A haragos mostoha országa

Csak egy mostoha lehet ilyen konok, ennyire a rögeszmék rabja. Nézem a sajtót: Hessenben, a kies Bad Homburgban egy napközi otthont azért helyeznek ki konténerekbe, mert az épületbe migránsok kerülnek. A német kisgyereknek jó a konténer is. Disznóhúst sok helyen vallási okokból nem adnak, még a német gyerekeknek sem. Az adventi gyertyák is zavarhatják egy moszlim szemét. A berlini dóm tizenhat migráns gyereket fogad be: a püspök úr mosolyog. Svájcban egy iskolában a fiúknak megtiltották, hogy havasi gyopármintás ingben jöjjenek, mert a gyopár svájci voltukat hangsúlyozza ki, és ez sértheti a bevándoroltak gyerekeinek az önérzetét. Hogy valami nincs rendben Németországban, az a németországi zsidó tanács óvatos megnyilatkozásaiból is érezhető. Főleg a nagyvárosokban nőtt meg a zsidók elleni inzultusok száma, amit ők nem annyira a neonácik rovására írnak, hanem mint a németek többsége, a bevándorlók zsidóellenes vallási beidegződését teszik felelőssé.

Nagy történelmi, polgárháborús élőképekre emlékeztetően égett szombaton Lipcse belvárosa, ötvenkilenc sérült rendőrt és ötven felgyújtott autót jelentettek a híradók, huszonhárom randalírozót letartóztattak. A szélsőbalos antifák és autonómok a rendőréggel való összecsapásuk végén felgyújtották a barikádjukat, és elmenekültek. Még repkedtek a kövek, folyt a könnygáz, amikor a baloldali média máris védelmébe vette őket, mondván, hogy a rasszizmus ellen tüntettek. Másképp ezt nem tudják kifejezni – vette védelmébe őket a Frankfurter Allgemeine Zeitung hasábjain a jobboldali extremistákra szakosodott Hanning Voigts, aki őrültnek nevezte azokat, akik a konzervatív oldalon az antifák harci csoportjairól baloldali SA-ként beszélnek. Utcai terror rendőri oldalról – nyilatkozták a balosok. S az semmi, hogy a migránsoknak otthont adó helyek ellen eddig nyolcszáz támadás történt?

A szélsőbalos fiatalok tüntetésükkel a szélsőjobbot figyelmezették – így a média. (Naiv az, aki azt gondolja, hogy ilyesmi Pest utcáin nem fordulhat elő: elég a mi liberálisaink és szocialistáink lázító tévéadásait megnézni. Csak a gyúanyag hiányzik.) A német rendőrhivatalnokok és a parlamenti baloldali frakció – élén a pártállamból átmentett Giesievel – szorgosan táplálja azt a hitet, hogy valójában az emberi jogok védelméről van szó, csak egy kicsit dühösen, antifasiszta módon.

A baloldalt íróasztal melletti „tettesek” segítik – írja Michael Paulwitz a Junge Freiheitben a „rendbontókról” írott cikkében –, és az igazi kihívást a német társadalom számára ők jelentik. Azaz a kollaboráns és liberális írástudók. S hogy ennek mennyire a tudatában vannak, annak biztos jele, hogy a törvényhozáson keresztül tovább akarják szűkíteni a fegyvertartási és használati jogot, pedig a németek több mint hatvan százaléka azon a véleményen van, hogy az önvédelemhez nem ártana egy jó pisztoly vagy egy puska. (A német vidéket nagyon megterheli a migránsok kisvárosokba való helyezése, és itt van a legtöbb jól működő lövészegylet, amelyek némelyike még a franciák elleni háborúkra vezeti vissza alapítását.) S terjed a vicc, hogy a pesszimista a Koránt tanulmányozza, az optimista oroszul tanul, de a realista beiratkozik egy lövészklubba.

Minden kor másra érzékeny. A németeknél a legérzékenyebb pont ma a nemzeti múlt. Ezért nem meglepő, hogy Björn Höcke egy bajorországi november végi konferencián mondott szavai, amelyek most kerültek nyilvánosságra, olyan nagy vihart kavartak: „Miközben Afrikában – mondta a thüringiai AfD-frakció vezetője – az »R-stratégia« érvényesül, amely a lehetséges legnagyobb népességnövekedést célozza meg, Európa a »K-stratégiát« választotta.” A gátlástalan reprodukcióval szemben Európa „a kapacitásokat figyelembe véve életterét optimálisan szeretné kihasználni.”

Ez a háttere annak, hogy Afrikában a nők sokkal több gyereket szülnek, mint Európában. Nos, szavai még a saját pártján belül is vihart kavartak, és a média rögtön kimondta a varázsszót, hogy „er ist wieder da”, ő, mármint Hitler megint itt van. Ha az ember az erfurti „demókon” mondott beszédeit hallgatja, akár dicséretnek is vehetné, hiszen Hitler valóban nagy szónok volt, és Höcke, aki gimnáziumi tanár (történelemből és testnevelésből szerzett diplomát) valóban hatni tud a tömegekre. S hozzátehetjük, a német képernyőkön a közgondolkodást hallatlan ügyességgel irányító Günther Jauchhal folytatott beszélgetésében sem maradt alul. De mi a hitleri az R-stratégiában és az Afrikával való példálózásban? Szélsőséges rasszista érzelemvilág bújik meg mögötte – szól a média ítélete. S valóban, az állatvilágban, ha a fajok evolúciós menetelését nézzük, a korlátlan szaporodás stratégiája nem a törzsfejlődés csúcsán álló fajokra jellemző. Szóval nagy baj, ha valaki kimondja, hogy a történelmen keresztül is kirajzolódnak a Bibliát haláláig olvasó és a kételyektől gyötört Darwin gondolatai a fajok harcáról. Höcke azt is megemlítette, hogy Afrika embertömege évente harmincmilliós növekedést produkál, és senki nem meri megmondani politikusaiknak, hogy Európában nincs szükség rájuk. A migráció nagyobb veszély – jelentette ki –, mint amit annak idején a mongol vagy a török hódítás jelentett Európa számára, s „a parti erőszakba fullad.”

Élesen támadta a kancellárt és azt a hiú ábrándot, hogy a nyolcvanmilliós ország integrálni tudná a beáramló, más kultúrájú embertömeget. Tizenhat millióan ugyanis ebben az országban párhuzamos társadalomban élnek, nem integrálódtak, és Berlin utcáin, ahol a török fiatalok kezdenek számbeli fölénybe kerülni a németekkel szemben, lassan ők integrálnak. Beszédeiben Höcke néha utal a szociál­demokrata öreg kancellárra, Helmut Schmidtre is, aki a multikulturális társadalmakat illetően igen szkeptikus volt, és azt mondta, demokráciában nem létezhetnek, csak diktatúrában. S messze jár a thüringiai politikus az igazságtól, ha azt állítja, hogy a pártok kartellja által létrehozott parlamenti diktatúra alakult ki Merkel hosszú uralma alatt?