Jegybanki história

Hetek óta sorjáznak a Magyar Nemzeti Bankról szóló rossz hírek: alapítványi ügyek és tiltott monetáris finanszírozás, vezetői fizetésemelés, valamint unortodox közgazdasági képzés témakörökben. Közben szakmai vitának álcázott elemzések is rázúdulnak a jegybankra (igaz, a közgazdász-társadalomnak címezve), amelyek kicsengése szerint a veszélyt egyre inkább a jegybank jelenti – mármint a magyar gazdaságra nézve.

Aki hajlamos a befolyásolásra – hiszen töményen jön a jegybankkal kapcsolatos információáradat –, sajnos nem látja a fától az erdőt. S még azt feltételezi, hogy az MNB-nél sunyibb, szakmaiatlanabb és korruptabb intézmény immár nem is létezik. Sőt a nagy panamai kiszivárogtatás a Szabadság téri nemzeti, központi bank ügyeihez képest smafu.

Tényleg: emlékszik még valaki az offshore-ügyekre?

Bár a korábban kifogásolt jegybanki adatból egyre több van, mi több: nyilvános is, így ezen logika mentén a jobb érzésű polgártársak még azt hihetnék, egy-két hét, és lecseng a történet, de nem így lesz…
Elméletileg minden kiderült ugyan, aminek ki kellett derülnie.

Esetleg arra is koncentrálhatnánk kis hazánkban, hogy miért ilyen alacsony a jegybanki alapkamat, hogyan zárult le a devizahitelek forintosítása és a banki elszámolás, s felpörög-e a vállalati hitelpiac, mikor rendeződnek a brókercégek ügyei, s milyen pénz- és hitelintézeti piac formálódik. Közben pedig drukkolhatnánk annak is: végre megizmosodik az újra nemzeti tulajdonba került Budapesti Értéktőzsde. Ez ugyanis Magyarországon az egyetlen olyan államosítás, amelynek mindenki – a piaci szereplőkre gondolok – örült.

Kicsit szakmaibb, kicsit megengedőbb lesz a világ, mint amilyen eddig volt.
Dehogy lesz másmilyen.
Tudniillik ez nem csata, amit meg lehet nyerni, hanem harc.

Antagonisztikus ellentétek feszülnek közgazdászok és közgazdászok, politikai táborok, valamint a haladó értelmiség és a levidékizett jobboldaliak között. Aki „jobbról” érkezett, s vállalja is konzervatív értékrendjét, az bugris és mucsai paraszt itt „fenn”, szemben a belvárosi, rózsadombi – úgynevezett – elittel. Azzal a pár száz vagy ezres nagyságú csoporttal, amely nem képes beletörődni abba: már nem ő fújja a passzátszelet. Még ha a befolyása most is jelentős és kiterjedt.

Bizonyára megfigyelték már, hogy amikor „jobbos” irányultságú jegybankelnök vezeti az intézményt, egyfolytában célkeresztben tündököl a Magyar Nemzeti Bank. Bod Péter Ákos, Járai Zsigmond és Matolcsy György – ők, ha leénekelték volna a csillagot az égről, akkor sem értek volna fel a Surányi György és Simor András fémjelezte magasságokig.

Úgyhogy nincs és nem is lehet semmilyen szakmai érv a Matolcsy-féle monetáris politikai irányvonal mellett. A „szakma” kicsi, belterjes, nagyképű. Évtizedek óta. S aki nem azt a fajta közgazdasági doktrínát fújja, mint az elitista társaság, úgy ki lesz penderítve a „szakmából”, hogy azt is elfelejti, mit jelent az alapkamat.
Szomorúan lehetne mindezt konstatálni, de nem tesszük.

Mert pont az elmúlt három év monetáris politikája bizonyította, hogy lehet versenyképes egy jobboldali színezetű vezetőség is a túloldallal szemben, amely hiába állítja magáról: letéteményese a hazai közgazdasági tudásnak.

Fogadni mernék, hogy Matolcsy és csapata bekerül a közgazda-ság-történetbe, méghozzá előkelő helyen elemzik és magyarázzák majd szakértők, hogy elnöksége alatt, az intézkedéseknek köszönhetően megteremtődött a monetáris autonómia. Ráadásul sikeresen, hiszen csökkent a külső sérülékenység, a piaci hozamkörnyezet alacsony, a növekedési hitelprogram pedig a vállalati hitelezés még nagyobb csökkenésétől óvta meg a pénzügyi közvetítői rendszert. Szép csendben pedig kamatérzékennyé válik a magyar gazdaság: a hazai devizahitelek forinthitelekké alakultak, s mint ilyenek, a kamatszintjük nyilvánvalóan a jegybanki alapkamattól függ. Az ugyancsak a jegybankhoz köthető önfinanszírozói programnak tulajdonítható, hogy az államadósság egyre nagyobb része forintalapú, így kamatkiadási oldalon nagyon jól jön az alacsony ráta. Végre a hazai gazdasági ciklusra tud reagálni – legalábbis efelé halad – az MNB. A döntések pedig hozzájárultak a gazdasági növekedés üteméhez is.
Bővülő gazdaság, alacsony kamat, magas devizatartalék és extrémtöbbletes fizetési mérleg mellett szó sincs vészhelyzetről, pláne tragédiáról.

Éppen az ellenkezőjéről. S ebben a jegybank csak prémiumot adott.