Kultúra
Jégkrémbalett, QR-kód és képzőművészet a Ludwig Múzeumban
Megelevenedik a magyar underground története
Rock/tér/idő címmel a magyar zenekarok és rajongóik kapcsolatát, illetve a magyar underground és képzőművészet viszonyát vizsgálja az az új kiállítás, amely tegnap nyílt a Ludwig Múzeumban (Lumú). Az intézményben már látható az a tárlat, amely a nemzetközi könnyűzene és a rajongói attitűd jelenségeit kutatja Szenvedély – Rajongás és művészet címmel – emlékeztetett a tárlat sajtóbejárásán a múzeumot vezető Fabényi Júlia.
Készman József kurátor elmondása szerint a szerteágazó kapcsolatokkal, művészeti és életstratégiákkal a szigorú kronológia helyett tematikus egységekben ismerkedhet meg a látogató.
A korszak könnyűzenéje nemcsak inspirációs forrásként szolgált, hanem sokszor életmódváltásra is ösztönözte az alkotókat – idézte fel a kurátor. Erről tanúskodik Sarkadi Péter grafikai sorozata is: a félig komoly, önreflektív munkákon Sarkadi mint rocksztár jelenik meg. Komoly hatalom volt ellenben Aczél György kezében; a korszak hazai kultúrpolitikájának szinte mindenható irányítóját Uglár Csaba Andy Warhol stílusában idézte meg. A 2. világháború utáni évtizedek hivatalos és alternatív könnyűzenei irányzatait idővonal tekinti át, amellyel szemben Gáldi Vinkó Andrea Inside Out fotósorozatán mai zenehallgató fiatalok tűnnek fel; kedvenc számaikba QR-kódok segítségével a látogatók is belehallgathatnak.
Egy képzőművészetben szokatlan műfaj, a hímzés köti össze Szabó Eszter Ágnes munkáján a művész nagymamáját és David Bovie-t, ahogy hímzett alakokként tűnik fel Pittmann Zsófi textiljein Madonna, Máté Péter, Zalatnay Sarolta vagy Tarkan is.
Egész falakat borítanak be a nyolcvanas évek lemezborítói, velük szemben pedig a korabeli együttesek fellépéseinek plakátjai, míg a Magyar Rádió archívuma, a Budapest Music Center könyvtára, az Artpool és a Rockmúzeum virtuálisan járhatók be a Lumú termeiben. A korszakot mozgóképek is felidézik: Almási Tamás, Bonta Zoltán és Szántó Tamás dokumentumfilmjei mellett megtekinthető az A. E. Bizottság Jégkrémbalett című filmje is. Felsmann István Britney Spears Work Bitch című klipjét dolgozza fel, a videóhoz a szöveg Google fordító által felmondott magyar változatát társítva, Geszti Péter Magyarország című videójára pedig Nagy Kriszta Tereskova reflektál. Csiszér Zsuzsi zenei újságok kivágásaiból készített nagyméretű, helyspecifikus kollázst, Brückner János azonban félig a közönségre bízza az alkotást, hiszen Erózió című munkáját a látogatóknak kell kiszínezniük a megadott színkódok alapján. Az utolsó terem az eredetileg képzőművésznek indult Cseh Tamás alternatív identitását idézi fel: az énekes bakonyi indiánéletéről fotó- és tárgyi dokumentumok, Cseh Tamás rajzai tanúskodnak.
Készman József kurátor elmondása szerint a szerteágazó kapcsolatokkal, művészeti és életstratégiákkal a szigorú kronológia helyett tematikus egységekben ismerkedhet meg a látogató.
A korszak könnyűzenéje nemcsak inspirációs forrásként szolgált, hanem sokszor életmódváltásra is ösztönözte az alkotókat – idézte fel a kurátor. Erről tanúskodik Sarkadi Péter grafikai sorozata is: a félig komoly, önreflektív munkákon Sarkadi mint rocksztár jelenik meg. Komoly hatalom volt ellenben Aczél György kezében; a korszak hazai kultúrpolitikájának szinte mindenható irányítóját Uglár Csaba Andy Warhol stílusában idézte meg. A 2. világháború utáni évtizedek hivatalos és alternatív könnyűzenei irányzatait idővonal tekinti át, amellyel szemben Gáldi Vinkó Andrea Inside Out fotósorozatán mai zenehallgató fiatalok tűnnek fel; kedvenc számaikba QR-kódok segítségével a látogatók is belehallgathatnak.
Egy képzőművészetben szokatlan műfaj, a hímzés köti össze Szabó Eszter Ágnes munkáján a művész nagymamáját és David Bovie-t, ahogy hímzett alakokként tűnik fel Pittmann Zsófi textiljein Madonna, Máté Péter, Zalatnay Sarolta vagy Tarkan is.
Egész falakat borítanak be a nyolcvanas évek lemezborítói, velük szemben pedig a korabeli együttesek fellépéseinek plakátjai, míg a Magyar Rádió archívuma, a Budapest Music Center könyvtára, az Artpool és a Rockmúzeum virtuálisan járhatók be a Lumú termeiben. A korszakot mozgóképek is felidézik: Almási Tamás, Bonta Zoltán és Szántó Tamás dokumentumfilmjei mellett megtekinthető az A. E. Bizottság Jégkrémbalett című filmje is. Felsmann István Britney Spears Work Bitch című klipjét dolgozza fel, a videóhoz a szöveg Google fordító által felmondott magyar változatát társítva, Geszti Péter Magyarország című videójára pedig Nagy Kriszta Tereskova reflektál. Csiszér Zsuzsi zenei újságok kivágásaiból készített nagyméretű, helyspecifikus kollázst, Brückner János azonban félig a közönségre bízza az alkotást, hiszen Erózió című munkáját a látogatóknak kell kiszínezniük a megadott színkódok alapján. Az utolsó terem az eredetileg képzőművésznek indult Cseh Tamás alternatív identitását idézi fel: az énekes bakonyi indiánéletéről fotó- és tárgyi dokumentumok, Cseh Tamás rajzai tanúskodnak.