A „nincs még itt az ideje” volt az előre megbeszélt reakció – ezt mondta Pukli István mozgalmár és iskolaigazgató a Magyar Nemzetnek arról, hogy amikor a tüntetésükön a tömeg a „mocskos Fideszt” skandálta, ő ezzel „nyugtatta” őket. Pukli közölte, „ez nem azt jelenti, hogy itt lesz az ideje”. Pukliék nyilvánvalóan tisztában vannak azzal, hogy támogatóik hevesebb – és nagyobb – része azonnali kormányváltást akar, esetleg akasztásokkal, azonban természetesen nem szeretnék elveszíteni azokat sem, akiknek egyszerűen problémáik vannak a mai oktatással, ám nem szerepel szókincsükben az „Orbántakarodj”. A mozgalom közösségi oldalán is gyakran zajlik ehhez hasonló szóváltás, a türelmetlenebbeket azzal hűtik le, hogy egyelőre „szakmai” kérdésekről kell beszélni, a kormánybuktatás majd később jön.
Azt, hogy mikor, még nem tudni, de nem valószínű, hogy a március 30-i – azaz a tavaszi szünet utáni első tanítási napra ígért – egyórás cigarettaszünet eredményeként. A polgári engedetlenségben való részvételről a szakszervezeteknek – amelyek azért mégiscsak jobban értenek a sztrájkhoz, mint a „civilek” – eleve erős kétségeik vannak, ha pedig addigra megszületik a megállapodás Gallónéékkal – amire most komoly esély látszik –, aligha fognak tízezrek ácsorogva demonstrálni az iskolák előtt. Az egyéb ágazatokban, főként a versenyszféra dolgozói körében ráadásul kizárt, hogy meg tudjanak szervezni egy általános munkabeszüntetést. A „megáll azt élet Magyarországon” legföljebb abban testesül majd meg, hogy a DK-s kisnyugdíjasok felfüggesztik tevékenységüket, vagyis – mondjuk – egy órával később készül el otthon a szerdai ebéd.
A valóban szakmai alapon indult pedagóguslázadás közben elérni látszik célját: könnyítettek a tanfelügyeleten, egyszerűsödött a minősítés, megkezdődött az alaptanterv és a tankönyvrendszer felülvizsgálata, és jelentősen átalakul a Klik – napokon belül az is kiderül, hogyan, mindenesetre az intézményvezetők kívánságai szerint. Ha emellett a pedagógus-szakszervezetekkel is sikerül megegyezni, végképp túlhaladottá válik a forrongás. Közelegnek az érettségik és felvételik, lassan tényleg inkább a tanításra kellene koncentrálni. A mind nagyobb akciótervekkel, az egész országon újra és újra végiggördülő sztrájk víziójával egyre nehezebb lesz megvezetni az embereket. Pukliék ideje úgy tűnik tova, hogy el sem jött.
Azt, hogy mikor, még nem tudni, de nem valószínű, hogy a március 30-i – azaz a tavaszi szünet utáni első tanítási napra ígért – egyórás cigarettaszünet eredményeként. A polgári engedetlenségben való részvételről a szakszervezeteknek – amelyek azért mégiscsak jobban értenek a sztrájkhoz, mint a „civilek” – eleve erős kétségeik vannak, ha pedig addigra megszületik a megállapodás Gallónéékkal – amire most komoly esély látszik –, aligha fognak tízezrek ácsorogva demonstrálni az iskolák előtt. Az egyéb ágazatokban, főként a versenyszféra dolgozói körében ráadásul kizárt, hogy meg tudjanak szervezni egy általános munkabeszüntetést. A „megáll azt élet Magyarországon” legföljebb abban testesül majd meg, hogy a DK-s kisnyugdíjasok felfüggesztik tevékenységüket, vagyis – mondjuk – egy órával később készül el otthon a szerdai ebéd.
A valóban szakmai alapon indult pedagóguslázadás közben elérni látszik célját: könnyítettek a tanfelügyeleten, egyszerűsödött a minősítés, megkezdődött az alaptanterv és a tankönyvrendszer felülvizsgálata, és jelentősen átalakul a Klik – napokon belül az is kiderül, hogyan, mindenesetre az intézményvezetők kívánságai szerint. Ha emellett a pedagógus-szakszervezetekkel is sikerül megegyezni, végképp túlhaladottá válik a forrongás. Közelegnek az érettségik és felvételik, lassan tényleg inkább a tanításra kellene koncentrálni. A mind nagyobb akciótervekkel, az egész országon újra és újra végiggördülő sztrájk víziójával egyre nehezebb lesz megvezetni az embereket. Pukliék ideje úgy tűnik tova, hogy el sem jött.
