„Bajban van a baloldal, szétesett az MSZP”

Szocialista nagytalálkozót szervezne Suchman (Fotó: MH)

– Szeptember végén az MSZP 1994 és 1998 közötti frakciójának tagjai tartottak találkozót. Miről volt szó?

– Én már az esemény előtt hónapokkal arra gondoltam, hogy újra össze kellene jönnünk, és eredetileg abban hittem, hogy 1990-től kezdődően meghívunk majd mindenkit. Meghívtam volna például az MSZP megyei, városi, települési vezetőit, sőt, még a titkárait is. Kiderült azonban, hogy a találkozót szervező, az akkori frakcióvezető Szekeres Imre, csak az említett szűkebb körre, a 207 képviselőre gondolt. Én magam is sok embert hívtam fel, sokan el is jöttek. Akadtak közöttük olyan emberek, akik nem voltak a parlament tagjai, de tizenöt-húsz éven keresztül támogatták a szocialista pártot. Őket viszont szintén nem hívták meg. Ezért sajnálom például Sárdi Árpádot, aki nem csak Somogy megye, és öt-hat képviselő támogatásával foglalkozott, hanem kiemelten dolgozott Horn Gyuláért. Ezt a húsz-harminc embert is meg kellett volna hívni, hiszen az ő segítségükkel sikerült kormányra kerülnünk 1994-ben. Ha ez megvalósul, felállhattak volna azok a tisztességes emberek, akik közül többen elmúltak már hetvenévesek, és elmondhatták volna véleményüket, álláspontjukat.

– Miért olyan fontos ez most?

– Látható, hogy nagy bajban van az MSZP, bajban vannak a baloldali pártok. A szocialista párt szétesett. Erről kellett volna most őszintén beszélni, hiszen nemsokára választások lesznek. Az említett emberek pedig nagyon sokat tudnak a falvak, kistelepülések életéről, ellentétben a mai MSZP-vel, amelyben Gőgös Zoltánon kívül senki nem foglalkozik a szegény emberekkel. Ha ez a párt kormányon lenne, akkor rendben lenne, hogy kedélyesen elbeszélgetünk. De nem ez a helyzet. Ez így csak egy vicc. Kellemetlen volt, hogy egy másodpercre sem kaptam szót, pedig semmi mást nem szerettem volna mondani, mint hogy a zsidóságnak ünnepe van, az újév. Szintén kellemetlen volt, hogy a korábbi szokásokkal ellentétben a párt jelenlegi elnöke sem jött el vasárnap a templomba, hogy velünk ünnepeljen, de még egy levélben sem köszöntött minket. Ellenben Orbán Viktor miniszterelnök igen. Én egyébként szeretném megszervezni újra ezt a találkozót Magyarország földrajzi közepén, mindenkivel, aki 1990-től kezdve az MSZP színeiben mandátumot szerzett, illetve azokkal a barátainkkal, akik ezt kőkemény háttérmunkával támogatták. Ezen a találkozón ott kellene lenniük azoknak a fiataloknak is, akik most dolgoznak a párt megújításán, jövőjén, hogy megismerhessék azokat és tanulhassanak azoktól, akik az ország valaha volt legnagyobb frakcióját alkothatták.

– Horn Gyula, az akkori miniszterelnök szóba került?

– Szekeres Imre a találkozón ugyan azzal kezdte a beszédét, hogy csak azért lettünk valakik, mert Horn Gyula vezette a pártot. Viszont azzal nem értek egyet, főként évekkel a halála után, hogy később negatívan is bírálja őt. Ezt Szekeresnek akkor kellett volna megtennie, amikor még Horn Gyula élt. Ha lett volna javaslattételi lehetőségem, kértem volna, látogassuk meg a volt miniszterelnök és Göncz Árpád néhai köztársasági elnök sírját is.

– Mi a véleménye a mostani politikai helyzetről?

– Változatlanul az az álláspontom, meg kell erősíteni Magyarországot. Lehet, hogy tíz éven belül feszültségek lesznek az Európai Unión belül. Ezért jó állapotú, kőkemény országra van szükség, ahol nincs négymillió szegény és kétmillió periférián élő nagyon szegény. Ezt meg kell szüntetni. Ez nem megy négy év alatt, tíz- tizenöt év kell hozzá. Erős parlamenti vezéralakokra van szükség, három-négy pártra, amelyek egymással küzdenek. Vissza kellene állítani a 386 fős parlamentet, hogy minél több képviselő tudjon találkozni az emberekkel. Sőt, javasolnám a felsőház visszaállítását is.

– Mit gondol, az MSZP, a baloldal, hogyan tudna kilábalni a jelenlegi válságból?

– Az MSZP-nek egyesülnie kellene a DK-val. Egy pártba kell tömörülni. És meg kell keresni a legtökéletesebb pártelnököt és miniszterelnök-jelöltet.

– Molnár Gyula nem jó pártelnök?

– Nekem nagyon szimpatikus ember, ahogy Gyurcsány Ferenc is az. De a jövő nem ettől a két embertől jön, hanem egy harmadiktól. Nem az a fontos, hogy én kit kedvelek, hanem, hogy mit mond a nép. Ezért kell körbejárni az országot. Horn Gyulát megszerették, ezért győztünk ’94-ben. Később Orbán Viktort szerették meg, és ezért győzött a Fidesz. A vitákat egy idő után el kell felejteni. Ahogy mondtam, én kedvelem Molnár Gyulát. De ugyanezt mondják Marcaliban, Békéscsabán vagy Kőszegen? A sok ember álláspontját kell összegezni. Én ma is ugyanúgy találkozom az egyszerű emberekkel, mint régen. Értem a szavukat.

– Azzal egyetért, hogy az MSZP is tehet a Népszabadság megszű-néséről?

– Miniszterségem idején Orbán Viktor azt kérdezte, tudnék-e támogatni egy olyan újságot, amely nem a miénk? Azt mondtam, igen, és támogattam a Magyar Nemzetet (és még számtalan más dolgot is). Sokaknak elmagyaráztam egy nagy vitában, hogy csak akkor leszünk tökéletesek, ha elhisszük: amit kijelentünk, azzal szemben van ellenvélemény. És ha nincs, akkor egyszer nagyon rosszak leszünk, mert nem lesz miért gondolkodni. Én azt kérném a miniszterelnöktől, támogassa, hogy újra megjelenhessen a Népszabadság. Ezzel együtt érthetetlennek tartom továbbra is, miért kellett eladni az MSZP huszonhét százalékos tulajdonosi részesedését. Ha ez nem történt volna meg, most nem tartanánk itt.