1956: A forradalom leverése után a Nyugat elfogadta Európa szétszakítottságát

A forradalomról tanácskoztak a történészek az Akadémián

MH/MTI – 2016.05.25. 19:25 –

Az 1956-os forradalom következménye, hogy a Nyugat elfogadta Európa megosztottságát, a vazallusállamok tudomásul vették, hogy hosszabb távon kell együtt élniük a szovjet uralommal, a szovjet vezetés viszont megtanulta, hogy bizonyos kérdésekben engednie kell, nem folytathatja a végtelenségig "a pofonok politikáját" Kelet-Európa népeivel szemben - fejtette ki Borhi László történész az 1956-os forradalomról tartott konferencián, szerdán az Akadémián.

Sztálin második világháborús győzelme nyomán Kelet-Közép-Európa korlátozás nélküli szovjet érdekszférává vált. Egyes államokban a helyi kommunista vezetők még azt sem tudhatták, hány szovjet katona állomásozik országukban és hol van a főparancsnoksága - mondta a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának munkatársa.
A szovjet uralomnak súlyos gazdasági következményei is voltak, a térségből azokban az években a Szovjetunió legalább annyi erőforrást vont ki, mint amennyivel Nyugat-Európát támogatta az Egyesült Államok a Marshall-segély révén. Szovjetunió nagyhatalmi státuszához pedig jelentősen hozzájárult kelet-európai érdekszférája, nemcsak hadászati, de gazdasági szempontból is.
"Kelet-európai gyarmatai" nélkül a Szovjetunió nem volt nagyhatalom. Ez beigazolódott 1989-90 után, és meghatározta a szovjet vezetés döntéseit 1956-ban - vélekedett Borhi László.
Az 1956-os forradalom kimenetelét döntően befolyásolta, hogy a Szovjetunió atomhatalom volt. Amikor az Egyesült Államokban egyesek felvetették, hogy a szovjet utánpótlási útvonalak ellen - például Észak-Erdélyben - vessenek be atomfegyvert, az amerikai elnök úgy reagált: nem semmisíthetjük meg azt a népet, amelyet fel akarunk szabadítani - közölte az évek óta Amerikában kutató szakember.
Az Egyesült Államok 1956 után letett a visszaszorítás politikájáról, a Nyugat megtanult együtt élni a Szovjetunió kelet-európai dominanciájával. A brit külpolitika legnagyobb dilemmája Szovjetunióval kapcsolatban 1968-ban - a csehszlovákiai bevonulás évében - az volt, hogy küldjenek-e karácsonyi üdvözlő lapot Brezsnyev akkori szovjet pártfőtitkárnak - idézte fel Borhi László.
A szakember szerint mégsem tekinthető eredménytelenek az 1956-os magyar forradalom, hiszen a szovjet vezetés megtanulta, hogy pusztán nyers erőszakkal nem kormányozhatja a régió népeit. Hruscsov megfogalmazásában véget ért a pofonok politikája, és a szovjet vezetés adott némi lehetőséget a vazallusállamoknak a reformra.
Stefano Bottoni, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának történésze 1956 romániai következményeiről szólva elmondta: az egyetlen komoly megmozdulásra Kolozsváron került sor, a tiltakozó diákok vezetőit többéves börtönre ítélték, 1956 és 1962 között pedig mintegy 28 ezer embert ítéltek el politikai cselekmények miatt, ami a magyar 56 utáni megtorláshoz hasonló nagyságrend.
A román pártvezetés a magyar forradalmat nacionalista puccsként értékelte és részben erre válaszul indította el Romániában a nemzeti kommunizmus építését, illetve az életszínvonal javítását, ez utóbbi az 1970-es évekig tartott. Ez a politika másfél-két évtizedig növelte a román kommunista rezsim hazai elfogadottságát, miközben a román vezetés bizonyos kérdésekben a Szovjetunióhoz képest különutas politikát folytatott és így javítani tudta az ország nemzetközi elismertségét is.
Markus Meckel, a Német Háborús Sírokat Gondozó Népi Szövetség elnöke, az utolsó kelet-német külügyminiszter arra hívta fel a figyelmet, hogy a szovjet megszállás elől menekülő 200 ezer magyar sorsa és az irántuk megmutatkozó európai, sőt, világméretű szolidaritás érvényes és aktuális példa.
A német szakember szerint 1956 és az 1989-90-es átalakulás tanulságai közé tartozik az ellenállás, illetve kollaboráció dilemmája: meddig lehet együttműködni egy hatalommal, továbbá az ellenállás erőszakos vagy éppen erőszakmentes formái, forradalmi vagy tárgyalásos, megegyezéses átmenet lehet-e sikeresebb.
Rainer M. János, az Országos Széchényi Könyvtár 1956-os Intézetének főigazgatója 1956 hatásai közül kiemelte, hogy megváltozott a szovjet vezetés Kelet-Európa politikáját. A nyílt elnyomás eszközeit visszavonták, vagy amennyire lehetett, igyekezték elrejteni, és a vezetők kiválasztásánál a feltétlen lojalitáson túl a helyi viszonyok ismerete is szerepet játszott. Ám 1956 csupán a hatalomgyakorlás stílusát változtatta meg, a szovjet rendszer lényegét nem. Az emberek alapvető tapasztalatává vált, hogy ezzel a rendszerrel hosszú távon kell együtt élni, a Szovjetunió egyedül nem győzhető le, a Nyugat pedig nem segít.
Ugyanakkor a magyarok nemzetközi megítélését 1956 nagyon kedvezően befolyásolta, a budapesti felkelés a szovjet rendszerekben alávetett népek tiltakozásának szimbólumává vált. Az 1989-90-es rendszerváltás pedig még rá is erősített erre a nagyvilágban élő pozitív Magyarország képre, amely "a sláger címével szólva most múlik pontosan". A mai Magyarország árnyéka rávetül 1956 szabadságünnepére - jegyezte meg az 1956-os intézet főigazgatója.
Az Európa emlékezete elnevezésű háromnapos konferenciát az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából rendezte az Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja. A rendezvényt kedden Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg.