Sport
Huszonegy évig védett az élvonalban
Labdarúgás. Szűcs Lajos a Dunaújvárostól visszatér nevelőklubjához, a Rákosmenti KSK-hoz, ahol szakmai igazgató és kapusedző lesz
– Miért döntött úgy, hogy befejezi, s már nem áll a kapuba?
– Ki mondta, hogy már soha többé nem fogok védeni? Visszatértem a nevelőklubomhoz, a Rákosmenti KSK -ban leszek szakmai igazgató, de ha sérülés miatt szükség lesz rám, akkor még beállok a kapuba is. Igaz, elsősorban azonban már a vezetői feladatokra összpontosítok. Úgy látom, lesz bőven dolgom.
– Nem tartja visszalépésnek, hogy a másodosztály után a harmadikba került?
– Nem, egyáltalán nem visszalépés ez. Akik ismernek tudják rólam, hogy kisgyerekként a kerületben nőttem fel, így ezer szállal kötődöm a rákosmenti klubhoz. Amikor megkeresett Szijjártó László klubelnök és Martonosi László alelnök, s elmondták elképzelésüket, rögtön tudtam, hogy belevágok. A csapatnak nagy tervei vannak, és a megvalósításban szeretnék segíteni.
– Mit szóltak a távozásához Dunaújvárosban?
– Ezúton is köszönöm Dobos Barna klubigazgatónak, hogy ugyan a szerződésem nem járt le, de elfogadta az érveimet. S így közös megegyezéssel felbontottuk a szerződést.
– Mi lesz így az olasz Dino Zoff meccsrekordjával?
– Amikor azt mondtam, hogy több bajnoki meccsen akarok védeni, mint az olasz kapuslegenda, még álmodozhattam erről. De tudomásul kellett vegyem, hogy augusztusban betöltöm a negyvenharmadik évemet. A Rákosmenti KSK vezetőinek köszönhetően olyan lehetőséget kaptam, amelyet nem akartam visszautasítani. Így továbbra is imádott sportágamért dolgozhatok, de nem sportszerelésben, hanem öltönyben és nyakkendőben.
– Mennyire elégedett a pályafutásával? Van önben hiányérzet?
– Mit tagadjam, van, nem is kevés. Mindössze háromszor védhettem a válogatottban, pedig legalább ötvenszer voltam kerettag. Fájó emlék, hogy a Fradival nem sikerült bejutni a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Még ma is beleborzongok, hogy milyen közel voltunk ehhez Prágában, ahol a hosszabbításban buktuk el a továbbjutást. De hogy azért valami jót is mondjak, 486-szor játszottam az NB I.-ben, és ezzel a számmal ötödik vagyok a az örökranglistán.
– Mindkét fia focizik. Lesz, aki továbbviszi a Szűcs nevet az élvonalban?
– Remélem, hogy igen. A nagyobbik fiam, Lalika hozzám hasonlóan kapus, a Videotonban véd. Szakemberek szerint nagyobb tehetség, mint én voltam ebben a korban. Dani fiam, aki tizenegy éves, itt, a Rákosmentében középpályás. Ő is tehetséges.
– Régi-új csapata, a Rákosmenti KSK hogy áll a bajnokságban?
– Nem mondtunk le arról, hogy feljussunk a másodosztályba. Véber Gyuri a vezetőedzőnk, és az ő fanatizmusát ismerve egyáltalán nem csak hiú ábránd a feljutás. Klubigazgatóként az a célom, hogy minél több gyerekkel szerettessük meg a focit, s minél több tehetséget adjunk a magyar futballnak.
– Mikor kezdődik a közös munka, mikor mutatják be a klubnál?
– Különösebb ceremónia nem lesz, már erősítésen gondolkozom, mert szükség lenne néhány új labdarúgóra. A csapat január 6-án kezdi az edzéseket, a bajnokság február 14-én folytatódik. Szép tavaszban reménykedünk.