Milyen lesz majd a jövő Budapestje?

Megőrzi-e karakterét a pesti belváros évtizedek múltán? – A szakértő szerint a lakosság határozza meg a városkép alakulását

Kocsis Katica – 2016.03.04. 01:55 –

Budapest 2050 – A jövő fővárosa, a főváros jövője címmel tartott előadást Alföldi György építész, várostervező és -fejlesztő, a Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi docense a Budapest Pontban. Az építész egy pozitív és egy negatív utópiát vázolt fel.
Lesz-e még pesti belváros évtizedek múlva? – tette fel a kérdést a Budapest Pontban Alföldi György építész, várostervező és -fejlesztő, a Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi docense Budapest 2050 – A jövő fővárosa, a főváros jövője című előadásában. Az építész az 1900-as és kétezres évek Budapestjét vizsgálva próbálta vizionálni a jövőbeli városkép kialakulását.

Budapestnek az 1900-as években erős szívóhatása volt: rengetegen költöztek ide a jobb jövő reményében, ami nemcsak a gyors fejlődést hozta magával, hanem a társadalom szétszakadását is, hiszen az erős vezető réteg mellett egy nagy kiszolgáló osztály is megjelent Budapesten – jegyzi meg az építész, majd hozzáteszi, hogy Budapest városszerkezete is ennek megfelelően született meg. Kialakult az úgynevezett városmag – a Belváros és a Lipótváros, kiegészülve Terézváros és Józsefváros egyes részeivel és az országos főutak menti tömbökkel. Ezen a területen találjuk a központi funkciót megtestesítő épületek nagy részét, a minisztériumokat, bankokat, biztosítókat, illetve a magas minőségű életkörülményeket biztosító, többszobás bérházakat, palotákat. A városmagot körülveszi az úgynevezett bérlakásnegyed, ahol a szegényebb rétegek élnek.

A kétezres években Budapesten további koncentráció figyelhető meg, azonban világos, hogy már nincs állandó befelé irányuló mozgás, a ki- és beköltözések aránya megegyezik. Ennek megfelelően a fővárosban is megindul egy homogenizáció, azonban még mindig elmondható, hogy bizonyos területek megőrizték magas presztízsüket, míg a szegényebb rétegek továbbra is kislakásokban élnek.

Budapest előtt a jövőben két út áll, állítja az építész: vagy lépést tart Európával, felzárkózik és tudásgazdasággá alakul át, vagy csak magára hagyatkozik, így az ereje is csökkenni fog. Ha Budapest az európai közösség hordozójává válik – magyarázza Alföldi –, akkor a Belvárosban megjelenik a magasan képzett lakosság, amely értékeli a szép és fenntartható környezetet. A másik esetben azonban valószínű, hogy a Belvárosban a karcsúbb igényeket kiszolgáló bevásárlóközpon-tok mellett a lakásminőség is alacsony marad, és jelentős nagyságú, szegények lakta területtel kell számolni.

Alföldi fő kérdése azonban mégiscsak az, hogy megmarad-e Budapest mostani városképe a jövőben. Az építész úgy gondolja, hogy ha a pozitív jövőképet vesszük alapul, akkor valószínűleg olyan módon alakul át a lakosságszerkezet, hogy a belvárosba költözők értékelik majd ezt a környezetet, a város különleges épületeit, és fontosnak tartják megőrizni azokat, míg a negatív utópia esetében Budapest képe változatlan marad, mert az embereknek nem lesz erejük, pénzük, motivációjuk annak meghaladására, fejlesztésére.