Szajlai CsabaJobban teljesít

Álláspont. Nem szívesen lennék a bal- és liberális megmondóemberek helyében – most sem.

Szajlai Csaba – 2016.02.19. 01:24 –

Tudniillik megint felülmúlta a várakozásokat a magyar gazdaság. Tavaly cirka három százalékkal nőtt az éves teljesítmény, a korábbi, egyébként magas, 3,7 százalékos 2014-es ütemhez képest. A kiugrás annak köszönhető, hogy az év utolsó hónapjaiban felpörgött a GDP.

Úgyhogy – objektív alapon meg főleg – az ellenzéki véleményvezéreknek sem lehet okuk a sopánkodásra: gazdasági növekedési sikereink mellett kiválóak a kilátásaink is. Lehet, hogy „hangoztatás” terén ezt a témát a kormány egy picit túltolja, ám higgyék el, a kabinet helyében bárki ezt tenné. Nincs az a PR- és marketingiskola, mely ne ezt tanácsolná.

Persze az, hogy „Magyarország jobban teljesít” viszonylagos politikai és gazdasági alaptétel – s egy kis idő után a fizetett hirdetésekben erről olvasni bizony meglehetősen unalmas –, ám ha erről régi barátunk és partnerünk, a Nemzetközi Valutaalap állít ki bizonyítványt, hihető. Hiteles.

Elfogadom, hogy a valutaalap szakértői számos téren további reformokat sürgetve dicsértek meg bennünket, azonban a 2015-ös gazdasági teljesítményről szóló értékelés valóságos tömjénezés – legalábbis a korábbi országjelentésekhez képest. Szóval nehéz lehet ebben az időszakban ellenzékinek lenni, mert a kétségtelenül felszínen lévő problémák – egészségügy, közoktatás helyzete – mellett sorakoznak a Magyarországról szóló kedvező elemzések. Morgan Stanley, JP Morgan – olyan globális pénzügyi szolgáltatók ezek, amelyek mindenkiről lerántják a leplet ha kell, most azonban bennünket ajnároznak.

Ismerjük azonban a szocializmusban ránk ragadt alapképletet: szerénység, Virág elvtárs, szerénység! Ez az, amit legjobban szeretünk – magunkban.

Pedig itt lenne az ideje a megapesszimista előrejelzések, az örökös vívódások után a fény felé is pillantani.

A kormány és a Magyar Nemzeti Bank az elmúlt négy esztendő leforgása alatt sikeres pályára terelte az országot, ahol van gazdasági növekedés, folyamatosan csökken a költségvetési hiány, mérséklődnek a kamatok, emelkednek a reálbérek. S ez nem látszólagos. Ha az lenne, aligha kapnánk elismerést a nemzetközi pénzügyi szervezetektől. Amennyiben látszólagos lenne, aligha lennének tele a plázák és a welness-szállók.

Máris hallom az örökös kétkedők felszisszenését a fülemben: ez a siker azonban döntő részt külső tényezőknek köszönhető. Na és! Pontosabban: csak annak?

Inkább ne használtuk volna ki az európai uniós pénzesőt, a globálisan támogató kamatkörnyezetet, vagy éppen a számunkra felettébb kedvező alacsony olajárakat? Értem én, hagyjuk a tündérmeséket! Ám szeretnék visszakérdezni: az Opel, a Mercedes, de leginkább az Audi gigafejlesztései, amelyek világgazdasági „térfogatban” is extrém beruházások, csak a külső tényezőknek tulajdoníthatók? Semmit sem tett ehhez a kormány, a magyar állam? Úgy gondolja bárki is, hogy áttelepülne Spanyolországból az Audi egyik gyára hazánkba, ha már annyira versenyképtelenek vagyunk?!

Ne felejtsük el, hogy ez a kormány volt az, amely kihozta Magyarországot a túlzott deficit miatt indított uniós eljárásból, s tette feszessé a központi költségvetést. Tudom, hogy mindenki unja már az államháztartással kapcsolatos kimutatásokat, ugyanakkor egy elsumákolt szűk évtized után mit tegyünk, ha ez a fő mérőszám?

Apropó: a 2010-es hatalomváltáskor adósságrátánk az ország gazdasági teljesítményéhez képest mintegy 82 százalékos volt, jelenleg 75 százalék felett van ez a mutató. S ne feledjük, hazánk gazdasága pedig már akkor visszaesett, amikor még a válság sem ütött be: emlékezzünk csak, hogy milyen makrogazdasági számokkal zárhattuk a 2006-os vagy a 2007-es évet. Idetartozik az is, hogy hat éve még hétszázalékos volt a jegybanki irányadó ráta – vagyis forintalapú hitelt csak két számjegyű kamat mellett kaphattunk –, most pedig a szakértők már egyszázalékos mutatót áraznak. Az alacsony hazai kamatkörnyezet pedig számos szempontból óriási eredmény: hatalmas megtakarítást jelent az adósoknak, így a magyar államnak is.

Eközben eltűnt az infláció, megszűnt az ország devizahiteles kitettsége, külső pénzügyi sérülékenységünk mérséklődött. Amennyiben persze nem hiszünk magunkban, érdemes elolvasni a rólunk szóló közgazdasági összefoglalókat. Talán az egyetlen kockázat az, hogy az uniós pénzek időleges visszaesése miatt átmeneti finanszírozási gödör alakulhat ki. Szó sincs azonban ingyenebédről: a fizetésképtelenség réme teljesen elmúlt, ismét – gazdasági szempontból is – a visegrádi országcsoporthoz sorolnak bennünket.

Működnek-e a reformok? Noha általában nehéz kimutatni, hogy adott időszak gazdasági teljesítménye a kormánypolitika miatt vagy annak ellenére alakul úgy, ahogy alakul – főleg egy kis, nyitott országban – a jó számoknak, a pozitív kilátásoknak örülni kell. Megkockáztatom: még a szerencsének is.

Különösen akkor, ha teljesítmény is társul hozzá.