Bayer ZsoltLengyelek (2.)

Álláspont. „A németekkel a szabadságunk elvesztését kockáztatjuk. Az oroszokkal a lelkünket veszítjük el.”

Bayer Zsolt – 2016.01.19. 01:15 –

Nem lehet elégszer felidézni Edward Smigly-Rydz tábornagy, a lengyel fegyveres erők egykori főparancsnoka látnoki szavait:

„A németekkel a szabadságunk elvesztését kockáztatjuk. Az oroszokkal a lelkünket veszítjük el.”

A tábornagy úr pontosan fogalmazta meg mindazt, ami a második világháborúban a lengyelekkel megtörtént. S ami a lengyelekkel megtörtént, annak alapjait az emberi történelem egyik legaljasabb, legocsmányabb, legbecstelenebb megállapodása, a Molotov–Ribbentrop-paktum fektette le, amelyben a két egyívású hatalom, a náci Harmadik Birodalom és a bolsevik Szovjetunió felosztották egymás között Lengyelországot.

S tizenhat nappal azután, hogy Hitler megtámadta a lengyeleket, 1939. szeptember 17-én, hajnali három órakor behívatták a külügyminiszté­riumba Waclaw Grzybowski moszkvai lengyel nagykövetet, és állva kellett végighallgatnia Molotov közleményét, amely így hangzott: „A lengyel állam a továbbiakban nem létezik. A Vörös Hadsereg átkelőben van a lengyel határon, hogy segítséget nyújtson a testvéri lengyel népnek, és kiszabadítsa őket a sajnálatos háborúból, amelybe oktalan vezetőik miatt kerültek, és hozzásegítse őket a békéhez.”

Így történt.

És akkor még a New York Times is meg merte és meg akarta írni az igazságot. Szeptember 18-án így szólt a szerkesztőségi vezércikk: „Miután Németország elejtette a zsákmányt, szovjet Oroszország megkapja a tetem azon részét, amelyre Németországnak nincsen szüksége. Eljátssza a nemes hiéna szerepét a német oroszlán mellett. (…) A hitlerizmus barna kommunizmus, a sztálinizmus vörös fasizmus. A világ most végre megérti, hogy csak egy valódi ideológiai megosztás létezik: egyfelől a demokrácia, a szabadság és a béke, másfelől az önkényuralom, a veszély és a háború között.”

Persze, ez is csak az igazság egy szelete – fontos szelet, de csak szelet. Mert mindez s még Edward Smigly-Rydz tábornagy látnoki szavai is elfedik az igazság másik, még fontosabb szeletét. Azt, hogy a Nyugat, s természetesen az Egyesült Államok is, cserben hagyta Lengyelországot.

Amerika és a szövetségesek már 1941-ben pontosan ismerték a Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradékát, amelyben Lengyelországot felosztották, de egy szót sem szóltak róla a lengyeleknek, sem a lengyel emigráns kormánynak, sem a Honi Hadseregnek. S ugyanígy, pontosan tudták, hogy mi történt Katyńban, de hallgatásra intették a lengyeleket, nehogy Sztálint kiugrasszák a Hitler elleni szövetségből. Majd a Nyugat és az Egyesült Államok eltűrte és megengedte, hogy a nürnbergi perben a Szovjetunió mint vádló szerepeljen a kelet-európai háborús bűnökben, így Katyń miatt is; és a Nyugat és Amerika végigharcoltatták az emigráns lengyelekkel a világháború legnehezebb csatatereit, s a lengyelek, akik a legtöbbet szenvedtek, és akik végig a jó oldalon harcoltak, megkapták jutalmul azt, amit mi, magyarok büntetésből: odadobták őket is Sztálinnak, és még negyven évet várhattak a nemzeti függetlenségükre és a szabadságra.

Ennek fényében szinte érthetetlen a lengyelek Amerika-imádata. Illetve csak az oroszokhoz és a németekhez fűződő, súlyosan és talán engesztelhetetlenül negatív érzelmeik tükrében érthető.

De az érzelmeken túl most Lengyelország is válaszúthoz érkezett.

Először is: a lengyelek most fognak átesni mindazon aljas, igazságtalan, elviselhetetlen és elfogadhatatlan vegzáláson az Európai Unió és Amerika részéről, amelyen mi 2010-től kezdődően átestünk.

Másodszor: Lengyelország esetében Amerika sokkal nagyobb szerepet fog játszani, ugyanis az amerikai titkosszolgálatok komoly erőket mozgósítottak azért, hogy Lengyelországot kivegyék a V4-ek szoros és egyre szorosabb együttműködéséből. Hogy miért? Érdekes módon erre a Népszabadság minapi cikke adja meg a pontos választ:

„Az EU mégis megpróbálja visszahúzni az orbáni útról a Magyarországnál számára stratégiailag fontosabb Lengyelországot. A súlyos válságokkal küszködő integráció feldarabolódásához vezethetne, ha Varsó vezetésével létrejönne a baltiakat, a visegrádi négyeket és Romániát magába foglaló, majd 90 millió lakosú »Keleti Blokk« – amelyet Nyugatról a britek tolnának.”

Pontosan erről van szó. És Orbán létezése ugyanezért aggasztja a Nyugatot és Amerikát. Ugyanis ezt a szövetséget Orbán kovácsolta össze. És ez a szövetség valóban magában hordozza annak lehetőségét, hogy kiegészül a Baltikummal és a Balkánnal, és akkor egyfelől Trianon századik évfordulójához közeledve megtörténhet, hogy történelmi kiegyezést tudunk kötni a szlovákokkal és a szerbekkel, másfelől létrejöhet Európa közepén egy olyan erős és potens szövetsége a normalitásnak, amely képes szembeszegülni a Nyugatról érkező elmebeteg diktátumoknak és gazdasági függőségnek éppúgy, mint a Keletről fenyegető migrációnak és megszállásnak.

Ezt akarják megakadályozni bármi áron. Éppen ezért múlik most nagyon sok lengyel barátainkon.

Szeretném emlékeztetni őket egy fontos és soha el nem évülő dologra. A második világháború alatt, miközben mindenki megtagadta őket, az egyébként Németországgal szövetséges Magyarország nyújtott egyedül segítséget a lengyeleknek. Ahogy Teleki megfogalmazta: becsületbeli ügy, hogy Magyarország ne vegyen részt semmilyen, lengyelek ellen irányuló cselekményben.

Most (még) nincs háború. De a helyzet végtelenül komoly. Ismét szükségünk van egymásra, az egymás melletti kiállásra, az éleslátásra, becsületre, hitre, hűségre és ravaszságra. Most ismét ne engedjük, hogy éket verjenek közénk. Annál is inkább, mert egyformák az érdekeink.

 

Bayer Zsolt: Lengyelek (2.)„A németekkel a szabadságunk elvesztését kockáztatjuk. Az oroszokkal a lelkünket veszítjük...

Közzétette: Magyar Hírlap – 2016. január 18.