Manfred Weber: Az EU határának védelme az elsődleges feladat

– A migrációs válság kezelésének két meghatározó iránya van Európában: az egyik a határvédelemre és a bevándorlás megállítására, a másik pedig a nyitott ajtók politikájára és a befogadásra koncentrál. Melyik áll közelebb a pártjához?

– A legfontosabb, hogy tükrözzük, amit az emberek gondolnak, márpedig sok ember fél. Főleg az elmúlt év miatt, amikor százezrek gyalogoltak át Európán ellenőrzés, biztonsági intézkedések és a személyazonosságuk ellenőrzése nélkül, ez pedig félelmet teremtett. Ez volt a kiindulópontja a migrációról szóló vitának, és borzasztóan fontos, hogy a politikusok felismerjék, hogy az emberek megijedtek ettől. Megfelelő választ kell adnunk: a kiindulópont a határellenőrzés. Tavaly találkoztam Orbán Viktorral Budapesten – amikor elkezdte megépíteni a kerítést a szerb–magyar határ védelmének erősítésére –, hogy megmutassuk, a határellenőrzés fontos.

– Van elegendő akarat az európai intézményekben az érdemi határvédelemre? Úgy tűnik, mintha több lenne a beszéd, mint a tett.

– Megvan az akarat, az Európai Bizottság egy sor jogszabályi változást javasolt az európai uniós határőrizeti ügynökség, a Frontex végrehajtó hatáskörének megerősítésére, hogy végezhesse a munkáját. De ott van a tagállami szuverenitás, amiért Magyarország is harcol. Görögország nem engedi, hogy megtegyük a szükséges intézkedéseket a határán, korlátozottak a lehetőségeink. A pártom, európai szinten, támogatja az európai hatáskör megerősítését ezen a téren. Ha Görögország nem képes megvédeni a külső határt, akkor a Frontexnek kell megtennie helyette. Európában mindenki, éljen akár Kölnben, Párizsban, Madridban vagy Budapesten, ismétlem mindenki azt várja, hogy a schengeni határ jól védett legyen. Ha például Magyarország képes erre egyedül, az jó, ha nem, akkor Európának be kell avatkoznia, és érvényesítenie kell a jelenlegi szabályokat. A hatékony határvédelem előfeltétele minden további egyeztetésnek a menekültkérdéssel kapcsolatban.

– Az idén kevesebb migráns jutott el Németországba. Ez a balkáni útvonal menti határzárak, vagy az Európai Unió és Törökország közti megállapodás eredménye?

– Mindkettőnek. Nagyon fontos jelzés volt, hogy Macedónia, volt jugoszláv köztársaság, lezárta a határát Görögország felé. Az üzenet világos volt, „állj, ellenőrizzük a határainkat”. Ezután nyilvánvaló volt, hogy az uniós–török megállapodás végrehajtása nélkül Görögország hatalmas problémákkal nézne szembe, ezért is fontos mindkét lépés. A megállapodással kapcsolatban a lényeg az, hogy kevesebben halnak meg, miközben Európa partjait próbálják elérni, és itt is kevesebb a migráns. A görög hatóságoknak végre kell hajtaniuk a hotspotokkal kapcsolatos intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy vissza tudják küldeni az illegális migránsokat Törökországba. Nagy eredmény, hogy Törökország hajlandó visszafogadni őket. Az egy évvel ezelőtti állapothoz képest, különösen a török–görög határon, minden határvédelmi ambíciónk jobb helyzetben van. Ez az eredmény mindannyiunk sikere – a magyar részvételé a balkáni útvonalon más országokkal közösen, az uniós állam- és kormányfők, valamint kormányok egyeztetései Brüsszelben Recep Tayyip Erdogan török elnökkel. Mindezek a lépések következtében sokkal kevesebb Európában a menekült, és ez nagyon pozitív. Ugyanakkor azt is kell látni, hogy az államnak, államoknak kell ellenőrzéssel rendelkezni a menekültek felett, nem az embercsempészeknek.

– Erős az ellenállás Európában az automatikus elosztási mechanizmussal szemben. Lehetséges-e a párbeszéd a tagállami szolidaritás alternatív formáiról, vagy a kvótáról nem lehet tárgyalni?

– A belső szolidaritás előfeltétele a szigorú határellenőrzés. Garantálnunk kell, hogy azok, akik megérkeznek Európába, valódi menekültek, nem pedig illegális migránsok. A következő lépést a hotspotok jelentik Leszboszon és Lampedusán. Egy valódi menekültnek mondjuk, Aleppóból, aki bombák elől menekül a gyerekeivel, nem mondhatja azt Európa, hogy „nem érdekel”. Ez nem lehet a válasz kontinensünk keresztény identitása miatt sem. Szóval a második lépés az, hogy be kell fektetnünk a harmadik országokba, a konfliktuszónák szomszédságába, Törökországba, Jordániába és Libanonba, és biztosítanunk kell, hogy jó helyre kerül a pénz. Ha menekültek jönnek Európába, meg kell találnunk a módját, hogy mindenki kivegye a részét annak a tehernek a kezeléséből, amit jelentenek. Amikor valódi menekültekről beszélünk, felelősségünk van. Számomra és az Európai Néppárt frakciója számára a visegrádi négyek által bemutatott rugalmas szolidaritás modellje jó lépést jelent a sikeres egyeztetések felé. Középutas megoldást kell találnunk, de abból mindenkinek ki kell vennie a részét.

– A magyar népszavazás nemcsak a kvótáról, hanem a nemzeti szuverenitásról is szólt.

– Tiszteletben tartom a népszavazás eredményét. A baloldali politikusok Európa-szerte – mint mondjuk Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter, aki azt mondta, hogy „Orbán vesztett, és innentől nem érdekel a magyar nézőpont” – teljes mértékben tévednek és még arrogánsak is. Tiszteletben kell tartanunk az emberek aggodalmait. Másrészt viszont az is tévedés, ha úgy írják le Európát, mint a bürokraták Európáját, akik nem tudják, mi történik a világban. Nem bürokraták döntenek a dolgokról, hanem európai parlamenti képviselők, uniós biztosok, miniszterek, állam- és kormányfők – magyarok is, mint Orbán Viktor az Európai Tanácsban, vagy Navracsics Tibor az Európai Bizottságban. A miniszterek tanácsában Magyarország többnyire támogatja a közös döntéseket, 2014 júliusa óta száznegyvennyolc szavazásból a magyarok mindössze ötször szavaztak nemmel. Nem elfogadható számomra, hogy ha a magyar képviselő igennel szavaz a tanácsban egy javaslatra, akkor otthon bírálja azt. Mi döntünk Európáról, nem pedig „ők”. Ha megengedik azt a szóhasználatot, miszerint egy külső erő dönt Magyarország sorsáról, azzal leromboljuk az Európai Unió eszméjét. Még Németország sem dönthet egyedül, végül mindenkinek el kell fogadnia a demokratikus döntéseket. Én mindenkit a nemzeti nézőpont tiszteletére kérek, de arra is, hogy tiszteljék az európai szintű tárgyalások eredményeit. Európa nem huszonnyolc egoizmus összessége, hanem kompromisszum.

– A migrációs válság konfliktust okozott az ön pártja, a CSU és az Angela Merkel vezette CDU között Németországban. Közeledik már a megállapodás?

– Németországban ugyanazzal a vitával néztünk szembe, mint európai szinten a befogadás és a határvédelem között. Szerintem közel vagyunk már a CDU és a CSU közötti megállapodáshoz, amelynek az érem mindkét oldalát meg kell mutatnia. Az egyik szerint nem csinálhatunk erődöt Európából, segítenünk kell, ha segítségre van szükség, másrészt viszont biztosítanunk kell a saját biztonságunkat. Angela Merkel kancellár néhány hete elismerte, hogy nem volt minden jó, amit a német kormány az elmúlt években tett. Ez egyértelmű jelzés arra, hogy meg kell találnunk a közös utat. Európai szinten is a kompromisszum felé kell elmozdulnunk, le kell zárnunk ezt az intenzív és emocionális vitát.

– A menekültek befogadásának felső határa központi kérdés. Az ön pártja igent mond rá, Merkel nemet – hol van itt hely a kompromisszumnak?

– Pártunk ragaszkodik a felső határ meghúzásához, mert értelemszerűen minden ország számára van egy maximális befogadóképesség. Erről továbbra is vita van. Arra kértük a CDU-t, hogy mozduljon el ebben a kérdésben.

– A konfliktus miatt a CSU állítólag azt tervezi, nem is támogatja, hogy a szövetség újra Merkelt jelölje kancellárnak. Ez reális lehetőség?

– Először a tartalmi és csak aztán a személyi kérdések: döntenünk kell a programunkról, és utána a jelöltről. A pártomban világos egyetértés van arról, hogy Angela Merkelt nem csak a menekültek kancellárjaként kell látnunk. Abban a kérdésben vannak vitáink, eltérő a véleményünk, de ez normális egy politikai családban. De Angela Merkel számunkra a tíz év növekedés kancellárja is Németországban, és globálisan is a vezető politikusok egyike. Nagyon nagy tiszteletnek örvend, és ha újra akar indulni, akkor harcolni fogunk érte.

– A Merkel migrációs politikájával szembeni elégedetlenség az egyik fő oka az Alternatíva Németország, vagyis az AfD ugrásszerű megerősödésének – Bajorország kivételével. Hogyan nézne szembe ezzel a kihívással?

– Ez nemcsak német, hanem európai kihívás is. Az elsődleges üzenetem az, hogy aki másolni akarja a populistákat és a nacionalistákat, a szóhasználatukat, az üzenetüket, az csak erősebbé teszi őket. Az emberek nem ostobák, értik, hogy komoly politikusok vagyunk, és csak másolni akarjuk őket. Látjuk Robert Fico példáját, aki központi kérdéssé tette választási kampányában a migrációt, és végeredményben a szociáldemokraták húsz százalékot vesztettek, és bekerült a szlovák parlamentbe két szélsőjobboldali párt is. Másrészt viszont reagálnunk kell az emberek aggodalmaira. Mi vagyunk kormányon, mi vagyunk a legnagyobb frakció az EP-ben, nekünk van meg a döntési képességünk, nekünk kell felelősséget vállalnunk. Az embereknek látniuk kell, hogy érdemi döntéseket hozunk, komoly munkát végzünk a problémák kezelésére, nem csak show-műsort csinálunk.

– Ha már az érdemi döntéseknél tartunk: számolatlanul vannak illegális migránsok Németországban, akiknek esélyük sincs a menedékjogra, de még mindig nem küldték vissza őket a hazájukba. Mi lesz velük?

– Világosan meg kell mutatnunk az embereknek, hogy az állam ura a helyzetnek, az állam dönti el, ki maradhat és kinek kell mennie. A visszafogadási egyezményeknek európai szinten kell működniük, és ha egy partnerország nem működik együtt, akkor meg kell fontolni, hogy csökkentsük a fejlesztési támogatását. Mert nem lehetünk naivak, nem költhetjük el a segélyt, ha nem működnek együtt. Szóval ennek két oldala van: egyrészt nem zárhatjuk ki azokat, akiknek segítségre van szükségük, másrészt keménynek kell lennünk azokkal, akik csak kihasználják a rendszert.