Több mint egy meccs

És persze ott a jó és bölcs Kern kancellár fotója, szemben a zsarnok Orbánéval. A cikk már kevésbé har­cias, jószerivel futballbolondnak nevezi a magyar „diktátort”, ami önmagában nem annyira sértő, ám az egésznek mégis különleges bukéja van. Főleg úgy, hogy címében még azt is megállapítja a jeles lap, hogy az „Osztrák–magyar: több mint egy meccs”.

Kinek több? A Weekendnek? Vagy talán annak a magyar hírportálnak, amelyik szinte ünnepelve jelenti, hogy „Kegyetlenül kiosztották az osztrákok Orbánt a nagy meccs előtt”? Mert mi az, hogy kiosztották? Kik osztották ki? Milyen osztrákok? Mi jogon, és miért? Ne osszanak ők ki senkit, se a fociimádó Orbánt, se a rendszeresen bérmálkozó Gyurcsányt, se a megfáradt igazsághős Schiffert. Ne. Véleményük persze lehet, mint mindenkinek, nekem, neked, a Weekendnek és a hírportálnak is, csak kié a kiosztás joga?

Úgy látszik, az osztrákoké – bár nem olyan rég még olyat is lehetett olvasni magyar klaviatúra nyomán, hogy Angela Merkel helyretette Orbán Viktort –, mert ők bizony oktattak már ki bennünket Nemzeti Színház-ügyben, migrációs kérdésben, sőt Werner Faymann, a zseniális szárnyaskapu-feltaláló, azóta bukott kancellár puszta kötekedésből egyenesen a 20. század legsötétebb diktatúrájához hasonlította napjaink Magyarországát. Majd új kancellár érkezett, Christian Kern, az Osztrák Szövetségi Vasutak volt vezérigazgatója, s mint a 21. század mozdonyvezetője, erődemonstrációként rögtön megtáncoltatta az orrunk előtt a muszkliját. Egyenesen odanyilatkozott, hogy „illúzió azt gondolni, hogy az államot egy vezérelvű állami berendezkedéssé változtatjuk, ahogy azt Orbán Viktor magyar miniszterelnök teszi”. Na, ezt is megünnepelték bizonyos magyar körök, váljék egészségükre.

És most itt van ez a meccs, illetve, több mint egy meccs. Jószerivel tíz év után, hiszen a legutóbbi osztrák–magyart 2006 augusztusában játszották, Grazban, pedig 1902 októberében, az első hivatalos találkozó után még azt nyilvánították ki a két futballszövetség vezérei, hogy ezentúl évente kétszer megmérkőzik egymással a két válogatott. De most tíz éve nem találkoztak. Akkor ez tényleg több mint egy meccs? Mint a hidegháborús Rákosi-időkben: a büdös, disznó, népnyúzó kapitalistákkal szemben be kell bizonyítani a szocializmus fölényét?

Úgy látszik, most is hűvös szelek fújnak. Hiába vagyunk megint egy csapatban, az unióban, úgy tűnik föl, hogy ez többeknek nem tetszik. Se itt, se ott. Amikor Monarchiaként léteztünk, boldog emlékű császárunk és királyunk, Ferenc Jóska nem is értette egy osztrák–magyar meccs előtt, hogy ki játszik kivel, melyik is itt a két nemzeti csapat.

Na, külön vagyunk. A jó meg a rossz. Csak a csúf hiányzik, bár meglehet, az is velünk van, és Orbán Viktor a neve. Ami pedig a tegnap esti eredményt illeti, az manapság már alig valakit érdekel. Bár száztizennégy éven át számított, hogy mire megy egymással a két csapat, most annak semmi jelentősége. Elvégre okos emberek megírták: a magyar–osztrák több mint egy meccs.

Vajon egy vereség fáj-e valakinek?