Az irodalom visszavág

Péczely Dóra szerint az a legfontosabb, hogy a gyerekek megtalálják azt a könyvet, amit szeretni tudnak – Jókai Mórt már nem értik

Kocsis Katica – 2016.01.05. 01:19 –

Péczely Dóra, a Tilos az Á ifjúsági könyvkiadó főszerkesztője dolgozott már a Magvető szerkesztőjeként és a Helikon szépirodalmi igazgatójaként is, több ifjúsági regény kiadásánál segédkezett, ezért meglehetősen széles rálátása van a magyar ifjúsági irodalomra. Szerinte a kamaszok nem olvasnak kevesebbet, mint elődeik, ugyanakkor a kötelező olvasmányok számukra már nem jelentenek túl sokat, mivel megváltozott a tizenévesek világa és szóhasználata.

PéczelyAz ifjúsági kiadó szerkesztője úgy véli, nem marad meg a gyerek fejében az a szöveg, amelyet nem élvez (Fotó: Hegedüs Róbert)
– Jelenleg melyek a legjellemzőbb témák a hazai ifjúsági könyvpiacon?

– Mostanra látszik, hogy mi történt a Harry Potter óta az ifjúsági irodalomban: addig csak esetlegesen jelentek meg könyvek, nem igazán lehetett trendeket felmutatni, most azonban egyértelműbb irányokat lehet meghatározni. Ezek közül az egyik a fantasy irodalom, de vannak érdekesebbnél érdekesebb magyar naplóregények, és olyan könyvek, amelyek mindenkit érintő kérdésekkel foglalkoznak. Például a válással, ami azért tűnhet furcsának, mert a nem túl régi idők könyveiben ez a téma kevés ifjúsági regényben jelenik meg, de ilyen például a Tüskevár. Ezen a csoporton belül megkülönböztetném az olyan problémacentrikus könyveket, amelyeknél akár már büntetőjogilag is értelmezendő a kiindulási helyzet, például molesztálás, gyermekbántalmazás vagy iskolai zaklatás. Ezek a könyvek igyekeznek támaszt nyújtani vagy pusztán lehetővé tenni azt, hogy a könyv kapcsán lehessen beszélni ezekről a problémákról. A különféle trendek is létrehozzák a maguk könyveit, idetartoznak a vámpírsorozatok, most pedig más köztes világ lényeiről olvasnak szívesen a kamaszok. A Tilos az Á-könyveknél is jön tavasszal egy ilyen mű első része Neal Shustermantól, akinek egy trilógiájának két kötetét már kiadtuk korábban, és nagy sikert aratott.

– Említette a problémacentrikus műveket. Ezeket hogyan tudják feldolgozni a gyerekek?

– Azt látom, hogy a mai gyerekek bizonyos dolgokról sokkal többet tudnak, mint ahogy azt mi gondoljuk, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükségük támaszra, valakikre, akikkel ezekről a problémákról lehet beszélni. Egy ideig ez a személy természetesen a szülő, hiszen legkorábban ő az, aki felolvassa a történeteket, így adja magát a kérdezz-felelek, de kamaszkorban már nem biztos, hogy a gyerek az édesanyjával vagy édesapjával akarja megbeszélni ezeket a problémákat, sokkal inkább a barátaival, esetleg az iskolában. Egy ilyen regény abból a szempontból is előnyös, hogy védetté teszi a gyermeket, ha nem érintett a problémában, hiszen így hall a dologról, többet megtud róla, ha pedig érintett, akkor egy ilyen történet a segítségére lehet a feldolgozásban. Egy könyv tehát már önmagában is tehet csodát, de igazán akkor működik, ha utána beszélgetünk a problémáról a gyerekkel.

– Milyen szempontok szerint választják ki a gyermekek az olvasmányaikat?

– Az első számú referencia egy másik kamasz: azt olvassák, amit a barátjuk vagy barátnőjük, ezért is nehéz megtudni, milyen más szempontok alapján választanak könyvet egy könyvesboltban. Sokan a borító alapján döntenek, éppen ezért nekünk nagyon oda kell figyelni arra, hogy már a kötet küllemével is megszólítsuk az adott olvasóközönséget. Egy lányoknak szóló történet esetében például a borítónak egy kicsit sem szabad fiúsnak lennie, de be kellett látni azt is, hogy ha a küllem egy kicsit is csajosabb a kelleténél, akkor azt a fiúk már le sem veszik a polcról.

– Hogyan lehet irányítani őket a választásaikban?

– Kiadóként még nem pontosan tudjuk, hogy miként érjük el azokat a fiatalokat, akik nemcsak egy adott típusú könyvre, hanem másfélékre is nyitottak lennének. Azt látom, hogy a kamaszok egymás ízlése nyomán tájékozódnak, a választásaikat a szülők vagy a tanárok már nehezen tudják irányítani. Van viszont egy kísérletem egy tanárnővel, aki időnként az osztályaiban egy-egy diáknak odaad egy neki való jó regényt, ami aztán így elterjed a közösségben. Nagyon jó lenne, ha ezt más iskolákban is meg lehetne csinálni.

– Sok szülő azt is mondja, hogy neki teljesen mindegy, mit olvas a gyereke, csak olvasson. Mennyire jó ez a fajta megközelítés?

– A legtöbb esetben én is épp így gondolom, egy könnyedebb regénytől ugyan nem fejlődik a gyerek ízlése, viszont a szövegértése biztosan javul, illetve szokássá válik nála az olvasás, ami egy idő után elvezetheti őt a minőségi könyvekhez. A fiatalokat egyébként nagyon könnyen rá lehet venni az olvasásra, ha a gyerek azt látja, hogy otthon a szülők is rendszeresen olvasnak. Ilyen esetben a gyereknek más viszonya lesz a könyvekhez, az olvasás kulturálisan a részévé válik. És meglehet, hogy a szülők ponyvairodalmat olvasnak, ám lehet, hogy a gyerekeik később Esterházyt vagy Tolsztojt olvasnak majd. Azt gondolom ezért, hogy a gyermek számára a legfontosabb, hogy megtalálja azokat a könyveket, amelyeket szeretni tud, amelyek világában el tud mélyedni.

– Egy szerző mennyire meri kipróbálni magát gyerekkönyvíróként?

– Kevesen, de vannak már, akik fel tudták venni ezt a fonalat, akiknek nem „ciki” gyerekkönyvet írni, ők fontosnak is érzik, hogy írjanak a kamaszoknak, és van is mondanivalójuk. A kiadónkban azonban egy-két kivételtől eltekintve még nincs jelen ez a tendencia, főként olyan szerzőink vannak, akik eleve ifjúsági vagy gyerekkönyveket írnak, illetve fejlesztett kötetek születnek, ami annyit jelent, hogy egy kialakult ötlet megírására keresek meg egy konkrét személyt. Összességében azt látom, hogy nincs kapocs és nincs átjárás e két kategória között, hiszen a felnőtt szerzők sokszor nem tudják, hogy miként és miről kellene írni a mai tizenévesnek. Nagy lett a szakadék, és sokan nem látják, hogy mennyire más elvárásai vannak a mostani kamaszoknak, mint az előző generáció olvasóinak.

– A Pagony könyvesboltokban a Tilos az Á könyvei mellett azonban találunk felnőtteknek írt köteteket is. A kamaszok tehát szívesen olvasnak felfelé?

– Igen, erre is nyitottak, ezért gondoltuk, hogy megpróbálunk olyan kínálatot összeválogatni, ahol az ifjúsági regények mellett többek közt Cserna-Szabó András, Simon Márton vagy Dragomán György könyvei is megtalálhatók. Eddig nem igazán sikerült bevinni a köztudatba, hogy kortárs külföldi és magyar ifjúsági regények, ismeretterjesztő könyvek vagy filmekkel és zenével foglalkozó szakirodalom mellett nálunk kortárs szerzők „felnőtt” könyveit is megtalálják a polcokon.

– És mi a helyzet a klasszikus kötelező olvasmányokkal? Ezekhez hogyan viszonyulnak a fiatalok?

– A mai fiataloknak a mostani kötelező olvasmányok nagyon keveset adnak, hiszen egészen más világban élnek, más a szókincsük, ezért nem tartom szerencsésnek, hogy egészen fiatalon kell találkozniuk Móriczcal vagy Jókaival. Nagyon át kellene gondolni, hogy mely olvasmányokat jelöljük ki kötelezőnek, én úgy gondolom, hogy Jókait és társait csak egy-egy rövidebb szöveg erejéig kellene elővenni. Nem kell mindent elolvastatni, hiszen úgysem marad meg a gyerek fejében, ha nem élvezi az adott szöveget. De azt is kiemelném, hogy nagy szerepe lehet egy tanár ízlésének is a megfelelő szövegek kiválasztásában. Szerintem én jobban meg tudom szerettetni Kosztolányi vagy Esterházy szövegeit bárkivel, mint mondjuk
a Szigeti veszedelmet, mert van egy komolyabb személyes tudásom a szerzőkről, ezért kulcsot is jobban tudok adni hozzájuk. Sokkal nagyobb terepet kellene adni a kortárs szövegeknek még akkor is, ha azok egyelőre nem kanonizálódtak. A tanárok sokszor nem tudják, hogy rengeteg olyan kötet születik, amellyel akkor is lehet kezdeni valamit, ha még nem része a kánonnak. Azt látom azonban, hogy az oktatók elvesznek a könyvek tengerében, nem igazán tudják, hogyan és mivel kellene megszólítani a tizenéveseket. Rengeteget változott a világunk, teljesen másképpen látnak a mai fiatalok, ezért a kánonnak át kell alakulnia éppúgy, ahogyan az irodalomoktatásnak. A jelenlegi irodalomkönyvek ugyanis szinte tudományos munkák, amelyek nyelvezete köszönőviszonyban sincs a tizenévesek szóhasználatával, hiányzik belőlük a kamaszok szemlélete, világlátása. Ezért is örülünk nagyon Nényei Pál Az irodalom visszavág című könyvének, amelyben az ókori görög és római irodalom kamaszközelbe kerül.

– Milyen lesz a jövő olvasó-közönsége?

– Úgy gondolom, a mostani kamaszok épp olyanok, mint az előző generációk fiataljai, semmiképpen sem olvasnak kevesebbet, mint elődeik. Csak az olvasás formái változtak meg, hiszen ma már nagyon sok gyerek olvas az interneten vagy vesz elő idegen nyelvű regényt. Van egy szűk réteg, amely nagyon hamar ráérez az olvasás ízére, az életformává válik nála, így neki később szenvedélye lesz az olvasás. Egy másik réteg szórakozásból olvas, később bennük is megmarad a könyvek iránti igény, illetve természetesen lesznek nem olvasók is, akik több oknál fogva nem találkoznak az olvasással.