Kockás sulibuli

„Ki az utcára március 30-án!”

Néz ránk szembe húsvétkor a televízió képernyőjéről egy szimpatikus, gimnáziumi érettségi előtt álló fővárosi fiatalember. Okosan beszél, hibátlanul formál szavakat, alany és állítmány viszonyában sem hibádzik semmi, sőt, a jelzői és érvei is találóak. Azt mondja, hogy a magyar oktatásban komoly gondok vannak, nem az életre, hanem tesztekre készít fel a rendszer. Neki reménytelen lesz a helyzete így a piacon. Ezért kell mindannyiunknak összefogni, ezért kell holnap délelőtt iskolák előtt tiltakoznia tanárnak, diáknak, szülőnek, minden tisztességes állampolgárnak. Szó sincs politikáról, ez civil, szép és jó – ezt támasztják alá később az őt megszólaltató kereskedelmi tévé híradójának bejátszásai. Őszinte tekintetű szülők, becsületben megőszült nagymamák beszélnek ugyanerről.

Semmi politika, de tényleg semmi! A miniszterelnök nevét sem ismerik.

Hát egy nagy túróst!

Kérem, ne hülyítsük egymást!

Egyfelől, ha a jelenlegi magyar oktatási rendszer stresszhelyzetben, kamerák előtt is ilyen egzaktul fogalmazó diákokat képez, nem lehet vele túl nagy gond. Hősünket bármely multi vagy brókercég szívesen várja majd, lesz mélyen okos telefon, fitneszbérlet, egyéb manager-bónusz és drogokat kerülgető céges karácsonyi parti. Minden rendben lesz a trendi életpályával, menő baráttal vagy barátnővel.

De hagyjuk a pikírtséget. Hagyjuk, mert ez a történet nem az oktatásról szól. Senki sem vitatja persze, hogy a magyar oktatás messze nem az igazi. Speciel a tesztfixált tanítást, az idióta bolognai rendszert éppen a „tanárok küzdelmét” most oly derűsen támogató liberális és szocialista „szakpolitikusok” vezették be. De nehezen vitatható, hogy a jelenlegi kormányzat hat év alatt sem tudott ez ellen érdemben tenni. Szívesen írnék még különböző pró és kontra érvekről az alaptanterv, a tankönyvek, a kretén kettős érettségi vagy éppen az iskolai finanszírozási rendszer ütődöttségei kapcsán. Írnék a protestálók, az oktatók, a szakpolitikusok vitájáról, megoldáskereséséről is. Sőt írnék arról is, hogy a nyomásgyakorlás elfogadható formája-e a tanárok és diákok sztrájkja.

Ha ez a történet erről szólna.

Jelenleg azonban úgy tűnik, hogy ez nem más, mint a színes forradalmak technológusainak egy újabb projektje. Csak most éppen nem narancsos vagy rózsaszín, hanem kockás a festés… A kihasználásra szánt áldozatok pedig nem országok nagyobb szabadságra, igazságosságra vágyó polgárai, hanem tanárok, diákok és szülők.

Kérem, helyesen értsék, én nem állítom, hogy a cikk kezdetén idézett fiút kiképezték volna ezekre a mondatokra, és nem akarom hinni azt sem, hogy rövidesen „civil oktatási szakértő” lesz kereskedelmi médiavitákban, vagy valamelyik párt számlájára barangol. Azt viszont tudom, hogy ilyen becsületes arcú gyerekekkel és felnőttekkel, tisztességes civil és szakmai ötletekkel kell a színes forradalmak kiagyalói szerint „radikalizálni és megfelelő politikai mederbe terelni” az embereket. Azt sem kétlem, hogy budapesti szoclib politikusoknak ez igen tetszik, mint ahogy mindig, minden lázadásra akad elveit ebbe magyarázó vagy kirakatfosztogatásra készülő polgár is.

De ami holnap lesz, az nem sztrájk, hanem egy tét nélküli politikai médiageg. Néhány hazai és külföldi híradó persze úgy számol be róla, mintha „feltámadott volna a tenger”. De ez még pocsolya sem! Hiszen senki sem kockáztat semmit. Nyolc és kilenc között az iskola előtt lébecolni? Istenem, egy igazolatlan óra a diáknak, a tanár meg cigarettaszünetet tartott jobb híján.

Megváltozik bármi ettől a magyar oktatásban? Engedni fog a kormány? Előre hozott választás lesz, és megbukik Orbán Viktor? Ne ko­moly­talankodjunk!

A holnapi „sztrájk” mindössze egy teszt, hogy miképpen reagál az Orbán-kabinet az ilyen jellegű nyomásgyakorlásra. Meg némi zsarolás is persze, hogy Orbán engedjen.

Miben? Amennyiben a színes forradalmak megrendelőiből indulunk ki, ez lehet a migránsügyben képviselt vélemény „enyhítése”. Lehet az Oroszországgal való együttműködés feladása, a kínai kapcsolatok szorosabbra fűzésének megakadályozása. Lehet a multiknak kiharcolandó kormányzati „kegy” is, mondjuk, vasárnap újra éledhessenek fel a szupermarketek.

Egy valamit biztosan nem jelent: a magyar oktatás, a tanárok és diákok helyzetének javítását. Ennél még annak is nagyobb esélye van, hogy az egész kockás projekt az akadozó tengerentúli flaneling-gyártó lobbi érdekeit szolgálta. Ez még az első óra fedezett ellógásra is uncsi-buli.