Táncakadémiát nyit az ExperiDance

Vona Tibor: Ma már összművészeti produkciókat készít a társulat

Weninger Andrea – 2016.05.07. 01:16 –

Az ExperiDance Tánctársulat 2000-es megalakulása óta arra törekszik, hogy Magyarországon és külföldön is egyre többekkel szerettesse meg a táncot. Idei két új bemutatójuk mellett nyárra fesztiváludvarral készülnek, ősszel pedig megnyitják saját táncakadémiájukat is. Vona Tiborral, a társulat ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.

Vona Tibor 20160507Vona Tibor várja a tízéves kort betöltött gyerekek jelentkezését (Fotó: Nagy Balázs)

– Az ExperiDance ma külön stílust takar. Mit jelent pontosan?

– Egy-egy stílus vagy innováció általában a feltalálóról kapja a nevét – mi a társulatról neveztük el. Román Sándor művészeti vezető kísérleti jelleggel kezdte el ötvözni a különböző táncstílusokat: balettet, autentikus folklórt, azaz néptáncot, rock and rollt, szteppet és a pantomimet. A kötések olyan jól sikerültek és annyira szétválaszthatatlanná váltak, hogy önálló vizsgaelőadásként kezdték tanítani a Táncművészeti Főiskolán. Amikor ez megtörtént, nevet kellett kapnia, így született meg a Román Sándor és alkotóközössége által kikísérletezett ExperiDance táncstílus, amely művi helyett élő élményt ad.

– Az évek során azonban változtak a társulat tagjai.

– A misszió ugyanaz maradt, megszerettetni a táncművészetet a felnövekvő generációkkal. Ehhez azonban szükség van egyfajta stabilitásra. A táncművészek kilencven százaléka az elmúlt tizenhat év során lecserélődött, de az utódok átveszik és továbbviszik a kialakult hagyományokat és kultúrát. Az újaknak persze időre van szükségük a betanulásra. Amikor kijönnek a Táncművészeti Főiskoláról, még nincsenek készen, utána még körülbelül három évig képezzük őket a táncmesterekkel. Ekkorra érik el azt a tudásszintet, hogy ha felmennek a színpadra, nem lehet megmondani, hogy egy jó táncost látunk, aki kiváló akrobata, vagy egy fantasztikus akrobatát, aki egyébként remekül táncol.

– Hogyan alakult a repertoár?

– A társulatnak eddig három alkotói korszaka volt. Az első, amikor csak ExperiDance táncművészek dolgoztak fel és adtak elő magyar témákat és történeteket. A másodikban elkezdtünk külföldi csapatokkal és színházakkal témákat keresni, de még mindig csak ExperiDance-tagok közreműködésével. Most pedig olyan összművészeti produkciókat készítünk, amelyekben van tánc, ének és élőzene, de nem nevezném musicalnek, tulajdonképpen egy zenés, énekes táncszínházról van szó. Az egyik idei premierünk volt az Omega együttessel közös produkció, a Gyöngyhajú lány balladája, a másik pedig a Nostradamus című előadás, amelyben Ganxsta Zolee játssza a címszerepet.

– Mozgalmas ez az év az Experi­Dance-nek.

– Valóban az: létrejött két új produkciónk, megnyitottuk a székházunkat, illetve nyárra Factory Fesztivált tervezünk. Felújítjuk a székhelyünknél található, gyárépületekkel határolt belső területet; itt nyitjuk meg a fesztiváludvarunkat, ahová estéről estére nyolcszáz vendéget várunk. Főleg az ExperiDance-repertoárra építünk, és augusztusban egy hétig tartunk majd nyitva. A tervek szerint jövőre viszont már június 16-tól augusztus 20-ig folyamatosan várunk minden olyan független művészeti közösséget, amelyek kiszorulnak a színházakból. Ősszel megnyitja kapuit az ExperiDance Táncakadémia is.

– Hány éves kortól lehet jelentkezni a táncakadémiára?

– Olyan tízéves gyerekek jelentkezhetnek, akik szeretnének elmélyedni az ExperiDance műfajban. Szeptember 5-én nyitunk, kétszáznegyven diák számára nyújtunk akkreditált képzést. Reményeink szerint a táncakadémiával az ExperiDance táncosainak utánpótlását is meg tudjuk majd teremteni.

– Nemrég aláírtak egy együttműködési szerződést a Hungarikum Szövetséggel. Ez milyen hatással lesz a jövőbeli terveikre?

– Mindig szívesen látunk olyan embereket, akiknek az a céljuk, hogy a kiemelkedő magyar produktumokat a világpiacra juttassák és minél többekkel megismertessék. A Hungarikum Szövetség ezt fogja össze és irányítja, innentől kezdve körülöttünk is. Szeretnénk a jövőkép-víziónkat és az általunk képviselt hagyományőrző produkciókat szertevinni a világban. A tánc összeköti az embereket, mindegy, hogy Finnországban vagy Japánban lépünk fel, hiszen a mozgás, a mosoly, a nevetés és a taps univerzális hívószavak, és számunkra ezek jelentik a legnagyobb motivációt.