Ne féljenek, nem kerültek rossz társaságba, például a japán, de a zsidó állam is bevándorlóellenes. Szóval nem szeretik a bevándorlókat. Az EU és a nagyhatalmak által uralt nemzetközi fórumok általában szívesen nevezik menekültügynek és menekültpolitikának mindazt, amit ma bevándorlás címén látunk a világban. Pedig a nagy, útnak induló tömegekben valójában nagyon kevesen vannak azok, akiket eszméik, ideáik vagy éppen vallási hovatartozásuk miatt üldöztek odahaza. Ráadásul azoknak a megmentésére és kimentésére senki sem küld seregeket, akiket immár nemcsak üldöznek, de le is fejeznek keresztény hitvallásuk miatt, s az üldözők már a gyerekeiket is mészárolják.
Van egy másik varázsszó a „menekültkérdés” mellett, ez pedig a népesedéspolitika. Rosszul állunk, nemcsak mi magyarok, de rosszul áll egész Európa. És például Japán is. Ahhoz pedig, hogy fenn tudjuk tartani fejlett szociális rendszerünket, s ki tudjuk fizetni például a nyugdíjakat, egyre több fiatal munkás kézre lenne szüksége az öregedő kontinensnek. Nosza, pörgessük fel a bevándorlást, mondta több nemzetközi szervezet. A japánok azonban inkább úgy reagáltak erre, hogy nekik nem kellenek a bevándorlók, majd több ipari robotot használnak, így tartják fenn a gazdasági teljesítőképességüket. És Magyarország?
Idehaza még a kilencvenes évek végén folyt intenzív vita a bevándorlás problémájáról. A baloldal (akkor ez alatt az MSZP-t és az SZDSZ-t értettük) kétmillió idegen betelepítését követelte középtávon, különben lebénul a magyar ellátórendszer, tette hozzá fenyegetően. Persze a szomszédos államokban élő magyarok bevándorlása szóba sem jöhetett, hisz még megsértődik Pozsony és Bukarest! (Internacionalista érzékenység?) A baloldal szerint tehát a jövő szorgos magyarországi munkásainak a harmadik világból kellett volna érkezniük.
A napnál is világosabb volt, hogy egy kétmilliós, bőkezű segélyekkel letelepített idegen tömeg leginkább a választásokon fejezhette volna ki túláradó háláját jótevői iránt. Azok a kulturális karambolok, netán véres konfliktusok, amelyek az erőltetett bevándorlás nyomán keletkeztek volna (hogy a magyar hagyományrendszer és a nemzeti identitás, összetartozás eróziójáról ne is beszéljünk) még jól is jöttek volna a baloldalon. Hisz mindezt tálcán kínálhatta volna azoknak a globalista hatalmi központoknak, amelyek már régóta allergiásak a nemzet fogalmára.
Még szép, hogy idehaza tisztában van a rá leselkedő veszéllyel az utca embere. Pedig egy olyan államban él, amely a történelmi távlatokat tekintve igencsak jámbor, befogadó természetéről híres.
Az ad különösen nagy aktualitást mindennek, hogy az elmúlt hét végén csaknem félszáz határsértőt fogtak el a magyar hatóságok déli határainkon. Köztük gyerekeket, asszonyokat... Brüsszel szeretné ha Magyarország a korábbinál nagyobb szerepet vállalna a menekültek befogadásában. Tény, hogy felerősödtek a világban a migrációs folyamatok, s vannak olyan országok, illetve régiók, amelyek a migráns tömegek célpontjai lettek. A gazdag Svédország, a hiperliberális Hollandia, a bőkezű Nagy-Britannia. Vagy az igencsak tehetős Németország. Elvben a migráció természetes dolog, hisz a nagy gazdasági erő, a konszolidált társadalmi közeg, a juttatások széles skálája, s a kényszerek és elvárások látszólagos hiánya óriási csábítást jelent. Így indulnak meg a kelet-európai romák is a Nyugat gazdagabb országai felé.
Ha a Nyugat szinte mindent megtett az EU-bővítésekkel a szabadpiaci rendszer kiteljesítéséért, akkor a szabad utazás elvét és gyakorlatát is el kell fogadnia. Nehogy már a romákat tegyük felelőssé ezért, akik egyébként semmi mást sem tesznek, csak ragaszkodnak őseiktől örökölt hagyományaikhoz, azaz útra kelnek. Mondhatnánk, vándorolnak. Persze vannak apróbb, a kulturális eltérésekből adódó kellemetlenségek, amelyeket e vándorlás okoz például Nagy-Britanniának. Következésképpen a britek szeretnék, ha a romák úgymond a „helyükön”, azaz Kelet-Európában maradnának. Franciaországban, Olaszországban s így tovább, hasonló a helyzet. Eközben a Nyugat folyamatosan követeli a kelet-európai országoktól, hogy tágítsák annyira a romák előjogait és „pozitív diszkriminációját” amennyire csak lehet. Ha kell, egészen az abszurditásokig. Megtörtént. A migráció azonban mégsem állt le. Gyanús, hogy a menekültek ügyében is hasonló stratégiát szeretne követni a Nyugat, a humanitárius segítségnyújtás, meg a többi kedvelt szlogen csak arra való, hogy a dolog valóját elfedje.
Már megpendítették azt a húrt is, hogy „arányosan” kellene elosztani az EU tagállami között a határaira érkező menekülteket. Arról már nem szól a fáma, hogy miként illesztenék majd ezeket a többnyire semmiféle szaktudással sem rendelkező embereket egy olyan átfogó gazdasági rendszerbe, ahol egyébként is gond a munkanélküliség. Hát még oda, ahol már amúgy is folyamatos támadások érik egy nemzet kultúráját, szokásrendszerét.
Nemcsak kívülről, de belülről is. Japán sem a napfényt, hanem a hagyományait félti a migránsoktól.