Skócia a függetlenség kapujában

4,3 millió skót válaszol ma a következő kérdésre: „Skóciának független államnak kellene lennie?”
A felmérések az utóbbi hetekben a függetlenségpártiak gyarapodását jelezték, ám a legfrissebb mérések szerint enyhe többségben vannak az uniópártiak. Uniós állampolgárok is szavazhatnak, ha Skóciában dolgoznak, így esélyes, hogy a mérleg nyelvét a bizonytalan szavazók és a munkavállalók alkothatják (33 ezer lengyel jogosult szavazásra).

Szakértők szerint 8-10 százalék még mindig bizonytalan, és igazából ők fogják eldönteni a szavazást. A közvélemény-kutatások szerint 51 százalékon áll pillanatnyilag az elszakadás ellen szavazók aránya, míg 49 százalék az önállóságra szavaz, tehát nagyon fej-fej mellett haladnak. Friss felmérésekből az is kiderült, hogy a nőkön is sok múlik: a választásra jogosult nők 58 százaléka készül nemmel szavazni az elszakadásra a csütörtöki népszavazáson.  A függetlenedést általában a tulajdonnal nem rendelkező, csökkenő bérekkel és növekvő munkanélküliséggel, valamint a lehetőségek hiányával szembesülő fiatalok támogatják. A konzervatívabb, idősebb lakosság ellenzi az elszakadást az Egyesült Királyságtól.

Az egész EU-t bekebelezheti a dominó-effektus?
Mielőtt a többi európai szeparatista mozgalom reménycsillagának neveznénk a skót függetlenséget, nem árt elolvasni, mit is takar a jelenség. A skót függetlenségi törekvések merőben mások, mint a kelet-európai szeparatista megmozdulások, ezért rizikós lenne példaként statuálni függetlenségi győzelem esetén a "folyamatot", ami nem más, mint a neoliberális gazdaság- és társadalompolitika kritikája. Ettől még nem egalitárius baloldaliak, a konzervatív értékválasztások a liberális attitűddel szimbióziban élnek, s a nacionális méretű sértettség a politikai alulreprezentáción alapul. A nacionalisták pont ezt a frusztrációt használják ki: az uralkodó neoliberális politikával szemben egy szociálisan érzékeny, egyenlőségpárti, befogadó új politikai közösség megalakítását ígérik. Mindeközben London semmi újat nem tud nyújtani.
A skótok identitási mintáját megfigyelve azt tapasztalhatjuk, hogy a brit és skót öntudat kéz a kézben jár egymással (a skótok negyede egy 2012-es felmérés során britnek vallotta magát).

David David Cameron bukhat, ha az Alex Salmond vezette skót nacionalisták sikerrel veszik a referendumot  fotó: Reuters  

David Cameron angol miniszterelnök sokat veszíthet a skót függetlenedéssel. Legkésőbb jövő májusban választások várnak rá, és egyre valószínűbb, hogy a Munkáspárt leváltja a konzervatív-liberális koalíciót. Az amúgy is gyengébb esélyekkel induló Cameron sikerét kudarccá változtathatja a skótok távozása, ráadásul a lehető legrosszabb pillanatban, a kampánystartnál kezdené magyarázkodását. Mivel az 59 fős skót parlamentből 40 fő a baloldali Munkáspárt tagja, a skót függetlenedés minden bizonnyal hosszútávon jelentősen jobbra billentené az erőviszonyokat a megcsonkult brit parlamentben. Ian Bremmer geopolitikai szakértő, az Eurasia Group elnöke szerint ironikus helyzetet szülne, ha a többségbe került konzervatív Toryk az EU-tól való elszakadást választanák, miközben a skótok a csatlakozásért kiáltanának.