Kultúra
Az Y generációra is odafigyelne a berlini igazgató
Az alkotói folyamatra összpontosító, környezetével és a világ változásával párbeszédet folytató és a digitális átalakulással megjelent Y generációra támaszkodó interdiszciplináris kreatív központként kívánja működtetni a külföldi magyar kulturális intézetek hálózatának berlini tagját, a Collegium Hungaricum Berlint (CHB) az intézmény igazgatója, Kopek Gábor.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) korábbi rektora az MTI-nek elmondta, hogy az intézet eddigi történetének legprogresszívebb és legvilágosabb időszaka az alapítás korszaka, az 1920-as évek közepe. Az alapítók, felismerve a nemzeti kulturális értékek nemzetközi „láthatóságának” jelentőségét, az adott progresszív társadalmi közegben létrehozott szerves kapcsolódással ma is érvényes programot adtak a Collegium Hungaricumoknak. Az intézetek azonban nem lehetnek statikusak, nem közvetíthetik szellemi végállomásként ugyanazt ugyanúgy, mint hosszú évtizedekkel ezelőtt – hangsúlyozta Kopek Gábor. Rámutatott, hogy a külföldi magyar kulturális képviseletekhez hasonló hálózatok világszerte komoly identitászavarral küzdenek, még olyan országok esetében is, amelyek nyelve világnyelv, mivel a kulturális környezet „mindennek mondható, csak rendezettnek és biztonságosnak nem”, és folyamatosan csökken a finanszírozás. A fő probléma a befogadói oldal nagyon erős átrendeződése: a befogadói attitűd egészen más, mint akár húsz évvel ezelőtt, így nem lehet sem ugyanazokkal a tartalmakkal, sem ugyanazokkal az eszközökkel elérni a befogadói közeget. Ezért megkérdőjeleződnek a kulturális képviseletekben mélyen beágyazódott és amúgy komoly értéket képviselő rutinok, megszokások. Elég csak meggondolni, hogy mit jelent a könyvtár a 19. században, és mit jelent a 21. században. „Lehet minderről nem tudomást venni, de attól nem lesz jobb” – mondta Kopek Gábor.
Németország és azon belül Berlin az aranykorként is emlegetett 1920-as évekhez hasonló korszakát éli, ezért Kopek Gábor szerint a magyar–német kapcsolatokon túl nemzetközileg is értelmezhetővé kell válnia a CHB tevékenységének.
Kijelentette, irtózik a kultúrház műfajától, ezért a CHB a kiemelkedő magyarországi kulturális értékeket a helyi természetes közegben akarja megmutatni, kiállítani, olyan múzeumi, galériai, színházi kapcsolatrendszerbe becsatornázva, amelynek révén a helyiek látják is ezeket az értékeket.
A CHB ennek megfelelően kreatív központként, produkciós házként működik, ami interdiszciplinaritást, műfaji határokon való átlépést feltételez. Erre a folyamatalapú működésre példa a CHB és a világhírű berlini művészeti és kommunikációs ügynökség, az ART+COM januárban indított, az intézmény falai között működő médialaborja, amelyben folyamatos az Y generáció jelenléte.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) korábbi rektora az MTI-nek elmondta, hogy az intézet eddigi történetének legprogresszívebb és legvilágosabb időszaka az alapítás korszaka, az 1920-as évek közepe. Az alapítók, felismerve a nemzeti kulturális értékek nemzetközi „láthatóságának” jelentőségét, az adott progresszív társadalmi közegben létrehozott szerves kapcsolódással ma is érvényes programot adtak a Collegium Hungaricumoknak. Az intézetek azonban nem lehetnek statikusak, nem közvetíthetik szellemi végállomásként ugyanazt ugyanúgy, mint hosszú évtizedekkel ezelőtt – hangsúlyozta Kopek Gábor. Rámutatott, hogy a külföldi magyar kulturális képviseletekhez hasonló hálózatok világszerte komoly identitászavarral küzdenek, még olyan országok esetében is, amelyek nyelve világnyelv, mivel a kulturális környezet „mindennek mondható, csak rendezettnek és biztonságosnak nem”, és folyamatosan csökken a finanszírozás. A fő probléma a befogadói oldal nagyon erős átrendeződése: a befogadói attitűd egészen más, mint akár húsz évvel ezelőtt, így nem lehet sem ugyanazokkal a tartalmakkal, sem ugyanazokkal az eszközökkel elérni a befogadói közeget. Ezért megkérdőjeleződnek a kulturális képviseletekben mélyen beágyazódott és amúgy komoly értéket képviselő rutinok, megszokások. Elég csak meggondolni, hogy mit jelent a könyvtár a 19. században, és mit jelent a 21. században. „Lehet minderről nem tudomást venni, de attól nem lesz jobb” – mondta Kopek Gábor.
Németország és azon belül Berlin az aranykorként is emlegetett 1920-as évekhez hasonló korszakát éli, ezért Kopek Gábor szerint a magyar–német kapcsolatokon túl nemzetközileg is értelmezhetővé kell válnia a CHB tevékenységének.
Kijelentette, irtózik a kultúrház műfajától, ezért a CHB a kiemelkedő magyarországi kulturális értékeket a helyi természetes közegben akarja megmutatni, kiállítani, olyan múzeumi, galériai, színházi kapcsolatrendszerbe becsatornázva, amelynek révén a helyiek látják is ezeket az értékeket.
A CHB ennek megfelelően kreatív központként, produkciós házként működik, ami interdiszciplinaritást, műfaji határokon való átlépést feltételez. Erre a folyamatalapú működésre példa a CHB és a világhírű berlini művészeti és kommunikációs ügynökség, az ART+COM januárban indított, az intézmény falai között működő médialaborja, amelyben folyamatos az Y generáció jelenléte.