Jégtörő írók a kisebbségi létből

Konferencia Tamási Áron és Sütő András munkásságáról a Pesti Vigadóban

Forgách Kinga – 2016.10.01. 01:31 –

Konferenciát rendezett tegnap Jégtörő írók címmel a Magyar Művészeti Akadémia művészetelméleti tagozata a Pesti Vigadóban, Sütő András halálának tizedik évfordulóján. Fekete György, a köztestület elnökének nyitóbeszéde után az előadók többek között a két író kapcsolatát, világirodalmi jelentőségét, valamint a műveikben a kisebbségi létmód megjelenését elemezték.

Fekete György 20161001Fekete György: A két alkotó a magyarság titkainak nagy őrzője volt (Fotó: Nagy Balázs)

Kettős évforduló alkalmából tartottak tegnap konferenciát a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) székházában, a Pesti Vigadóban, a művészetelméleti tagozatának rendezésében: Tamási Áron ötven évvel ezelőtt, Sütő András pedig napra pontosan tíz éve hunyt el. Fekete György, az MMA elnöke nyitóbeszédében a vigadó Makovecz-termében ülő hallgatóságot a néhai építész és a két erdélyi író szellemi örökségének kapcsolatára emlékeztette. Meglátása szerint e két szerző a magyarság nagy titkainak teremtője és őrzője volt. Hangsúlyozta azt is, hogy Tamási Áron művei fiatalkorának jelentős olvasmányélményei voltak, Sütő Andrást pedig személyesen is ismerte.

Bertha Zoltán irodalomtörténész, az ülések moderátora bevezetőjében a magyar irodalom és szellemtörténet géniuszaiként méltatta a két írót. Úgy vélekedett, hogy az egyetemes magyarság szellemét emelték még magasabbra a huszadik században.

A konferencián szó esett többek között Sütő András és Tamási Áron különleges kapcsolatáról, munkásságuk világirodalmi jelentőségéről és a kisebbségi létmód műveikben való megjelenéséről. Az emlékülésen Szélyes Imre színművész tolmácsolásában Jékely Zoltán, Illyés Gyula, Kányádi Sándor és Nagy László versei hangzottak el, az előadások szüneteiben pedig Tamási Áron és Sütő András munkáját megelevenítő filmrészleteket tekinthettek meg az érdeklődők.

Az emlékülés első előadója Falusi Márton irodalomtörténész volt, aki Sütő András és Tamási Áron írásain keresztül a magyar esszé tradícióit vizsgálta meg, s az irodalmiság, az esszé és a tudományosság kapcsolatát boncolgatta. Mint mondta, a két szerző esszéiben egy nagy kérdést járt körül, azt, hogy mit jelent magyarnak lenni a Mezőségben és a Székelyföldön. „Az esszé időtlen megszólalási forma, mert nyelve megújuló, pótolhatatlan erőfeszítés” – fogalmazott. Jánosi Zoltán József Attila-díjas irodalomtörténész Az andalúz tükör címmel Tamási Áron és Federico García Lorca élete és művei között vont párhuzamot, kitérve a két peremvidék, Hargita és a Sierra Nevada, illetve a két szerző sorsának, kisebbségi létformájának hasonlóságára. Beszélt arról is, hogy a Nyugattól való megkésettség hangsúlyozása a magyar irodalomtörténet oktatásában az általános iskolától az egyetemekig jelen van, annak ellenére, hogy ma már a „lokálisban megnyilatkozó emberi minőségre”, a helyi irodalmak és alkotók egyediségére jóval nagyobb hangsúlyt fektet a szakma.

A konferencián Solymosi Tari Emőke, a művészetelméleti tagozat vezetője is előadást tartott, Népdal-dráma az ötvenes években címmel, Kubik Anna, a Gyökér és vadvirág című film főszereplője Tamási Áron műveinek filmadaptációiról beszélt.

Cs. Nagy Ibolya Sütő András Álomkommandó című művének drámaértelmezésére reflektált, Medgyessy S. Norbert pedig a Tamási és Sütő játékaiban, valamint a Csíksomlyói passióban megjelenő ördögök alakjait elemezte. A filmrészletekkel színesített előadás-sorozat rövid vitával és Márkus Béla irodalomtörténész zárszavával ért véget.