Eltérő autonómiaformák kellenek

– Mi volt a könyv megírásának apropója?

– Orbán Viktor miniszterelnök Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettessel egyetértésben a Kárpát-medencei magyar autonómiaügyekkel kapcsolatos koordinációval bízott meg tavaly áprilisban. A feladatom a határon túli magyar civil, társadalmi és politikai érdek-képviseleti és érdekvédelmi szervezetekkel való egyeztetés, különös tekintettel az autonómiára. A pártpolitikát félretéve azért mondtam igent, mert a magyarság helyben maradásának és boldogulásának intézményes garanciáját jelentő személyi és területi autonómia nem lehet az aktuálpolitikai lövészárokharc áldozata. Munkatársaimmal, a Nemzetpolitikai Államtitkársággal, hazánk külképviseleteivel és a Nemzetpolitikai Kutatóintézettel együttműködve világos helyzetkép birtokában kívántuk elkezdeni az autonómiával kapcsolatos párbeszédet – ezért született ez a könyv.

– Mi a látleletet a mai magyar kisebbségi létről?

– Korábban is számos kiváló elemzés született úgy az autonómia kérdéséről, mint a határon túli magyar érdekérvényesítés lehetőségeiről. A kötet újdonsága szerintem abban rejlik, hogy eddig nem készült olyan elemzés, amely összegzi az autonómiát érintő nemzetközi jogi szabályozást és a szomszédos országok törvényeit. Külön kiemelném, hogy mi áttekintést adunk az elmúlt negyed- században megfogalmazott magyar autonómiakoncepciókról, továbbá a versengő elképzelések esetén összehasonlítást is végeztünk. A számbeli kisebbségben élő magyarság komplex, gyakran komoly áldozatvállalást igénylő léthelyzetének bemutatására természetesen egy kötet nem vállalkozhat. Az autonómia kérdésében ugyanakkor világosan látszik, hogy nincs újabb huszonöt elvesztegethető évünk. Ha nem születik konszenzus a magyar szervezetek között, s nincs nyitás az utódállamok részéről, akkor a demográfiai folyamatok ezt a kérdést sajnos zárójelbe teszik.

– Ennyire riasztó a kép?

– A Kárpát-medencei magyarság lélekszáma az elmúlt tíz évben több mint tíz százalékkal csökkent. Fontos közbeszúrni, az egyes nemzetrészek számára eltérő léthelyzetükből következően más-más autonómiaforma lenne megfelelő. A szórványmagyarság számára a személyi, míg a tömbmagyarság számára a területi elvű autonómia az üdvös. Az ezekről folytatott diskurzus „minősége”, lehetőségei és színvonala nagymértékben függ a hazai érdekképviselet hatékonysága mellett az adott országra jellemző politikai kontextustól is.

– Szomszédaink vevők egyáltalán az autonómiára?

– A szomszédos államok többségében az autonómia kifejezést azonosítják az államellenes radikalizmussal és a szeparatizmussal. Ezt határozottan el kell utasítani. Különösen aggályos, ha az autonómia kérdését a nemzeti kisebbségek biztonságérzetét megrendítő intézkedések legitimizálására használják fel. Az európai kohézióra és demokratikus status quóra nem a nemzeti kisebbségi jogok kiterjesztése, hanem a jogok korlátozása jelent fenyegetést. Emellett az is látszik, hogy sokszor a meg nem értés a fogalmi zavarokból következik. Tisztázni kell, hogy autonómia alatt semmi mást nem értünk, mint azt, ami Európa számos országában létező gyakorlat. Azaz mi a számbeli kisebbségben élő magyarság és a többségi nemzet kompromisszumát, a nemzeti kisebbség jogainak intézményes garantálását szeretnénk elérni. Ha ez megvan, sikerült egy lépést tenni a megegyezés irányába.

– Milyen nemzetstratégiai javaslatokat fogalmaztak meg?

– Bízunk az európai intéz-ményekben.

– Ez nem kevés?

– Az érintettek többsége európai uniós tagállam, vagy éppen oda törekszik, esetleg a NATO tagja. Az autonómiadiskurzust az európai kereteknek megfelelően kívánjuk folytatni. A kötet javaslatot tesz egy új autonómiaterminológia használatára, amely harmonizálja az európai intézmények, a szomszédos országok pozitív joga és a magyar érdek-képviseleti szervezetek által alkalmazott fogalomrendszert.

– Megbocsásson, de nálunk sincsenek egyértelmű autonómiaelképzelések…

– Mi összehasonlítottuk a versengő hazai autonómiakoncepciókat, így azt gondolom, az elemzés az eltérések és azonosságok feltárásával elősegíti a tervezetek összehangolását. Javaslatot teszünk a fiatalok bevonására, hiszen a kérdés alapvetően az ő jövőjüket fogja meghatározni. Létérdekünk, hogy a következő generáció is továbbvigye a magyar érdekképviselet e meghatározó részét.

– Személyes véleménye szerint e javaslatok mennyire kivitelezhetők?

– Bízom benne, hogy a kötet hasznos segítséget jelent a határon túli magyar közösségek és szervezetek számára. E meggyőződésemben igazolnak az általam összehívott erdélyi kerekasztal közös nyilatkozatai, amelyekben a három romániai magyar párt és két társadalmi szervezet képviselői kifejezték szolidaritásukat egymás iránt, és megállapodtak, hogy az autonómia ügyét nem teszik ki a kampánnyal járó nemtelen vitáknak.

– Mennyi időt vett igénybe a megírása?

– A szerzői csapat, azaz Kántor Zoltán, Mile Balázs, Molnár Tamás és Varga Péter az egyéves közös munkánkat összegezték, Varró Anna Veronika pedig a kötet összeállításával segítette annak megjelenését.