Rágógumis arrogancia

A szájában eközben egy méretes „csungán” kérődzött – látszólag – élvezettel. Igen, egy nagydarab csunga – ahogy főleg a Kárpátokon túli és a bukaresti román szlengben a rágógumit nevezik, annak eredeti angol (chewing gum), de románosított – általam meg magyarul fonetikusan leírt változatában. Szóval ott kérődzött az istenadta, miközben körbevette harminc székely. Igen, harminc.

Ennyi székely gyűlt össze péntek délután, hogy a nemzeti összetartozás napja alkalmából részt vegyen a székely zászló újbóli felvonásán a hargitai megyeszékhely Szabadság terén. A zászló – amelyet a csíkszeredai Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezésére helyeztek ki évekkel ezelőtt – régi helyén jelenleg a Márton Áron-szoborcsoport található. Ezért a zászlórúdnak a tér másik oldalán találtak új helyet az EMNP kezdeményezésére.

Igen ám, de a néppárt által a nemzeti összetartozás napja alkalmából előzőleg meghirdetett ünnepélyes zászlófelvonás elmaradt, Csíkszereda polgármesteri hivatala ugyanis nem bocsátott ki engedélyt közterületi rendezvényre. Az összegyűltekkel ezt közölték is, akik ennek ellenére a helyszínen maradtak. Tőke Ervin, az EMNP csíkszéki elnöke ezért – mellőzve az ünnepi beszédeket vagy bármiféle hivatalos felszólalást – péntek délután négykor felvonta a zászlót.

Rágógumis „emberünk” ilyen előzmények után végezte el feladatát, miközben a harminc székely – becsületükre legyen mondva – hangos pfújolással ellenkezett és fejezte ki nemtetszését. Hiába, a lobogót az egyenruhás elkobozta, s összehajtogatására talán még annyi figyelmet sem szentelt, mint egy konyharuháéra.

Történt mindez a Ceausescutól szabad és mentes Romániában, Trianon évfordulóján, két nappal a minden erdélyi magyar számára sorsdöntő önkormányzati választások előtt. Harminc csíkszeredai ember védte a székely becsületet… S akkor még a polgármesteri hivatal elutasítását a közterületi rendezvény megtartására nem is említettem… Sőt, már nem is minősítem.

Innen érdemes viszont ugrani egy nagyot Marosvásárhelyre. Amiért minden magyar szíve meg kellene, hogy dobbanjon – főleg önkormányzati választások idején, s ahogyan vártuk ezt most vasárnap is. Mert az eddig Csíkszeredából felvázoltak is csak azt segítik megérteni, hogy miért nem sikerült visszaszerezni ezúttal sem a hajdan volt székely fővárost. Mert nem sikerült, nagyon nem.

Ráadásul valami hasonló miatt nem, ahogyan Csíkszeredában is csak harminc ember állt a lobogó alá. Ami miatt a rágógumis arrogancia győzedelmeskedhetett hétszázezer székely és szimbóluma fölött.

Pillanatnyilag két magyarázat szolgál Marosvásárhely újbóli elestére: már megint nem voltunk elegen, no és a választási csalás.

Soós Zoltán, akinek abból kiindulva is hatalmas fölénnyel kellett volna győzedelmeskednie Dorin Florea jelenlegi polgármester és a románságot megosztó többi ellenfele felett, hogy ő volt a város összmagyarságának ezúttal pártok fölött álló jelöltje, ezerötszáz szavazattal veszítette el a választást. A magyar jelölt ugyan Floreáék párhuzamos szavazatszámlálási eredményeinek ismeretében elismerte vereségét, tegnap a Transindex.ro hírportál arról tudósított, hogy mivel alapos a gyanú a választási csalásra, gyűjti a bizonyítékokat, és bűnvádi feljelentést készül tenni a magyar jelölt kampánystábja. Erre viszont ugye csak azt a közhelyet érdemes elsütni, hogy a remény hal meg utoljára…

Mert igen, a tények már szombaton magukért beszéltek. Soós Zoltán már akkor arra figyelmeztette a választókat, hogy Marosvásárhelyen csalásra készülnek. Közleményében arra hívta fel a figyelmet, hogy „Romániában egyedül Maros megyében hatvanezer szavazólappal kevesebb érkezett a szavazókörzetekbe, mint amennyit a törvény előír. A hiányzó szavazólapok jelentős része a marosvásárhelyi körzetekbe nem érkezett meg. A csendőrség ezeket a körzeteket lezárta, a helyi bizottságok tagjai nem hagyhatják el a helyszíneket”. Fennállt a gyanú, hogy a hiányzó szavazólapokat csalásra akarják felhasználni. „Annyian kell lennünk, amennyit nem tudnak elcsalni!” – üzente kétségbeesetten a jelölt.

A jelek szerint legalább ezerötszáz magyar nem hallgatott rá. Csíkszeredában harminc székely védte a zászlót.

Tűzzel, vassal kergetném most az első számmisztikust, aki képes lenne összefüggést teremteni a két szám és a román rendfenntartó erők hatékonysága között.