Vélemény és vita
Milyen válság?
Álláspont. Válságstábot hívott össze Orbán Viktor, és központilag elrendelte a gazdaság beindítását – kis túlzással, de napok óta másról sem lehet olvasni.
A sztorit egyébként a Figyelő dobta be a múlt héten. A patinás hetilap arról szerzett információt, hogy jön a gazdaságélénkítő csomag. Tudniillik a Figyelőnek interjút adó Hornung Ágnes pénzügyekért felelős államtitkár elárulta, hogy elkezdődött a kormányfő által megrendelt gazdaságélénkítő pakkal kapcsolatos munka.
Azonban mára „helyzet” is lett a Figyelő cikkéből. Ami persze jó a hetilapnak - őszintén gratulálok. Viszont mentsen meg bennünket a jóisten a fővárosi és vidéki folklór által szőtt legendáriumoktól.
Ebben a témában a hírek már nem pusztán arról szólnak, hogy egymásnak adták a kilincset a kabinet illetékesei, hogy magyarázatot adjanak a negyedéves alapon visszaesést, éves alapon pedig szerény bővülést jelző mutatóra, hanem arról is: Budapest után a kormányhivatalokba is „lement” a tervutasítás, hogy az év egészére összejöjjön a három százalék körüli növekedés!
Szakminisztertől kiindulva, államtitkárokon át a vidéki kormányhivatalok vezetőiig azóta mindenki haptákba vágta magát, és töri a fejét, gyártja az ötleteket, hogy mitől is pöröghet fel a gazdaság.
Mert sereghajtók lettünk Európában.
Esetleg recesszióba is süllyed Magyarország?
Terjed is a világhálón a gazdasági rémhírek sokasága. A kormánnyal kevésbé szimpatizáló „ellenzéki” közgazdászok pedig hirdetik is az igét, miszerint ha „kivennénk” a magyar gazdaságból a multik teljesítményét és pénzét, valamint az uniós forrásokat, nem lenne a magyar ugaron „semmi”, nemhogy növekedés. Ráadásul a negyedéves GDP-adat láttán most úgy tűnik, „kivevődött” a gazdaságból a multik produkciója, és nem áramlottak be az EU-s pénzek sem.
Amennyiben pedig létrejött a válságstáb, akkor itt bizony válság van.
Válság? Milyen válság?
A kormánnyal szimpatizáló napilapként természetesen mi is jobb adatra számítottunk, s nem is árulunk zsákbamacskát: az első negyedéves bővülési szám harmatgyenge - az előző időszak teljesítményeihez képest. Ami persze féltetelezheti azt is, hogy az év második részében érdemi gyorsulás következhet be.
De ne szaladjunk előre, mert nem árt nyomatékosítani: szó sincs itt válságról, recesszióról pláne nem.
Azzal meg senkinek sem lehet problémája, hogy a kormányfő nagyobb növekedést szeretne. És mindenki tartsa azért fejben: Orbán Viktor van olyan jól képzett politikus – elvégre harmadik miniszterelnöki ciklusát tölti –, hogy pontosan tudja, akaratból, erőből nem lesz bővülés. Ugyanakkor az állam sokat tehet azért, hogy felpörögjenek azok a bizonyos motorok.
Csak úgy tud élénkíteni a kormány, hogy közben tartja a költségvetési fegyelmet. S akkor lesz a döntéshozatali mechanizmusból „valami”, ha arra „vevők” a reálgazdasági szereplők és a háztartások.
Végezetül három tételt rögzítenék, amely miatt nem kell ugyan elbizakodottá válnunk, de a Dunába sem szükséges ugranunk. A prognózisok általában nem képesek arra, hogy a mezőgazdasági termelés időjárásfüggő ingadozásának növekedésre gyakorolt hatását belőjék. Így a tavalyi – nem különösebben erős – „agrárévet” elvileg könnyen követheti egy jobb időszak, amely felfelé térítheti el a GDP-t. A másik fontos szempont, hogy a lakossági fogyasztás növekményét sem lehet egzakt módon előre jelezni – köszönhetően az elmúlt évek „fehérítési” intézkedéseinek. A „fehéredési” hatás kiesése miatt ugyanaz a nagyságrend mostanra már nagyobb tényleges bővülést jelent. Egyébiránt pedig az elemzők az év hátralévő részére a GDP felpattanását várják, méghozzá elsősorban azért, mert véget érnek a járműgyártásban azok a technikai leállások, amelyek a modellváltásokhoz kötődnek – és részben az első negyedéves rossz adatot okozták.
Úgyhogy – trendiesen szólva – a „szétlájkolt” és ezerszer „megosztott” válságos és álságos rémhíreknek nem kell felülni. Különösen akkor nem, amikor a budapesti plázákban és hipermarketek környékén az év egészében alig lehet parkolni, a hosszú hétvégékre hónapokkal előbb le kell kötni a megrendelést a wellness- és fitneszszállodákban, továbbá a múlt hónapban húsz százalékkal több autót helyeztek forgalomba, mint tavaly ilyenkor, és a háztartások átlagosan nyolcmillió forint megtakarítással bírnak, a reálbérek pedig cirka hét százalékkal emelkednek.
Ne legyen rosszabb krízisünk!
Azonban mára „helyzet” is lett a Figyelő cikkéből. Ami persze jó a hetilapnak - őszintén gratulálok. Viszont mentsen meg bennünket a jóisten a fővárosi és vidéki folklór által szőtt legendáriumoktól.
Ebben a témában a hírek már nem pusztán arról szólnak, hogy egymásnak adták a kilincset a kabinet illetékesei, hogy magyarázatot adjanak a negyedéves alapon visszaesést, éves alapon pedig szerény bővülést jelző mutatóra, hanem arról is: Budapest után a kormányhivatalokba is „lement” a tervutasítás, hogy az év egészére összejöjjön a három százalék körüli növekedés!
Szakminisztertől kiindulva, államtitkárokon át a vidéki kormányhivatalok vezetőiig azóta mindenki haptákba vágta magát, és töri a fejét, gyártja az ötleteket, hogy mitől is pöröghet fel a gazdaság.
Mert sereghajtók lettünk Európában.
Esetleg recesszióba is süllyed Magyarország?
Terjed is a világhálón a gazdasági rémhírek sokasága. A kormánnyal kevésbé szimpatizáló „ellenzéki” közgazdászok pedig hirdetik is az igét, miszerint ha „kivennénk” a magyar gazdaságból a multik teljesítményét és pénzét, valamint az uniós forrásokat, nem lenne a magyar ugaron „semmi”, nemhogy növekedés. Ráadásul a negyedéves GDP-adat láttán most úgy tűnik, „kivevődött” a gazdaságból a multik produkciója, és nem áramlottak be az EU-s pénzek sem.
Amennyiben pedig létrejött a válságstáb, akkor itt bizony válság van.
Válság? Milyen válság?
A kormánnyal szimpatizáló napilapként természetesen mi is jobb adatra számítottunk, s nem is árulunk zsákbamacskát: az első negyedéves bővülési szám harmatgyenge - az előző időszak teljesítményeihez képest. Ami persze féltetelezheti azt is, hogy az év második részében érdemi gyorsulás következhet be.
De ne szaladjunk előre, mert nem árt nyomatékosítani: szó sincs itt válságról, recesszióról pláne nem.
Azzal meg senkinek sem lehet problémája, hogy a kormányfő nagyobb növekedést szeretne. És mindenki tartsa azért fejben: Orbán Viktor van olyan jól képzett politikus – elvégre harmadik miniszterelnöki ciklusát tölti –, hogy pontosan tudja, akaratból, erőből nem lesz bővülés. Ugyanakkor az állam sokat tehet azért, hogy felpörögjenek azok a bizonyos motorok.
Csak úgy tud élénkíteni a kormány, hogy közben tartja a költségvetési fegyelmet. S akkor lesz a döntéshozatali mechanizmusból „valami”, ha arra „vevők” a reálgazdasági szereplők és a háztartások.
Végezetül három tételt rögzítenék, amely miatt nem kell ugyan elbizakodottá válnunk, de a Dunába sem szükséges ugranunk. A prognózisok általában nem képesek arra, hogy a mezőgazdasági termelés időjárásfüggő ingadozásának növekedésre gyakorolt hatását belőjék. Így a tavalyi – nem különösebben erős – „agrárévet” elvileg könnyen követheti egy jobb időszak, amely felfelé térítheti el a GDP-t. A másik fontos szempont, hogy a lakossági fogyasztás növekményét sem lehet egzakt módon előre jelezni – köszönhetően az elmúlt évek „fehérítési” intézkedéseinek. A „fehéredési” hatás kiesése miatt ugyanaz a nagyságrend mostanra már nagyobb tényleges bővülést jelent. Egyébiránt pedig az elemzők az év hátralévő részére a GDP felpattanását várják, méghozzá elsősorban azért, mert véget érnek a járműgyártásban azok a technikai leállások, amelyek a modellváltásokhoz kötődnek – és részben az első negyedéves rossz adatot okozták.
Úgyhogy – trendiesen szólva – a „szétlájkolt” és ezerszer „megosztott” válságos és álságos rémhíreknek nem kell felülni. Különösen akkor nem, amikor a budapesti plázákban és hipermarketek környékén az év egészében alig lehet parkolni, a hosszú hétvégékre hónapokkal előbb le kell kötni a megrendelést a wellness- és fitneszszállodákban, továbbá a múlt hónapban húsz százalékkal több autót helyeztek forgalomba, mint tavaly ilyenkor, és a háztartások átlagosan nyolcmillió forint megtakarítással bírnak, a reálbérek pedig cirka hét százalékkal emelkednek.
Ne legyen rosszabb krízisünk!