Bayer ZsoltTűrhetetlen (25.)

Álláspont. Mi tagadás, e sorok írója nem büszke arra, hogy sikerült néhányszor ezek szintjére süllyednie.

Bayer Zsolt – 2016.08.24. 03:02 –

„Ne hagyjuk magunkat. Halkan mondom, ne gondolják, hogy az indulat beszél belőlem, és lassan, hogy mindenki értse: a k… anyját mindenkinek, aki nem ismeri el, hogy mi akkor is magyarok vagyunk, ha ezzel a kormánnyal, az által képviselt kirekesztés gyalázatával szembeszegülünk” – vallotta az aktuális tömeg egyik szónoka, és hatalmas taps, ováció volt a jutalma, amely aztán hónapokig visszhangzott a médiában is.
„K… anyját a kormányzati gyermekéheztetőknek. A k… anyátokat! Azt!” – írja az ellenzéki blogger a tömegből, és elismerés illeti érte.

„Egy ország, amely ujjongva, rinyálva és büszkén rohan a szakadék felé. Amikor lezuhan, üvölteni fog, hogy segítség, de a gödör akusztikája miatt ez majd úgy hangzik, hogy…  a k… anyátokat!” – írja a másik ellenzéki blogger, az agyonidézett és ajnározott, és a tömeg elismerően hörög.

„A Magyar Szocialista Párt továbbra sem kapott választ Orbán Viktortól arra a három kérdésre, amiket szerdán fogalmazott meg a frakció” – mondta napirend előtti felszólalásában Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője, aki ismételten feltette a szocialisták kérdéseit: „A Sátán fajzotta-e Orbán Viktort, vagy sikertelen abortusz eredménye? Mikor fogja már be a Fidesz elnöke a pofáját? Ön szerint ki az ötödik Orbán-gyerek apja, ha Nyakó István frakciótársam az?” – fogalmaz a tömeg vicces felülete, és ordító röhögés a jutalom, továbbá természetesen a szólásszabadság önfeledt dicsérete.

„Képzelt riport
– Riporter: Képviselő úr!
– Képviselő úr: Elnézést, sietek!
– Riporter: Én is, csak annyit akartam mondani hogy b… szíven a jó k… anyját a ravatalon!” – fogalmaz a másik, még ünnepeltebb és még többet idézett blog, és a tömeg elalél a gyönyörűségtől.

„Időközben kiderült róluk (mármint a nőkről, B. Zs.), hogy emberek, pont annyi személyiséggel és aggyal, mint a férfiak. Tehát semmi sem indokolja, hogy néhány nevetséges maskarába öltözött, Mikulás-bottal integető kókadt f… előírja nekik, hogy akkor is szülniük kell, ha belehalnak vagy belenyomorodnak” – írja az ünnepelt liberális szerző a papokról, és vállveregetés, ujjongás a jutalma.

„Ami a képviselő úr bekiabálásait illeti, az csak arról szól, hogy kár volt a két perccel az időt rabolnom, mert még az eleje sem jutott el az ön agyáig. A k… anyád!” – mondta az egykori liberális képviselő a parlamentben képviselőtársának, és a tömeg pajkosan összekacsintott a hátak mögött, hogy „ez aztán jól megmondta!”

„B… meg…, b…  meg a k… anyád” – mondta az egykori szocialista képviselő a parlamentben a levezető elnöknek, és ugyanaz volt a jutalma, mint a liberálisnak.

„B… meg KDNP, s külön Semjén Zsolt
Nemzetünknek seggén ott piroslasz mint a folt
Nem választott senki és nem kérte, hogy beszólj
Zárod ám te vasárnap a pofádat be jól
B… meg KDNP, s külön Semjén Zsót
S ha ott van már a Hoffmann Rózsa őt is b… meg jól
Ló…t kapjon Harrach Péter, ne pedig több fényt
Ha eltűnnétek mind a f…ba, az lenne a szép.”

E dalt írta a tömeg által felkent tömegember, és nem akadt liberális és baloldali felület, amely ne idézte volna, aprókat s nagyobbakat sikkantva a gyönyörűségtől, hogy ez mennyire szellemes, mennyire különleges, milyen kiváló.

S amikor a miniszterelnök lánya állapotos, akkor a tömegember „riporter” a háta mögött azon viccelődik, hogy „vajon ki lehet az apja a gyereknek”, és óriási elismerésben van része a bátor, polgárpukkasztó tréfáért; és a tömeg legaljasabb felületének kommentelői sok egyéb mellett ezt írják be a hír mellé:
„Egy a zászló, egy a nemzet, Orbán Ráhel végre ellhet.”

A miniszterelnök fiának afrikai útja kapcsán, egészen pontosan a hazaérkezéséről írt hazugság kommentjeként ezt olvashatjuk ugyanott:
„A kisköcsögnek most itthon kell négerpélót találnia.”

És e felület kommentelői, ugyanezek a tömegemberek, akiknek csak valami fatális véletlen okán lehet helyük a Nap alatt, nos, ők most azon hörögnek, hogy e sorok írója kitüntetést kapott, pedig már leírta, hogy a „k… anyád”, és nem is egyszer.

Mi tagadás, e sorok írója nem büszke arra, hogy sikerült néhányszor ezek szintjére süllyednie. És csak azzal tudja vigasztalni magát, hogy írt mást is. Ami talán túléli őt, és nem csak a szégyene.