Juncker bosszúja

A Magyarország által a testületbe delegált Navracsics Tibor az oktatásért és az ifjúságért lesz öt évig felelős a biztosok kollégiumában. A médiában még zajlik a vita arról, hogy vajon ez a poszt mennyire fontos, illetve hogy vajon országunk ezzel a korábbi (szociális) ügyekhez képest jobban vagy rosszabbul járt-e.

Én azokkal értek egyet, akik a tisztségben inkább lehetőséget látnak. 2009-ben az Andor László által felügyelt szociális ügy sem számított kiemelt területnek, ám a 2008-ban az USA-ból elindult, majd 2010 végére Európába is begyűrűző pénzügyi-gazdasági válság felértékelte azt.

Navracsics portfóliója is hasonló képet mutat. Az EU perifériáján, főként a bajban lévő déli tagállamokban negyven-ötven százalék körüli a fiatalok munkanélküliségi mutatója, Magyarországon is húsz százalék fölötti. A mostani válság kezdetén nem csak Amerikában tüntettek az Occupy! vagy a „Mi vagyunk a 99%” mozgalom fiataljai, de Madridban, Párizsban és Tel-Avivban is remény nélküli fiatalok tízezrei sátoroztak hetekig közterületeken, vagy tüntettek folyamatosan.

Mi, magyarok is tudjuk, hogy az oktatás és a munkahelyteremtés a legjobb megoldás számos kérdésre. A pályakezdő fiatalok mellett ugyanis az ötvenöt évnél idősebb korosztály tagjai, a cigányság vagy a bevándorlók tömegei is hátránnyal indulnak az európai munkaerőpiacon. A fiatalság vagy az élethosszig tartó tanulás kérdései tehát az EU életében jelenleg játszott szerepüktől függetlenül felértékelődhetnek. Ez főként akkor igaz, ha Navracsics politikusi képességeit felhasználva, jó kezdeményezésekkel áll porondra, és feladatköre mentén jó megoldásokkal tud előállni.

Persze még semmi sem biztos, hiszen 2004-ben is az a helyzet állt elő, hogy az Európai Parlament két legnagyobb pártcsaládja, a mérsékelt jobboldali Európai Néppárt és az Európai Szocialisták egy-egy biztosjelölt személye mentén csaptak össze. Akkor a magyar szocialista Kovács László és az olasz konzervatív Rocco Buttiglione parlamenti meghallgatásán feszültek egymásnak a kedélyek, s végül a magyar biztos a fontosnak számító energiaügy helyett a vám- és adóügyek irányítását kapta feladatául. A Magyarországot érő támadások miatt várható, hogy ismét a magyar biztosjelölt meghallgatása lesz az egyik legizgalmasabb, így akár Navracsics feladatköre is módosulhat.

Ennek azért is nagy az esélye, mert más államok is elégedetlenek Juncker bizottsági elnök elképzeléseivel. Főként a németek prüszkölnek, amiért az a korábbi francia szocialista pénzügyminiszter lenne felelős a közös pénzügyekért, akinek hivatali ideje alatt sem sikerült fegyelmezett költségvetési politikát folytatni, és aki a németek által szorgalmazott felelős költségvetési politikát neoliberális dogmának tartja.

Ő azokhoz tartozik, akik szerint az államadósság elszabadulása nem ördögtől való dolog, és az egyébként a közös európai valuta értékállóságát biztosítani hivatott Európai Központi Banknak (EKB) is követnie kellene az amerikai FED példáját. A tengerentúlon ugyanis nyakló nélkül nyomtattak pénzt, így árasztva el a pénzpiacokat „olcsó” pénzzel, ami olyan keresletet teremtett, amely miatt sokáig alacsony maradhatott az amerikai állampapírok hitelkamata.

Ahogy azonban az USA-ban menetrendszerűen csökken a „mennyiségi könnyítésnek” is hívott pénznyomtatás üteme, úgy araszol felfele az amerikai állampapírok kamata és vele együtt a dollár iránti kereslet is. A dollár meglepő módon az euróval szemben is erősödik, amit ez a folyamat (is) megmagyaráz, hiszen az EKB alapkamatát a minap a történelmi mélypontnak számító 0,05 százalékra csökkentette. Mi, magyarok is ezt tapasztalhatjuk, amikor a forint árfolyama ezt a mozgást leképezve hullámzik.

A francia Pierre Moscovici kinevezését sokan Juncker bosszújának tartják Angela Merkelen, aki nem támogatta a korábbi luxemburgi miniszterelnököt abban, hogy megtarthassa az eurózóna pénzügyminisztereinek elnöki tisztségét. Merkel párttársa, a német pénzügyminiszter 2012 végén ugyanis szívesen átvette volna az eurócsoport vezetését, amelyet hagyományosan csak a legjobb (AAA) minősítésű, eurót használó országok politikusai tölthetnek be. Franciaország már régen nem tartozik ezen országok közé. Végül a holland pénzügyminisztert választották meg erre a posztra.

A mostani francia biztosjelöltet Juncker tudatos választásának tartják, akinek most ősszel „saját” korábbi kormányának kellene a figyelmeztető levelet megküldenie, azaz saját árnyékán kellene átlépnie. Kérdés, hogy a keresletélénkítésben gondolkozó francia politikus képes lesz-e erre, vagy a déli országok támogatásával nem próbálja-e majd tágítani a monetáris fegyelem határait. Ebben az esetben Juncker közvetíthetne a laza költségvetési fegyelmet váró déliek és a költségvetési fegyelmet féltő észa­kiak között, ami mindenképpen erősítené saját helyzetét.

Nekünk, magyaroknak mindkét forgatókönyv megvalósulása jó, hiszen egyes adósságnövelő beruházások elismerése (mostantól már a fegyverkezés is ilyennek számít) segít a konvergenciakritériumok könnyebb betartásában, egy újabb túlzottdeficit-eljárás elkerülésében. A fegyelmezett költségvetési politika pedig biztosítja exportunk fő valutájának, az eurónak értékét.