Küldetésben a lakosság egészségéért

Afrikai tapasztalatok. Fejes Zsolt ezredes nigériai asszonyok társaságában (Fotó: MH)

A Magyar Honvédség Egészségügyi Központja védelem-egészségügyi stratégiai tervező osztályát vezető főorvos szólt azokról a nigériai úton szerzett tapasztalatokról, amelyeket például a migrációs helyzet kapcsán hazánkban is fel lehet használni.

– Mennyi időt töltöttek Nigériában?

– Három hetet, de az eléggé feszítettnek bizonyult.

– Ki szervezte?

– A Magyar Honvédség Egészségügyi Központja, a Semmelweis Egyetem és a nigériai Ahmadu Bello University oktatókórház, az intézmények közös kurzusa februárban indult. Az ügyet kiemelten támogatta Ternák Gábor orvosprofesszor, hazánk nigériai nagykövete is, aki egyben a képzés ötletgazdája is volt.

– Hogyan került be a csapatba?

– A továbbképzésre olyan szakemberek, elsősorban katonaorvosok jelentkezését várták, akik korábban már jártak a Magyar Honvédség valamely missziójában, vagy a későbbiekben várhatóan ilyen missziós feladatokat látnak majd el, és az ott tanultakat kamatoztatni tudják, akár az afrikai, akár egy közel-keleti kül-, vagy ha a sors úgy hozza, hazai szolgálatban is. Fontos szempont volt, hogy a migrációs nyomás egészségügyi kockázatait, adott esetben veszélyeit jelentő trópusi fertőző betegségeket eredeti környezetben tanulmányozhassuk. Azaz, ahol mi jártunk, betegségekkel a gyakorlatban találkozhattunk, a betegeket a valóságban vizsgálhattuk. A tanfolyamra amúgy korántsem volt egyszerű bekerülni. Egy szakmai zsűri bírálta el a pályázatainkat, így választották ki végül a részt vevő tizennégy egészségügyi szakembert.

– Mennyire vették kint komolyan ezt a továbbképzést?

– Nagyon, s rendkívül felkészült és lelkesen oktató kollégákkal találkoztunk. A tanfolyam írásbeli és gyakorlati vizsgával zárult, amelyről a hallgatók az akkreditációt biztosító Semmelweis Egyetemtől, továbbá az elméleti és gyakorlati képzést adó Ahmadu Bello Universitytől egyaránt oklevelet kaptak.

– Sikerült a kitűzött célt elérni?

– Igen, hiszen több szakterület hazai képviselője ismerkedhetett meg szokatlan környezetben, orvosi szempontból igen különlegesnek számító betegségek diagnosztikai, terápiás és ellátásszervezési stratégiáival. Emberileg hátborzongató, ugyanakkor szakmailag roppant inspiráló volt testközelből látni az itthon zömében orvosi kuriózumnak számító betegségeket.

– Például?

– A malária, HIV-AIDS, a vérzéses láz, a lepra, a tébécé, a trópusi légzőszervi megbetegedések, a tífusz, a tetanusz, a kolera, a madárinfluenza, az álomkór, esetleg a kígyómarások okozta szövődmények – ezek egytől egyig olyan betegségek, amelyek hazánkban nem vagy szerencsére csak rendkívül ritkán bukkannak föl.

– Barátságosak a helyiek?

– Az orvosok igen, a lakosság már nem feltétlenül. Itt persze nem arra kell gondolni, hogy holmi ellenséges elemnek, etnikumnak tekintenek minket, sokkal inkább egyfajta távolságtartásról beszélhetünk a részükről. Gyökeresen más világ, más vallás, más szokások. Egyébként ránk a nap huszonnégy órájában fegyveres őrség vigyázott, nélkülük nem is mehettünk sehová.

– Nem volt nyomasztó?

– Nem. Jobb és biztonságosabb volt ez így a csoport tagjai számára, mint szabadon kószálni. A tanfolyamot szervező Magyar Honvédség Egészségügyi Központ és hazánk Nigériai Nagykövetsége számára egyaránt elsődleges szempont volt a biztonság.

– Gyógyítottak kint?

– A közhiedelemmel ellentétben a külföldön történő gyógyításhoz kevés az orvosi diploma felmutatása, s mi alapvetően továbbképzésen vettünk részt. Ahhoz, hogy egy beteg kezelésében részt vehessünk, komoly jogi procedúrákon kell átesni, s ott ez nem is volt cél.

– Akadt azért különleges orvosi élménye?

– A lepra és a multirezisztens kórokozók által okozott tébécé mindenképpen, illetve a helyi egészségügyi szolgáltatás infrastrukturális színvonala. Meglátogattunk egy olyan intézményt, ahol roppant szigorú protokoll mentén kezeltek tébécés és leprás betegeket. Nyolc hónapos szigorú kórházi tartózkodás, rigorózus elkülönítéssel, a nővérek és az orvosok speciális védőöltözetben dolgoznak – ilyet még soha nem láttam eddig.

– Az előbb úgy fogalmazott, ezek a betegségek rendkívül ritkán tűnnek föl hazánkban. A migráció e téren nem hozhat változást?

– Sajnos hozhat, hiszen a veszély közelebb van, mint első látásra hinnénk. Ugyanakkor nem csak a népvándorlásra kell gondolnunk. Egyrészt eszünkbe juthat a Magyar Honvédség missziós tevékenysége – honfitársaink gyakorta olyan térségekben töltenek hónapokat, ahol egészen más típusú fertőző betegségek megszokottak és elterjedtek, mint nálunk. Ha bármit hazahoznának, s ha mi azt nem észleljük idejében, akkor annak beláthatatlan következménye is lehet. Éppen ezért fontos az ilyen típusú képzés, a megfelelő időben történő felkészülés, valamint a hazatéréskor kötelező szűrővizsgálatokon való részvétel.

– Nátha helyett lepra?

– Valahogy így. S ha csak a leprával számolnánk, az talán a kisebbik baj lenne – ám, mint mondtam, van ott bőven más rémisztő is. Amúgy a nigériai – ha szabad ezt a kifejezést használnom – kontingenst szándékosan úgy válogatták össze, hogy minél több szakterület képviselője kapjon benne helyet. A kint látott protokollok követése mind a lakosság, mind a honvédség tagjainak megoltalmazásában roppant fontos. Úgy érzem, annak az egészségügyi tervezésnek és stratégiaalkotásnak az értéke, amely a katonaságon belül részben a migráció, részben a missziók okán kialakulóban van, igen komoly szakmai jelentőségű. Nekünk a gyógyítás mellett az is a feladatunk, hogy ezt a speciális ismereteket igénylő tudást folyamatosan fejlesszük, s átadjuk az orvosok, illetve katonaorvosok következő generációinak.

Kiszámítható előmenetel, felelősséggel

Az új életpálya-modell által támasztott elvárások változásáról, valamint az újonnan felkínált lehetőségekről adott tájékoztatást a minap a 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred részére a Magyar Honvédség és az Összhaderőnemi Parancsnokság vezénylő zászlósa. Kriston István és Négyesi Tibor főtörzszászlósok Inoka Zoltán törzszászlós meghívására érkeztek a győri laktanyába, ahol állománygyűlésen szóltak a légvédelmi alakulat altisztjeihez. Ismert, az új katonai életpálya bevezetéséről, illetve az ahhoz kapcsolódó illetményfejlesztésről még tavaly tavasszal döntött a parlament. Az érintettek 2015 júliusától átlagosan harminc-, majd 2019 januárjáig évenként öt-öt, összességében átlagosan ötvenszázalékos illetményfejlesztést kaptak, illetve kapnak. Kriston a személyes motiváció jelentőségéről szólva felhívta az állomány figyelmét az „egyenruha szentségére”. A két főtörzszászlós a célfelismerő berendezés, valamint az ATLAS légvédelmi rakéta szimulátorán végrehajtott bemutatót is megtekintette. Szintén honvédségi, de missziós hír, hogy az MH KFOR Kontingens vezetése a közelmúltban hadszíntéri felkészítést tartott a következő váltás parancsnoki beosztású katonáinak Koszovóban. Honvédjeink egyebek mellett találkoztak a portugál–magyar közös Harcászati Tartalék Zászlóalj parancsnokával is.