Csizmadia LászlóAlkonyat után hajnalodik

A világ és Európa történelme bizonyította, hogy a birodalmak nem örökéletűek.

Csizmadia László – 2016.05.28. 00:31 –

Az európai polgárok emlékezetében él még a nácizmus és a bolsevizmus rettenete. Háttérből irányított őrült figurák erőszakkal hitették el népeikkel, hogy csak rajtuk múlik a világuralom megszerzése. Pártérdekű ideológiák népszerűsítésével igyekeztek kiszolgálni a pénztőke urait. Ma már Európa népe képes időben felismerni, ha egy új birodalom alattvalói szolgasorsot akar ráerőszakolni.

Az Egyesült Államok pénzügyi háttérhatalmát biztosító körök és a hozzájuk csatlakozó neoliberális brüsszeli elit birodalmi álmokat sző. A megvalósításhoz két eszközt már bevetettek. Az egyik az Európára szabadított migránsinvázió, amelynek céljai politikai és vallási érdekeket szolgálnak, míg a másik a TTIP, a gazdasági globalizáció totalitásának lappangó formája, a multinacionális cégek államok feletti hatalmaskodása. Valósággá válik Oswald Spengler víziója a Nyugat alkonyáról, aki előrelátó bölcsességgel jelezte, hogy ha megjelennek az európai birodalmi elképzelések, a nyugati világ végveszélybe kerül. Most ismét itt tartunk. Az időközben kialakult európai helyzet azonban tovább bonyolódott. Az unió alapítói olyan Európát akartak, amely a keresztény civilizáció értékei szerint egységes erőtérben létrehozhatja az európai országok közösségét. Ez napjainkra azt jelenthetné, hogy az európai nemzetek sorsa elválaszthatatlanná válik. Mindezt igazolja, hogy ma már huszonnyolc tagállam közössége jelenti az Európai Uniót.

A nyugati szellemű, neoliberalizmussal átitatott brüsszeli bürokrácia azonban az első komoly kihívásra, a migránsinvázióra sem tudott választ adni és kapitulált. Az Európai Unió elkényelmesedett, kontraszelektált vezetői, megfeledkezve összuniós küldetésükről, a merkelizmus téves eszméje mögé bújva, túlélésre játszanak. Magatartásukkal és szolgalelkűségükkel az Egyesült Államok föderális államberendezkedését kívánják Európában meghonosítani. Az unió így az Egyesült Államok szatelitjévé válna, feladva szuverenitását. Bekövetkezhet Spengler nem kívánt víziója, de az Európai Unió nemcsak a nyugat-európai országokból áll. Szerencsére az elmúlt időben a kelet-közép-európai nemzetek, a balti államok és a Nyugat-Balkán országai is felismerték, hogy a jólétben délutáni álmát éjszakába nyúlóan alvó brüsszeli elit elérte az obsitos kort. Ideje távoznia, nem engedhetjük, hogy a Wilkommenskultur és a TTIP vírusa Európát arra kényszerítse, hogy felvegyük az utolsó kenetet.

Az unió megújításának igénye a szabadság értékét megbecsülő, a második világháború utáni szovjet gyarmatosítást elszenvedő országok felől jön. A Spengler víziója szerinti Nyugat alkonyát szerintünk a természet rendjének megfelelően a Kelet hajnala követi. Így Európa nyugati országai ismét megláthatják az erkölcs és a jog harmonikus együttlétének szükségszerűségét.

Világossá vált, hogy az európai polgárság megunta uniós vezetőinek tehetetlenségét. Ők újító cselekvések helyett a tagországok szuverenitásába történő beavatkozást választották. A polgárok éberségét azonban így nem lehetett elaltatni. Az európaiak többségi erővel őrzik keresztényi identitásukat, nem kérnek a vallásháborúból; s még ha tisztelik is az iszlám vallást, azzal akkor sem kívánnak azonosulni. Elkerülhetetlennek látszik az uniós alapszerződés felülvizsgálata és a közösség szervezeti rendszerének átalakítása. Az európai polgárok többségének akarata továbbra is az unió egybentartására irányul. Azonban nem tűrhető tovább, hogy az európai unió a feje tetején egyensúlyozzon. Primátust élvez a politika, amit a gazdaság követ, míg a társadalom érdekei a harmadik helyre szorulnak. Ez az osztályozás zsákutcába vezet.

Polgáraink érdeke fordított sorrendet kíván. Legfontosabb a társadalom. A gazdasági érdekek figyelembevétele, és a politikai szempontok csak a harmadik helyre kerülhetnek. A CÖF–CÖKA a polgárok véleményére alapozva megszüntetné az Európai Parlament politikai primátusát, mert annak gyakorlata mérgezi a demokráciát és a fogalom értelmezésének káoszosítását eredményezi. A szubszidiaritás megerősítésével a pártpreferenciák harcának helye, figyelembe véve a szuverenitás elsődlegességét, az adott ország parlamentjében van. A tagországok országgyűlési választásainak eredményét nem írhatja felül a más országokból származtatott pártpreferencia-arány. A politikai szempontok uniós képviseletét így szűkebb körben a közös külpolitika mentén érdemes újraszabályozni. A pártpolitikai harcokat, az ideológiák parlamenti vitáit Európa polgárai nem kívánják finanszírozni.

A kontinensek közötti gazdasági verseny nagyobb figyelmet és az unió szakembergárdájának megerősítését kívánja. A törvényalkotás feladatait kiváló jogászok készítsék elő, és a miniszterelnökök egyetértése után a tagországok parlamentjei emeljék jogerőre. Az Európai Parlament és az Európai Bizottság megszüntetése vagy drasztikus átalakítása csökkentheti a bürokráciát és növelné az apparátusok hatékonyságát. Elkerülhetetlen a tagországok akaratából közös üggyé váló, azt intéző apparátusok feladatkörének pontosított kialakítása is.

Ne feledjük az unió alapítóinak intelmeit: a tagországok polgárai joggal várják el, hogy sorsukat befolyásolhassák. Európa országainak szövetsége csak akkor lesz hosszú életű, ha nemzetei szuverenitását tisztelet övezi. Végzetesek lehetnek azok a törekvések, amelyek erővel a szövetséges államok fölé helyezett, mesterkélt demokráciával kívánnak birodalmi viszonyokat létrehozni.