Bayer ZsoltAz élet értéke

Álláspont. Fiunk elsőéves hallgatója az orvostudományi egyetemnek. Amióta az eszét tudja, orvos akar lenni.

Bayer Zsolt – 2016.09.09. 04:16 –

Mindig kiváló tanuló volt, kitűnően érettségizett, elsőre fel is vették, csak a sport miatt halasztott egy évet.
Mert sportban is kiváló. Ötéves kora óta dzsúdózik, nem is adta alább a junior válogatottságnál. Van két nyelvvizsgája, és orvos lesz. Húszéves.

Húszéves orvostanhallgató fiúnk szerda este dzsúdós barátaival egy Wesselényi utcai sörözőben búcsúztatta az unokatestvérét. Unokatestvére, Tamás, úszó, most érettségizett, míg e sorokat írom, éppen úton van az Egyesült Államokba, ahol megkezdi egyetemi tanulmányait, és egy washingtoni egyetemi csapatban úszik tovább.

Fiunk mindenféle ügyeit intézte, autóval érkezett a Wesselényi utcába, meg is beszélték, hogy csak ő iszik egy sört a dzsúdósokkal, és az autót Tomi vezeti majd haza.

Az autóval a sörözőtől körülbelül ötven méterre parkoltak le, és egyszer csak észrevették, hogy egy alak a kocsinak támaszkodik. A fiunk odament, és szólt az illetőnek, hogy ezt fejezze be, ő az autó tulajdonosa, és ne piszkálja a kocsiját! Azonnal előkerült a semmiből egy másik alak is, és ketten szó nélkül nekiestek a fiunknak. A két cigány leverte a gyereket a földre, és a földön fekvő fiunk mellkasát, arcát rugdosta. Tamás, az unokatestvér, látta, mi történik, földbe gyökerezett a lába, majd segítségért rohant. A fiunk, kihasználva, hogy Tamás elvonta a verekedők figyelmét, felállt a földről, és visszarohant a sörözőbe, szólni a többieknek, a dzsúdósoknak, hogy mi történt, jöjjenek azonnal segíteni.

Fiunk barátai ki is rohantak a sörözőből, de addigra már nyolc cigány várta őket. (Tamás szerint mind cigány volt, a fiunk azt mondja, voltak köztük „fehérek” is.) Az erőviszonyok így is egyértelműek voltak, az öt sportoló gyerek megbirkózott volna a nyolc támadóval. Ezt azonban azok is felmérték, és az ott álló autójukból baseballütőket, feszítővasakat vettek elő, azokkal indultak a fiúk ellen. A tragédiát csak az akadályozta meg, hogy a söröző tulajdonosa, aki szemmel láthatóan ismerte a bandát, kijött, és elzavarta a csapatot.

A fiunk így összeverve, szétvert arccal, állkapoccsal, összerugdosva, de legalább élve hazajött.

Ennyi a történet. Mindennapos? Lehet, én ezt nem tudom. Nem tudom, mert velünk még „csak” másodszor történik meg. Igaz, az első nem volt ilyen durva, akkor a tizennégy év körüli másik fiunkat verte meg két alak az első kerületben (!), és vette el a mobiltelefonját. „Le vagy húzva, megértetted?” – röffenték még oda neki, mielőtt elszaladtak, és néhány nap múlva a rádióban egy nagyon okos „szakértő” nőt hallottam, aki épp azt fejtegette, hogy ezek nem is bűnözők ám, fel sem fogják, mit tesznek, és gyakran még oda is szólnak az áldozatuknak, hogy „le vagy húzva!”, mintha dicsekednének, szóval ez afféle gyerekcsíny nem igazi bűntett.

Mást gondoltam akkor erről, és érdekeseket gondoltam a „szakértőről” is, de az régen volt.

Ez pedig most van, és ez nagyon brutális. És el vagyok bizonytalanodva, hogy most mit is kell gondolnom. Mit szabad gondolnom? Mi a politikailag korrekt gondolkodás ilyenkor? Hogy ezek igazából szegény, szerencsétlen áldozatok, meg nehéz volt a gyerekkoruk? Meg kell őket érteni? Segítségre szorulnak? Nem is valódi bűnözők? És jaj, a sors? Sőt, igazából a többségi társadalom tehet erről, mert hagyta őket lecsúszni?

Segítsen valaki helyeset és korrektet gondolni. A kitüntetés-visszaadók közül valaki mondja meg, ő hogyan tenné túl magát azon, hogy a gyereke összeverve, összerugdalva jön haza este, mert egy rakás falkába verődött állat úgy látta jónak, hogy ezt teszi…

Azt mondja a fiunk és az unokatestvére, hogy amíg a földön feküdt és rugdalták, mindketten azt érezték, ezek ölni akarnak. Ezeknek semmi nem számít. Ezeknek semmit sem jelent az emberi élet.

És most itt vagyok, és mást gondolok, mást érzek megint. Tudják be annak, hogy a fiunk az áldozat éppen. De akkor is azt gondolom, hogy a fiunk élete egyedül ezerszer többet ér, mint ennek a nyolcnak az élete összesen. És hogyha ezek abban a pillanatban elpusztultak volna, amikor megszülettek, akkor szebb és jobb hely lenne a világ. És azt is gondolom, hogy nincsen egyenlőség. Ezekkel mi, a fiunk, az unokatestvére, a sportolósrácok nem vagyunk egyenlők. Ezek kártékony, a társadalom nyakán élősködő, közveszélyes és teljesen felesleges lények, akiket el kell tüntetni a társadalomból. Ezeknek a szavazata nem egyenlő a mi szavazatunkkal, a jogaik nem érdekelnek, a sorsuk sem érdekel, és sok mindenre hajlandó lennék, hogy életük hátralévő részében egy tolókocsiban ülve, szívószállal szürcsölgessék a pépeset.

És a félreértések elkerülése végett: nem „a” cigányokról beszélek, hanem erről a nyolc gyáva féregről. És az ő teljesen felesleges, semmit sem érő életükről.

Az orvosi látleletet felvetettük, a feljelentést megtettük. Tanúk vannak, a söröző tulajdonosa tudja, kik voltak. Hiszem, hogy el lesznek kapva, és azt is hiszem, hogy kapnak majd valami nevetséges büntetést, aztán kijönnek, és ott folytatják, ahol abbahagyták. Egészen addig, amíg egy ártatlan, értékes életet ki nem oltanak.

Ez van. És én sajnálom a legjobban.

A fiunk pedig orvos lesz. Arra fog esküt tenni, hogy adott esetben ezeknek az életét is megmenti. Így szép és így kerek a világ. Sajnos…