Krónika
Magyar felfedezések extrém magasságban
A globális éghajlatváltozást tanulmányozták a föld legszárazabb régiójában
Hazaérkeztek tegnap Dél-Amerikából annak a magyar kutatókból álló expedíciónak a tagjai, akik a Föld legmagasabban fekvő sivatagjában és tundráján tanulmányozták a globális felmelegedés hosszú távú hatásait – közölte a Magyar Száraz-Andok Kutatási Program elnevezésű küldetés internetes naplója. Nagy Balázs, Heiling Zsolt és Kálló Péter csaknem egy hónapot töltött bolygónk legmagasabb tűzhányója, a 6893 méter magas Ojos del Salado környékén Chilében, ahol a legkorszerűbb műszerek mellett drónokat is alkalmaztak. Bár az Atacama-sivatag részeként a régió a Föld legszárazabb helye, a magyar szakemberek elsődleges célja az volt, hogy extrém környezetben a meglévő víz, és a jég változásainak tanulmányozásával vizsgálják a klímaváltozás hatásait.
A szárazságra jellemző, hogy a csoport egy korábbi ottani útján talált egy szinte tökéletes állapotban mumifikálódott pumát, amely az állandó hideg, és a szinte nem létező páratartalom miatt olyan állapotban volt, mintha csak aludt volna, holott akár évszázadokkal korábban is elpusztulhatott. A ragadozót az expedíció tagjai a mostani útjukon nem találták meg, de megdöbbenésük elmúlt, miután kiderítették, hogy a páratlan felfedezés után a chilei szakemberek elszállították, jelenleg egy helyi kiállításon lehet megtekinteni. Nagy Balázsék mostani útjukon, 6500 méterrel a tengerszint felett több kis tóra bukkantak. Valószínűleg ezek a tavak a Föld legmagasabban fekvő tavai, létezésük (és a bennük található víz) pedig a vélhetően inaktív, de földhőt még termelő Ojos del Salado vulkánnak köszönhető. A kutatók tanulmányozták a tavacskákat, és kiderült, hogy azok nem élettelenek, mivel baktériumok tenyésznek bennük.
A térség extrém időjárására jellemző, hogy a vulkánnak a rendkívüli szárazság miatt magassága ellenére sincs hósapkája. A térség számos rekord helyszíne volt már, egy másik expedíció tagjai itt jutottak fel 6650 méteres magasságba járművel, ami egyedülálló teljesítmény.
A szárazságra jellemző, hogy a csoport egy korábbi ottani útján talált egy szinte tökéletes állapotban mumifikálódott pumát, amely az állandó hideg, és a szinte nem létező páratartalom miatt olyan állapotban volt, mintha csak aludt volna, holott akár évszázadokkal korábban is elpusztulhatott. A ragadozót az expedíció tagjai a mostani útjukon nem találták meg, de megdöbbenésük elmúlt, miután kiderítették, hogy a páratlan felfedezés után a chilei szakemberek elszállították, jelenleg egy helyi kiállításon lehet megtekinteni. Nagy Balázsék mostani útjukon, 6500 méterrel a tengerszint felett több kis tóra bukkantak. Valószínűleg ezek a tavak a Föld legmagasabban fekvő tavai, létezésük (és a bennük található víz) pedig a vélhetően inaktív, de földhőt még termelő Ojos del Salado vulkánnak köszönhető. A kutatók tanulmányozták a tavacskákat, és kiderült, hogy azok nem élettelenek, mivel baktériumok tenyésznek bennük.
A térség extrém időjárására jellemző, hogy a vulkánnak a rendkívüli szárazság miatt magassága ellenére sincs hósapkája. A térség számos rekord helyszíne volt már, egy másik expedíció tagjai itt jutottak fel 6650 méteres magasságba járművel, ami egyedülálló teljesítmény.