A látható semmi magyar kutatói

A VEGA–1 szonda fényképezésére, azaz a program bekapcsolására és végrehajtására alig két-három kritikus óra jutott

Horváth Éva – 2016.04.26. 00:35 –

Harminc esztendeje annak, hogy egy nemzetközi kutatócsoport, köztük magyar tudósokkal, üstökösvadászatra indult. A Halley üstökös vizsgálatában magyar részről a Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) munkatársai vettek részt – így Várhalmi László az üstökös képfeldolgozó programját fejlesztette.

Várhalmi László 20160426Várhalmi László: Nem létezett a szocialista és kapitalista országok közötti ellentét (Fotó: Varga Imre)

– Milyen céllal, névvel, küldetéssel indult harminc éve a program?

– A kutatás fő célja a Naprendszer kialakulásának anyagát nyújtó, Oorth-ködből származó Halley üstökös anyagának elemzése volt. Ha a Naprendszert, a Neptunusz pályájáig, egy gombostűfej méretére kicsinyítenénk, az Oorth-köd átmérője elérné az egy métert. Ez a sajátos anyaghalmaz soha nem állt össze bolygóvá, ám összetétele hallatlanul fontos Naprendszerünk eredetének megismeréséhez, kutatásához. Maga a program nem szorítkozott csupán a Halley-re, hanem a közelében lévő Vénusz bolygó vizsgálatára is kiterjedt. A valódi cél azonban a Halley üstökös magjának felderítése volt. A projekt „Vega” elnevezése az orosz Venyera-Gallei szómátrixból adódott. A Vega projekt keretében  két azonos szondát bocsátott fel a kutatócsoport.

– A Halley üstökös megjelenése a történelem folyamán mindig babonás félelmek forrása volt.

– Megjelenését vészjósló események előjeleként tekintették, már az ókortól kezdve a középkoron át egészen a huszadik századig. Az üstökös 1910-es megjelenését a Földet megmérgező jóslatok előzték  meg, holott több tízmillió kilométerre haladt el a csóvája tőlünk, amit a Nap sugárnyomása nyújtott el. Rendkívül ritka gázokból áll, ezért látható semminek is szokták nevezni.

– Mióta tudunk erről az égi jelenségről?

– Az üstökös felfedezője és névadója, Edmond Halley 1656-ban született a London közeli Haggerston városában. Az üstökösök pályáját tanulmányozta, és meggyőződésévé vált, hogy az ellipszis, nem pedig parabola alakú irányban mozog. E hipotézisével szembehelyezkedett Newton állításával is. Kiszámolta, hogy az üstökös, amelyet 1682-ben látott Franciaországban, hetvenhat évenként tér vissza. Az 1758. decemberi feltűnését ugyan már nem érte meg, de igaza lett. A Halley rendkívül elnyúlt pályáján a Neptunusznál is távolabbi naptávoli pontból tér vissza újra és újra. A Vega szondák ott haladtak el nyolc-kilencezer kilométerre az üstököstől, ahol az átdöfte az ekliptika síkját. A Halley legjobb megközelítésekor a távolság a Föld és a Vega között 170 millió kilométer volt, a rádióhullámok/fény terjedési sebességéből következően ez kilenc és fél percet vett igénybe.Vagyis egy földi parancs hatását tizenkilenc perc elteltével érzékelhettük a földi antennák jeleiből.

Halley üstökös 20160426A Halley üstökös magja nyolcezer kilométerről fotózva (Forrás: MH)
– Kik vettek részt a kutatási programban?

– A főszervező az akkori Szovjetunió moszkvai Űrkutató Intézete, az IKI volt. A széles nemzetközi együttműködésben magyar részről a Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) akkori Részecske- és Magfizikai Kutató Intézete, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem vett részt. A mi feladatunk, a KFKI munkatársaiként, négy kísérleti elektronikus egység megkonstruá­lása volt.

– Hol folytak az előkészületek?

– Az előkészületek itthon a Részecske- és Magfizikai Kutató Intézetben (RMKI) zajlottak mindaddig, amíg a készenléti állapot és összemérés megkövetelte az IKI-ben megvalósuló rendszerintegrációt. A végső ellenőrzéseket pedig Bajkonurban, azaz az akkori Leninszkben végeztük. Ott mindennap KGB-s munkatársak kísértek bennünket a zárt, úgynevezett Koroljov területre.

– Mi volt a programban a magyar csapat feladata?

– A kamera által látott kép alapján a platformra szerelt kamerák üstökös felé irányítása. Ezt, az optimális képminőség elnyerése érdekében, az úgynevezett Kálmán szűrő algoritmus alapján fejlesztettük ki. Ezzel egészen pontosan előre meg lehetett jósolni az üstökös pályáját. A feladataink közé tartozott a földi parancsok értelmezése, végrehajtása és visszaigazolása, a fotózás szervezése, végrehajtása és a képek földre való leküldése, továbbá a technológiai és státuszadatok leküldése, a képfeldolgozó elektronika tesztelése és az eredmények leküldése a telemetrián keresztül.

– Mi volt az ön feladata?

– A képfeldolgozó és a telemetriával foglalkozó szoftver fejlesztése.

– Sikerült?

– A Vega projekt hazai részét 1981-ben kezdtük. Az összemérések után az úgynevezett végbeméréseket Bajkonurban 1986-ban végeztük. Számos programrészlet között a minket érintő rész, azaz a Vega szondák 440 napos repülési ideje alatti ellenőrző mérésekre 1985 végén és 1986 februárjában került sor. A Vega–1 szondának a Halley üstökös fényképezésére, azaz a program bekapcsolására és végrehajtására mindössze két-három kritikus óra jutott, 1986. március 4. és 8. között, a Vega–2 szonda esetében pedig ugyancsak ennyi időt szánhattunk a feladatra 1986. március 7. és 11. között. A két szondáról mintegy ezerötszáz képet kaptunk, a mérési eredmények feldolgozása hozzávetőleg egy évet vett igénybe.

– Jó volt a szovjetekkel közösen dolgozni?

- A moszkvai Űrkutató Intézet (IKI) igazgatója, Roald Sagdeev nagyon nyitott szemléletű ember volt, az intézetbe könnyebben be lehetett jutni, mint Washingtonban egy NASA intézménybe. Sagdeev később Mihail Gorbacsov tanácsadója lett, majd még később emigrált az Egyesült Államokba, ahol elvette feleségül Dwight D. Eisenhower lányát. Az együttműködés példás volt, nem létezett szocialista és kapitalista országok közötti ellentét. Pedig voltak ott a szovjetek és magyarok mellett franciák, NSZK-sok, bolgárok és csehszlovákok is.

– Volt-e, terveztek-e folytatást?

– A Vega szondák pályamódosítást lehetővé tevő üzemanyagkészletei 1987 elejére fogytak el teljesen, így a szondák ekkorra gyakorlatilag irányíthatatlanná váltak.