Őry MariannAlles Gute, Herr Faymann!

Álláspont. „Szép nap ez Ausztriának. Merkel is követhetné Faymannt” – sommázta az osztrák történelem tegnapi napját Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt főtitkára.

Őry Mariann – 2016.05.10. 00:41 –

Ugyanazon ellenzéki erő elnöke, Heinz-Christian Strache szerint Werner Faymann kancellár lemondása olyan meglepetés, amely valójában nem is az, és nem oldja meg a legfőbb gondot, ami a néppárttal koalícióban kormányzó szociáldemokraták teljességgel elhibázott politikája.

A távozó kancellár szerint ugyanakkor nem erről van szó. Fay­mann nem azért mondott le, mert hétfőre virradóra megvilágosodott volna azzal kapcsolatban, hogy migrációs politikája teherbíró képességének határára sodorta az osztrák ellátórendszert, a Szabadságpárt erősödése miatti pálfordulása pedig a bevándorlás ellenzőit nem hatotta meg, támogatóit viszont feldühítette. Faymann azért mondott le, mert már nem érzi maga mögött pártja egységes támogatását.

Hát, hogy is mondjuk: jól érzi. A nagykoalíciós pártok választásról választásra gyengülnek, a Szabadságpárt viszont erősödik, és tavaly megkérdőjeleződött a második köztársaság történetét meghatározó vörös–fekete együttműködés bebetonozottsága is. A burgenlandi szociáldemokraták sutba dobták a pártban országos szinten érvényes tiltást, és tartományi koalíciót kötöttek az FPÖ-vel. Hans Niessl tartományfőnök egyértelművé tette: Faymann szava nem számít. Bécsben nyertek a szociáldemokraták tavaly ősszel, de Faymann tudta, ez nem az ő érdeme, hanem Michael Häupl polgármesteré és a szabadságpártiaktól idegrángásokat kapó fővárosi liberális értelmiségi protestszavazóké.

Április végén a Szabadságpárt jelöltje, Norbert Hofer utcahosszal megnyerte az elnökválasztás első fordulóját a zöldpárti-liberális Alexander Van der Bellennel szemben, a nagykoalíció jelöltjei pedig labdába sem rúgtak. Május elsején Faymannt kifütyülték a sajátjai, és egyre jöttek a vég közeledtét jelző hírek: a szakszervezetek az FPÖ felé kacsingatnak.

Egy szerencsés személycserével a szociáldemokraták megpróbálhatnak kikecmeregni a gödörből, de nem csak róluk van szó. Faymann lemondásában az is szerepet játszott, hogy ezzel a vezéráldozattal akarta menteni a már említett kétpárti rendet, hátha ez elég lesz azoknak, akik a május 22-i második fordulóban vért akarnak látni.

S hogy nekünk, magyaroknak ehhez mi közünk is van? Bizony nagyon sok. Eljutottunk odáig, hogy – ne kisebbítsük – Norbert Hofer többek között azért kapott harminchat százalékot az első fordulóban, mert kampányában többször is, világosan kimondta: „Olyan kerítést akarok építeni a határra, mint amilyet Magyarország.”

Tavaly Werner Faymann még ugyanezen kerítés gyalázásából akart politikai tőkét kovácsolni, vélt erkölcsi magaslatról átkozta, hazugozta, nácizta a schengeni határt – tehát Ausztriát is – védő magyar kormányt. Megannyi tragikomikus mélypontja jut eszünkbe most az osztrák–magyar kapcsolatoknak – idézzük is fel, hiszen mikor, ha nem most. Emlékeznek arra, amikor Lázár János bejelentette, hogy indulnak a buszok a migránsokkal az osztrák határra, és erről Orbán Viktor próbált szólni Faymannak, de neki nem jutott ideje beszélni vele? De nem kevésbé emlékezetes az sem, amikor Orbán Viktor bécsi látogatásával szinte „megfagyasztotta a vért” az osztrák kormányban. A miniszterelnök ugyanis bejelentette, hogy nemcsak a kancellárral és az alkancellárral szeretne találkozni, hanem – ha már ott van, akkor – a náluk már akkor is bő tíz százalékkal népszerűbb Szabadságpárt elnökével is. Orbán húzását bravúrnak találták az osztrák sajtóban, különösen úgy, hogy sajtótájékoztatóján a köztévé nem teljesen váratlan kérdésére közölte: lemondta a találkozót Strachéval, mert partnerei – beismerve saját szégyenüket, tesszük hozzá – arra kérték.

Mit lehet most tenni? Minden jót kívánni Werner Faymannak? A 2013-as választások óta egy vezéráldozat már volt, a néppárt élén és az alkancellári székben váltotta Michael Spindeleggert Reinhold Mitterlehner. Spindi, ahogy az osztrákok hívják, félreállásával lelassította pártja lejtmenetét, kérdés, hogy ez Faymannak vajon sikerülhet-e.

Két hét, és Ausztria eldönti ezt.