Ludwig EmilNem jött be a jóslat

Nem árt előbb gondolkodni és csak azután beikszelni az internetes szavazatot.

Ludwig Emil – 2016.01.08. 03:42 –

Tizenhárom hónappal ezelőtt, amikor az Orbán-kormány bedobta a köztudatba döntését a magyarországi gyorsforgalmi utak fizetőssé tételéről 2015. ja­nuár elsejei hatállyal, a baloldali/ellenzéki média habzó szájjal hörögte az újabb „szörnyű sarcokat, megszorításokat”. A Népszabadság megszavaztatta olva­sóit
a Poligráf című rovatában arról a kérdésről: „Egyetértenek-e Orbán Viktorral abban, hogy a megyei útmatricák bevezetése jó hír egy kis új teherrel”; az internetes voksolás résztvevőinek mindössze tizenkét százaléka válaszolt igennel, a többi nyolcvannyolc százalék nemmel felelt.

Ha nem kell az ócsítás, hát nem kell! – már csak ilyesfajta a bősz magyar. A tagadó véleményt beüzenők mentalitására azonban jellemző példa volt a Népszabadság riportere által idézett beszélgetés egy városszéli autóssal: „Negyvenéves éveiben járó asszonyt kérdeztünk a sztrádadíjról, aki zavarba jött, majd amikor felvilágosítottuk a januártól fizetős úthasználatról, kibukott belőle: – A kurva anyjukat!”

„A fene essen ebbe a bandába! – fakadt ki Érden egy másik férfi”. Nem csoda, hogy az idézett napilaphoz közel álló politikai intelligenciájú, világnézetű és műveltségű megkérdezettek nyolcvannyolc százaléka nemet mondott az új úthasználati tarifarendszer bevezetésére. Érdekes volt látni és elolvasni a Népszabadság 2015. december 31-i számában a tavalyi változtatások summázatát: Jól megy a megyei matrica – harsogja a négyhasábos cím. A napilap emlékeztet rá, hogy egy éve „totális káoszt okozott a kapkodás” – ami azért némi túlzás –, a cikkből azonban szépen kivehető, hogy a gyorsforgalmi utakat használó autósok túlnyomó többsége nagyon jól járt a változással. Olcsóbb tarifával utazhatnak, mint korábban, megspórolhatják az egész országra érvényes éves útdíjat. Végül az állam is jól járt: az eladott matricák bevétele nyolc százalékkal nőtt egy év alatt, 47,2 milliárdról 57,5 milliárd forintra.

Nem árt tehát előbb gondolkodni és csak azután beikszelni az internetes szavazatot. Ez vonatkozik a politikusi, ellenzéki mentalitásra is, ami az ilyesféle nyilvános mellényúlásokkal könnyen nevetség tárgyává teheti magát.