A legfőbb cél minél több külföldre került magyar műkincs visszaszerzése

Értékteremtő kincskeresők a Szabadság téren

Horváth Éva – 2015.12.30. 03:04 –

Kulturális misszió, társadalmi felelősségvállalás, műkedvelő és műértő küldetés a nagyközönség szolgálatában – mindez együtt a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Értéktár Programja. A jegybank ennek szellemében legutóbb nyolcszázmillió forintos műtárgyvásárlással gazdagította a magyar közgyűjteményeket. Kövesi István festménykollekcióját december 22-én mutatták be Miskolcon, és letétként a Herman Ottó Mú­zeumban helyezték el. A programról Gerhardt Ferenccel, az MNB alelnökével beszélgettünk.

Gerhardt-FerencSzázmillió euró áll rendelkezésre 2018-ig. Eddig kilencmilliárd forintot költöttek – mondta Gerhardt Ferenc (Fotó: Csudai Sándor)
- Lassan már két esztendeje, hogy az MNB elindította értékőrző, értékteremtő tevékenységét. Valójában mi is ezzel a programmal a jegybank célja?

- Elsődleges célunk visszaszerezni Magyarország számára a korábban külföldi tulajdonba került műkincsek minél nagyobb hányadát, egyben pedig a hazai hagyatékokban fellelhetőket azok megvásárlásával itthon tartani. Azt szeretnénk, ha a közgyűjteményekben minél többen láthatnák azokat a kulturális értékeket, amelyek a tevékenységünk nélkül, könnyen lehet, örökre meghúzódnának a magángyűjtők birtokában, és bezárkóznának egy szűk és zárt kör kizárólagos ismeretébe, vagy ami még rosszabb, szétszóródnának a világban.

- Sokan vetik az MNB szemére, hogy az adófizetők pénzéből költekezik a saját kulturális igényei kielégítésére…

- Újra és újra hallani ezeket a vádakat, amelyek azonban teljesen alaptalanok. Egyszer és mindenkorra szeretném tisztázni, hogy a Magyar Nemzeti Bank nem költségvetési intézmény, így nem is költheti az adófizetők forintjait. És mindenki téved, aki azt képzeli, hogy a jegybank által megvásárolt vagy éppen visszavásárolt alkotásokat, műtárgyakat itt helyezzük el a Szabadság téri épületben, és mi gyönyörködünk bennük. Mindazt, ami az Értéktár Program keretében az MNB tulajdonába kerül, letétbe helyezzük nyilvánosan látogatható közgyűjteményekben.

- Mennyire népszerűek ezek a kiállítások? Vannak visszajelzéseik a megvásárolt gyűjtemények utó­életéről?

- Úgy tűnik, eddig sikerült szinte valamennyi vásárlásunkkal a nagyközönség számára is érdekes, izgalmas élményt szerezni. Péterváry István fegyvergyűjteménye például, amelyet az egri Dobó István Vármúzeumban állítottak ki, nagyon népszerű. A tárlatnak július óta már több mint hetvenezer látogatója volt. És ugyancsak sokan, majdnem ugyanennyien voltak kíváncsiak a Magyar Nemzeti Galériában kiállított Tiziano Vecellio-festményre is, amelynek címe Mária gyermekével és Szent Pállal.

- Ez nem magyar festmény, mégis belefért az Értéktár Programba?

- Programunk nem szűkíti le kizárólag magyar művekre a vásárlás lehetőségét. A lényeg, hogy a megvásárolt értékeknek legyen valamilyen magyar vonatkozásuk. A Tiziano-kép sokáig egy pécsi otthon ékessége volt, de csak sejtették róla, hogy eredeti. Hosszú vizsgálatok során végül a szakemberek a modenai hercegi gyűjtemény nyilvántartásában is ráakadtak a festmény nyomaira, s ott a mester eredeti műveként leltározták az alkotást.

- Nem titok, hogy ez a festmény az eddigi legdrágább darabja az Értéktár Programnak. Mennyiért is vették?

- A 16. századi Itália egyik legjelentősebb festőjének képéért 4,5 milliárd forintot fizettünk.

- A teljes program keretében mekkora az összeg, és meddig áll a ren­delkezésükre?

- A teljes keret mintegy százmillió eurós, azaz több mint harmincmilliárd forintos, amelyből eddig mintegy kilencmilliárd forintot költöttünk el. Gyakorlatilag 2018 végéig, vagyis a jelenlegi jegybanki vezetés mandátumának lejártáig a rendelkezésünkre áll.

- Hogyan szereznek tudomást egy-egy értékes ajánlatról, gyűjteményről? Minek alapján döntenek a megvételéről?

- Mivel mindannyian, akik gondozzuk a programot, érdeklődünk a kultúra iránt, akár egy baráti beszélgetésen vagy egy kiállítás megnyitóján belefuthatunk a következő ígéretes beszerzés lehetőségébe. Emellett sok felajánlás is érkezik az Értéktár Programhoz. Ezeket sorra vesszük, hiszen akadhatnak közöttük számunkra figyelemre méltók is. Igyekszem minden üzenetre válaszolni, de a válaszok jelentős része udvarias elutasítás. Egyébként éppen egy kiállításon ismertem meg a Kövesi István-féle, száztizenöt tételből álló festménygyűjteményt is, amelyet éppen a napokban, december 22-én mutattunk be Miskolcon, és helyezünk letétbe a Herman Ottó Múzeumban.

- Miért éppen Miskolcon?

- A kiállítás szervezésének kezdetén két gondolat vezérelt. Az egyik, hogy minél többet adjunk az ország keleti felének, amely közismerten szegényebb kulturális kincsekben, mint a nyugati régiók. A másik gondolat a gyűjtő zsidó származásához és a sajátos életútjának, emlékeinek megőrzéséhez kapcsolódik. A nagyközönség 2013-ig szinte nem is tudott a gyűjteményről, amelyet a Vácrátóton született kóser hentes vásárolt össze hosszú idő alatt árveréseken, művészektől, örökösöktől. Nagy szerencse, hogy az egyébként csak hat elemit végzett, ám ösztönösen kiváló műértő vénával megáldott hentesmester az adott korban a festményeket tartotta a legjobb befektetésnek.

- Az Értéktár Programban előnyt élveznek a festmények?

- Nincsenek ilyen megkötések.
A prog­ram beszerzései lapvetően két nagy csoportra oszthatók: a festményekre és festészeti gyűjteményekre, valamint a más jellegű kultúrtörténeti értékekre. Ez utóbbi csoportba tartozik például a már említett Péterváry-fegyvergyűjtemény vagy az Artpool Művészetkutató Központ és Bachman Gábor építészeti, kultúrtörténeti és formatervezői hagyatéka. Ám a programnak összességében nincsenek tartalmi, tematikai korlátai. Mindent fontosnak tekintünk, ami értéket teremt vagy hordoz, „kincset képez”, és egy közgyűjteménybe helyezve segítheti a múlt megismerését. Ezt az elvet alkalmazza egyébként a szentendrei skanzen Erdélyt bemutató tájegységi kiállítása is.

-   Itt egy egész faluról van szó?

-   A nagyközönség összesen százhuszonnégy épületet, egy berendezett tanyát és egy úgynevezett kaibát, továbbá huszonöt-harmincezer berendezési, illetve használati tárgyat láthat majd a kiállításon. Szinte minden magyar családnak van valamilyen kapcsolata Erdéllyel, így a társadalmi elvárás is jelentős a skanzenben felépítendő, tizenöt hektáros, tizenhat tájegységből álló kiállítással kapcsolatban.

- Ez a kezdeményezés, bár része az Értéktár Programnak, mégis eltér a többitől.

- Szentendrén az erdélyi tájegységek bemutatása hatalmas vállalkozás, első lépcsője két és fél milliárd forintba kerül. Ehhez viszonyítva akár szerénynek is tűnhet az MNB háromszázmilliós hozzájárulása, amellyel nem közvetlenül a gyűjtőmunkát vettük át, hanem az azt működtető alapítványt támogatjuk.

- Ki dönt végül egy-egy adásvétel mellett?

- A végső szakmai véleményt minden esetben a tanácsadó testületünk mondja ki. A testület tagja Baán László miniszteri biztos, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Mikó Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója, Cselovszky Zoltán, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója, Nagy Mihály, az Emberi Erőforrások Minisztériuma kultúráért felelős államtitkárságának főtanácsadója, valamint Árvai-Józsa Kitty művészettörténész.

- A grémium a döntésével zöld utat ad az adásvételnek?

- A végső szót az MNB Igazgatósága mondja ki a testület ajánlása és értékbecslése alapján. Néha persze hosszas tárgyalásokat folytatunk az eladókkal az ellenérték nagyságát illetően. Itt kell megemlíteni azt a meglehetősen problémás, a közvélemény előtt cseppet sem ismeretlen történetet, amely a Pákh Imre amerikai üzletember tulajdonában lévő Munkácsy Mihály Golgota című festmény adásvétele körül kialakult.

- Most hol tart az ügy?

- A kép most is a debreceni Déry Múzeumban van, ám a tulajdonos letakartatta. A nagyközönség számára tehát nem látható. Ezt jómagam kicsinyes bosszúnak, elfogadhatatlan cselekedetnek tartom.

- Lehetne így év végén egy gyors leltárt készíteni? Bár a java még hátravan, fel lehet sorolni, hogy eddig a mintegy százmillió eurós keretből mit és mennyiért vásárolt az MNB az Értéktár Program égisze alatt?

- Az indulás óta a jegybank megvásárolta Tiziano Vecellio munkáját, a Mária gyermekével és Szent Pállal címűt 4,5 milliárd, Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című festményét mintegy 1,6 milliárd forintért, Orbán Dezső A nagy akt című alkotását 65 millió forintért és Moholy-Nagy László-festmények és más képzőművészeti alkotások gyűjteményét ötvenmillióért. Ezek mellett ugyancsak az Értéktár Program keretében került a tulajdonunkba Gulácsy Lajos A mulatt férfi és a szoborfehér asszony című alkotása 42 millió forintért, valamint Vaszary János Kereszténység című festménye negyvenmillióért.
A továbbiakban a Magyar Nemzeti Múzeumba kerülhet az a 216 darabos, tallérokból álló gyűjtemény, amely az erdélyi fejedelmek által 1562 és 1686 között kibocsátott érmékből áll, valamint néhány ezüst emlékérem van benne. A kollekcióért a jegybank 1,1 milliárd forintot fizetett. Ugyancsak sajátos, egyedi tárlat állt össze Péterváry István fegyvergyűjteményéből az egri Dobó István Vármú­zeumban. A hagyatékot 59 millió forintért vásároltuk meg.

- Mit szemelt ki legutóbb? Milyen alkotás, műkincs megvételéről számolhat be legközelebb?

- Az éppen folyamatban lévő tárgyalásokról nem szerencsés nyilatkozni. Néha csupán pár elejtett szó is elég ahhoz, hogy megváltozzon az éppen folyamatban lévő tárgyalások menete. Ám azt nyugodtan elmondhatom, hogy az Értéktár Program megvásárolta Abraham van Beijeren holland festő egyik csendéletét, amely Nemes Marcell mecénás, műgyűjtő tulajdonában volt a múlt század elején. Az alkotás szerepelt a Szépművészeti Múzeum Rembrandt-kiállításán is.