Több mint egy jól működő archívum

Fejleszti internetes adatbázisát az Artpool, az underground Művészetet kutató Központ, amely 2018-ra új intézménybe költözik

Kocsis Katica – 2015.12.14. 02:36 –

A működésünk úgy biztosított, hogy megmaradhatunk önálló egységként – mondja lapunknak az Artpool Művészetkutató Központ egyik alapító-vezetője, Klaniczay Júlia arról, hogy a Szépművészeti Múzeumhoz került a gyűjtemény.

Klaniczay Júlia 20151214Klaniczay Júlia: Szeretnénk újraindítani a projektjeinket, a programjainkat és a kiállításainkat (Fotó: Varga Imre)

Az elmúlt években a megszűnés fenyegette a nemzetközileg is elismert intézményt, amely a hetvenes-nyolcvanas évektől gyűjti a „második nyilvánosság”, az underground dokumentumait. Az igazgató azt is elmondta, hogy újra több programot szeretnének szervezni, a 2018-ban várható költözés előtt pedig rendezni kell az anyagokat és fejleszteni az online adatbázist.

– Részben a jegybanki Értéktár programnak köszönhetően a Szépművészeti Múzeumhoz került az Artpool Művészetkutató Központ, amely a hetvenes-nyolcvanas évektől gyűjti a „nem hivatalos” kultúra dokumentumait. Miben áll ma az intézmény jelentősége?

– Ha valakit érdekel az underground története, akkor általában minket keres meg, hiszen az itt felhalmozott tudásanyagra nagyszerűen lehet támaszkodni. Ugyan ismertebb, hogy mit csinált az Artpool a rendszerváltás előtt, de történetének nagyobb része 1989 utáni, azonban a kilencvenes és kétezres évek esetében még hiányzik a történeti távlat, ami lehetővé tenné a kutatásokat. Nagy célunk, hogy élenjárók legyünk a kortárs témák, anyagok gyűjtésében, húsz év múlva ezekre nagy szükség lesz.

– A kezdetektől fogva aktív archívumként működnek, a gyűjtés mellett kiadványokat adnak ki, előadásokat tartanak.

– A katalógusokon túl kezdetben, a nyolcvanas évek elején volt egy hírlevelünk, amelynek segítségével művészeti hálót építettünk fel, majd egy szamizdat folyóiratot működtettünk. Az 1992-es nyilvánossá válás után, már legálisan folytattuk ezt a munkát. Kitűztük magunk elé, hogy a második nyilvánosság és az underground kultúráját megismertetjük a nagyközönséggel, így attól kezdve tematikus éveket szerveztünk: olyan fogalmakat mutattunk be, mint a performance, a fluxus, az installáció. 2013-ban megjelent az Artpool történetét bemutató nagy kiadványunk is, akkor már nem tudtuk, hogyan lesz a jövő, ezért fontos volt, hogy a saját dokumentációnkat is elkészítsük.

– Nemzetközi színtéren hol helyezkedik el az archívum?

– Nem fényezném magunkat, de sokszor belebotlom olyan jelzésekbe, amelyek azt igazolják, hogy a világban is jó hírünk van. Nemrég például meghívtak a moszkvai Nemzeti Kortárs Művészeti Központba egy archívumokról szóló konferenciára, ahol az orosz gyűjtemények mellett a barcelonai MACBA, a párizsi Pompidou Központ és az Artpool volt a vendég. Egy sorban lenni a két legnagyobb európai archívummal nem olyan rossz.

– Hogyan változik az Artpool azzal, hogy állami intézményhez került?

– Ez most egy kísérlet: meg kell nézni, hogy mit lehet belőle kihozni. Nyilvánvalóan nem underground hely lesz, de úgy hiszem, a határvonal e tekintetben nem olyan éles. Minden csak azon fog múlni, hogy elég innovatívak és kreatívak leszünk-e ahhoz, hogy a kapott lehetőséget kihasználjuk. Legrosszabb esetben egy jó archívum leszünk, de én ennél többet szeretnék.

–Már 2005-ben is felajánlották a gyűjteményt az állam számára. Akkor meghiúsult ez az egyezkedés, vagy ilyen hosszan elhúzódtak a tárgyalások?

– Akkor vált világossá, hogy a létező finanszírozási formák nem alkalmasak egy nonprofit intézmény életben tartásához. Volt ugyan közhasznú szerződésünk a kultuszminisztériummal és a fővárossal is, azonban abban az évben nulla forintot rendeltek e szerződéshez. Ijesztő volt, de kerestük, hogy milyen lehetőségeink vannak a gyűjtemény egyben tartására. Úgy gondoltuk, hogy egy állami múzeumhoz való csatlakozás biztosíthatná a hosszú távú működésünket. Így kezdtünk tárgyalni 2006-ban a Szépművészeti Múzeummal, ez idáig elhúzódott, feltehetően nem voltak anyagi források, amelyekkel finanszírozni lehetett volna a munkánkat, másrészt megfelelő helyet sem találtak nekünk.

– Mi történt volna az archívummal, ha nem jön létre ez az együttműködés?

– Talán egy raktárban őriztük volna az anyagokat, a gyűjtemény egy részét pedig eladtuk volna, hogy fedezzük a raktár költségeit. Így vége lett volna az Artpoolnak: utána már csak kiállítási tárgy és kutatási anyag marad. Borzasztóan boldog vagyok, hogy mégis sikerült kitartanunk.

– A tervek szerint 2018-ban a Liget Budapest projekt részeként a néhai Szabolcs utcai kórház területén felépülő raktározási és restaurálási központba költözhetnek, a létrehozandó Közép-európai Művészettörténeti Kutatóintézetbe. Mennyire marad így önálló az Artpool?

– Úgy gondolom, megfelel a profilunknak, a működésünk úgy biztosított, hogy közben megmaradhatunk önálló egységként, és a saját módszereinkkel dolgozhatunk tovább.

– Milyen feladatok várnak még önökre a költözés előtt?

– Szeretnénk újraindítani a projektjeinket, programjainkat, kiállításainkat is, hiszen egy aktív archívumhoz ezek hozzátartoznak. Az utóbbi években a finanszírozási gondok felemésztették az energiáinkat, így szinte teljesen leálltunk velük. Az anyagi biztonsággal az is lehetővé válik, hogy fiatal munkatársakat vegyünk fel, akik új lendületet vihetnek az archívum életébe. Nagy kérdés, hogy sikerül-e kinevelni azokat, akik majd hasonló szemléletben és kreativitással vihetik tovább az Artpoolt.

– Terveznek kiadványokat, és a honlap fejlesztését?

– Mindenképp szeretnénk folytatni a munkát a kiadványok terén is, és a honlap ügyében is vannak elmaradásaink, hiszen ezekkel sem tudtunk foglalkozni. 2018-ig rendbe szeretnénk tenni a portálunkat, a legtöbb anyagot itt is közölnénk online adatbázisként, ezt már feltehetően a Szépművészeti Múzeummal közösen.