Püski Sándor hagyatéka

Az első és második kötet 2015-ben jelent meg, a harmadik néhány nappal az idei ünnepi könyvhét megnyitása előtt.

A hosszú, többnyire nehézségekkel és nem kevés veszedelemmel párosuló, tevékeny értelmiségi pályafutás hét évtizeden átívelő, napról napra teljesítendő szolgálat volt a rendkívüli akaratú, szorgalmú embernek. Püski Sándor 1938-ban nyitotta meg könyvkereskedését, majd kiadóvállalatát a pesti Szerb utcában, amelynek jóval későbbi, egyenes ági és szellemi utódja a budai Krisztina körúton 1989-ben újraélesztett Püski Könyvesbolt és kiadó cég. A világháború után ellehetetlenített, 1950-ben és ötvenhat után meghurcolt, majd amerikai emigrációba kényszerített Püski család távol Magyarországtól is folytatta küldetését, a New York-i Püski-Corvin könyvesbolt 1974-től tizenöt évig működött az ottani magyar olvasóközönség otthonául és a politikai emigráció központjaként.

A 2009-ben kilencvennyolc évesen elhunyt Püski Sándor rendkívüli módon megkönnyíti örökösei számára az életmű feldolgozását azzal, hogy könyvüzletet és kiadót fenntartó szakemberként, közéleti értelmiségi módjára akkurátusan megőrizte a „papírokat”: számlákat, szerződéseket, kéziratokat, leveleket; minden olyan írott dokumentumot, amely „egyszer még jól jöhet”. Hagyatéka sok ezer tételből gyűlt össze áll, ezekből válogatta, szerkesztette és kommentálta fia, Püski István, Gulay Istvánnal a kiteljesedett háromkötetnyi életmű-hagyatékot. (A könyv a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum szakmai támogatásával készült.) Legérdekesebb, legtanulságosabb számunkra Püski Sándor életpályája, sorsának állomásai. Az 1911-ben, Békésen, szegény zsellércsaládba született fiú tehetségét tízéves korában felismerte a tanítója, akinek – és a református egyház támogatásának – köszönhetően gimnáziumba került, jeles érettségit tett.

Hivatalnokként kezdte meg a pályát 1929-ben, két évvel később pedig már cikkíróként és folyóirat-szerkesztőként dolgozott, a jogi egyetemi tanulmányai mellett. A fővárosban a népi-nemzetinek nevezett írók hadához szegődött. Személyesen megismerhette Móricz Zsigmondot, Erdélyi Józsefet, Szabó Dezsőt, Szabó Lőrincet, Ignácz Rózsát, Németh Lászlót, Kassák Lajost, Féja Gézát, Tamási Áront, Szabó Zoltánt és sok más akkori nagy nevet. Az 1938-ban ötezer aranypengő kölcsönből megnyitott Magyar Élet irodalmi kiadóvállalatát ehhez a szellemi táborhoz igazította: 1940–41-ben már a kiadó gondozásban jelentek meg Németh László, Veres Péter, Szabó Pál, Takáts Gyula, Sinka István, Szathmáry Sándor, Kovács Imre, Tersánszky és Kodolányi munkái. Püski Sándor részt vett 1942 nyarán a balatonszárszói találkozón, amelyen a református Soli Deo Gloria intézmény égisze alatt összegyűlt közönség járható kiutat keresett a kétfelől szorongató bal- és jobboldali veszedelemből.

Ez a harmadikutasság később, 1945 után visszaütött: a nemzeti érzelmű írókat, szociális gondolkodókat és rózsaszínű ábrándos politikusokat kiiktatták a közéletből a „frissen átmázolt” Erdei Ferencek és más szovjet-fekvencek. Püski Sándornak külön felrótták „bűnéül”, hogy 1942-ben, majd még három kiadásban megjelentette Bary Zoltánnak az 1882-es tiszaeszlári perről írt, dokumentált és adatolt munkáját, a nagyfokú érdeklődés miatt. Szerencse, hogy a bosszút megúszta a Magyar Élet kiadó bezárásával, majd 1949-ben bevonták az iparengedélyét, 1950-ben államosították a könyvesboltját. Szabó Pál abban az évben jelentette meg a Három hét a Szovjetunióban című, Rákosi Mátyásnak ajánlott könyvét, nem volt egyedül a hozzá hasonló népi demokratikus író-lakájok között.

A nehéz időkben Békésre vonult vissza a Püski család, majd a fővárosi Ráday utcai lakásukban vészelték át – barátaik segítségének köszönhe­tően – az 1956-ig, majd az utána következő korszakot. Négy fiút nevelt fel az 1938-ben Zoltán Ilonával összeházasodó Püski Sándor, alkalmi munkákból, kerámiatárgyak készítéséből származó jövedelméből.

Életének legérdekesebb politikai kalandja az 1962-ben történt letartóztatásáról és elítéléséről szól, de egészen 1959 nyaráig vezethető vissza a belügyi szervek Püskiékre irányuló fokozott érdeklődése. A Rádai utca 22. alatti lakásukba körmönfont trükkökkel bejutott titkosszolgák bedrótozták a „célhelyiségeket”. A második kötetben található „Szigorúan titkos!” minősítésű, sűrűn telegépelt ötoldalas jelentés nehezen olvasható végig nevetés nélkül. Hogy legyen a szerveknek elég ideje elrejteni a mikrofont, a Kálvin téren „egy ügyes jól öltözött operatív tiszt elvtársnő beszélgetést kezdeményezett P. I.-nal, akit – mint olyan prostituált, aki fiatal, tapasztalatlan gyerekkel ismerkedik – majd felcsal a lakásába”, hogy a műszaki elvtársak addig nyugodtan poloskázhassanak.

Ennél kevésbé vicces az a büntetőeljárás, amely 1962. március 16-án kezdődött Püski Sándor és társai ellen „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával”. Mivel „cselekménye súlyánál fogva szökéstől lehet tartani”, előzetes letartóztatásba helyezték a fő vádlott Püskit és az „összeesküvő csoport” tagjait: Zsigmond Gyula jogtanácsost, műfordítót, Bodor Györgyöt, Gál Istvánt, Gombos Ferencet és Nagy Endrét. Az ügyészség vádpontjai között szerepelt Bibó Istvánnak – az 1956-os Nagy Imre kormány államminiszterének – kiszabadítása is. A korlátozott nyilvánosság előtt lefolytatott tárgyalásra beidézett tanúk – Csoóri Sándor, Dobozi Imre, Féja Géza, Béládi Miklós, Tamási Áron, Tatay Sándor és Tersánszky Józsi Jenő – közül az utóbbi három tüntetően meghajolt a vádlottak előtt, Tersánszky sorban kezet fogott velük.

Püskit négy és fél év börtönre ítélték. Remington írógépét elkobozták, a fellebbezést másodfokon elutasította a hírhedt Vida Ferenc tanácsa. Szép számú, közismert irodalmár és társutas értelmiségi ügynök álneve olvasható a könyvben. Püski Sándor kegyelemmel szabadult az országos börtönből 1963. április 10-én, majd 1966-ban útlevelet kapott Erdei Ferenctől, a Hazafias Népfront főtitkárának közbenjárásával. Feleségével kettesben 1970-ben kivándoroltak az Egyesült Államokba. New Yorkban telepedtek le, az 1945-ös és 1956-os emigráns magyarok lakóhelyeinek környékén; négy év múlva nyitották meg első könyvesboltjukat a 2-nd Streeten. A többi már a frissen elkészült harmadik kötetből tudható meg az 1989-es hazatérésig, illetve 2009-ig. Abban az évben távozott el örökre Püski Sándor Békéstől, Pesttől, New Yorktól és a budai Krisztinavárostól, három szomorú évvel követve feleségét az örökkévalóságba.