Szakrális művek Somogyi Győző kiállításán

A november 23-ig látogatható kiállítás megnyitóján Fekete György, az MMA elnöke köszöntőbeszédében elmondta: Somogyi Győző festményei dalokhoz hasonlatosak, amelyek lelkiismereti mértéket, érzelmeket, erőt és kíváncsiságot adnak hallgatójuknak. Így még nem festette meg senki a természeti világ színes csodáit, „így még nem karoltak egymásba kékek, sárgák, zöldek és lilák”, „így még nem véreztek, de támadtak új életre felszegezett Krisztusok”. A kurátor, Tóth Norbert arról beszélt, hogy a Kossuth-díjjal is kitüntetett Somogyi Győző művészete a néző elé egy teljes és kerek világot tár, amelynek minden műfaját és korszakát bemutatja a kiállítás. Keveseknek adatik meg, hogy összekössék a földet és az eget, hogy létrehozzák a szakrális alkotást, Somogyi pedig ezt olyan korban teszi, „amikor a pusztítást is kultúrának nevezik”. A Pesti Vigadó ötödik emeleti kiállítóterében az alkalmazott grafikák, könyvillusztrációk Somogyi Győzőnek a magyar történelemhez, a huszársághoz, a katonai hagyományőrzéshez kapcsolódó művészetét mutatják be. Itt látható a Magyar királyok arcképcsarnoka elnevezésű szekció is. A terem közepén lévő kétfunkciós építményen kívülről a művész által festett nyolcvan hadizászló látható, belső terében pedig nyolc film részleteiből összeállított videoanyag tekinthető meg. A hatodik emelet keleti termében döntően a hetvenes években készült fekete-fehér grafikák kerültek a falakra, a művek születésének korát, az értékválságot, a magyar történelem nemzetpusztító időszakait, a színtelen, profán világot jelképezve. Ezzel szemben a terem közepén áll „a választás lehetősége”, egy kápolna épülete Az Árpád-ház szentjei című sorozattal, amely az időtlen értéket, a színnel teli világot, a szakralitást mutatja fel – magyarázta a kurátor. Ezen az emeleten a nyugati terem pedig Somogyi Győző festészetéről kíván átfogó képet adni. Meghatározó elem itt a Magyar Hősök arcképcsarnoka, amely megidézi a magyarság elmúlt másfél ezer évének nemzetmegtartó nagyjait Attila királytól Maléter Pálig, ezt övezi további másfél száz jelentős mű a nyolcvanas évektől nap­jainkig.