Belföld
Akadémiai válaszok sorskérdésekre
Lovász László elnök: Az orvosi kuruzslás szinte már bűncselekmény, hiszen emberek testi épsége és egészsége forog kockán
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke hangsúlyozta, nem fogja felvetni az egykori miniszter visszavételét, de ezt a testület bármely tagja javasolhatja, amiről majd a közgyűlés demokratikusan szavaz. Beszélt arról is, fontos lenne helyreállítani az egymásba vetett bizalmat, mert csak így remélhető az egyre burjánzó bürokrácia lebontása – utóbbi ugyanis nemcsak a hétköznapokat, de a tudományos kutatásokat is nehezíti.
– Igen intenzíven nekiment az áltudományoknak az MTA az utóbbi időszakban. Ez is része az ön által meghirdetett, új programnak?
– Pontosítsunk: az Akadémia mindig is ellensége volt a kuruzslásnak, bár az igaz, hogy az elmúlt hónapokban a korábbiaknál valóban nagyobb publicitást kapott ez a kérdés. Azt hiszem, az áltudományok ellen a tudomány népszerűsítésével lehet a legjobban küzdeni, így a megválasztásomkor a magam elé kitűzött célok egyike megvalósul. E kérdéskör az idei Magyar Tudomány Ünnepének is fontos eleme, így például nemrég a védőoltások körüli homályt és téveszméket igyekeztünk eloszlatni egy nagyszerű vitaesten, míg a jövő héten az Orvosi Tudományok Osztálya tart izgalmas nyilvános ülést. Fontos közbevetni, ez az osztály egyhangúlag csatlakozott a Svéd Tudományos Akadémia felhívásához, amely azt szeretné elérni, hogy a homeopátiás szereket éppen olyan szigorú eszközökkel és módszerekkel bírálják el, mint bármilyen más, bevezetés előtt álló orvosi eljárást, illetve gyógyszerkészítményt. Ez elég határozott felelet az áltudományokra.
– Adminisztratív úton nem lenne egyszerűbb fellépni?
– Az nem a mi dolgunk. Az Akadémia a felvilágosítás és az ismeretterjesztés eszközeivel szeretne hatni a társadalomra.
– A homeopátiás szerek bizonyos csoportoknak óriási üzletet, hatalmas bevételt jelentenek. Ha határozottan fellépnek ellenük, az sokak anyagi érdekét sértheti.
– E témában eddig politikai nyomást még nem tapasztaltunk, tapasztaltam, s remélem, ez így is marad. Ismétlem, mi nem a tiltást preferáljuk, hanem azt, hogy bármiféle ilyen szert csak akkor lehessen forgalomba engedni, ha előtte a bevett tudományos sztenderdek alapján szigorúan felmérték a hatásait és mellékhatásait. De kereken kimondva: én már-már a bűncselekmény kategóriába utalom például az orvosi kuruzslást, hiszen itt testi épség és egészség, emberi sorsok forognak kockán. S történik mindez hatalmas összegekért.
– Az MTA Lendület programja igen népszerű és sikeres, ennek ellenére sok olyan hírt hallani, hogy számos fiatal magyar tudós nem hajlandó hazajönni. Az ellenkezés oka nem szakmai, hanem az általuk céltalannak és feleslegesnek minősített rengeteg adminisztráció. Tudnak ez ellen tenni valamit?
– Amikor hivatalba léptem, ezt kellően magas szinten jeleztem, sajnos markáns sikert itt nem tudunk felmutatni. Apróságokat igen, de az messze nem elegendő. Hozzá kell tenni, a szabályokat a különböző egyetemek és kutatóhelyek nagyon eltérően képesek értelmezni, s ez is okoz némi zavart. Eltökéltek vagyunk, hogy a kutató a rendkívül jelentős értéket képviselő idejét ne naplók kitöltögetésével, céltalan jelentések firkálgatásával, hanem hasznos munkával töltse.
– Mi az oka a papírok „burján-zásának”?
– A bizalmatlanság. Ezért kell mindent ma hat példányban kitölteni, aláírni, iktatni. Emlékszem, mit dohogtunk 1989 előtt, amikor egy-egy nyugati, tudományos célú utazáshoz tizenhét oldalt kellett végigkörmölni. S mit gondol, hol tartunk ma?
– Húsznál?
– Negyvennél. Roppant fontos lenne helyreállítani az egymásba vetett bizalmat, mert csak így remélhető a naponta vadhajtásokat növelő bürokrácia lebontása. A sok céltalanság ugyanis nemcsak a hétköznapokat, de a tudományos kutatásokat is nehezíti, gátolja. Értem én, hogy közpénz, meg hogy minden fillérrel el kell számolni, de higgyük el, az a kutató, aki hazatér, nem elpocsékolni szeretné a neki adott forintokat, eurókat, hanem értelmes cél mentén felhasználni. Azaz ha szüksége lesz egy speciális műszerre, ne kelljen negyvenoldalnyi felvetésre válaszolnia, hanem legyen elég ennek mondjuk a huszada. Az ember persze azért ember, hogy reménykedjen, például az elektronikus ügyvitelben.
– Az idén az Akadémiának kijutott néhány – nevezzük így – meredek téma. Ezek közül az egyik legtöbb vitát kiváltó Hóman Bálint esetleges visszavétele az MTA tagjainak sorába.
– E kérdésben változatlan nézetet vallok. Mivel a nagyrészt konzervatív tudósokból álló Akadémia 1945-ben, még a Népbíróságok Országos Tanácsának határozata előtt döntött Hóman Bálint kizárásáról, nem látok okot arra, hogy az ő döntésüket utólag megkérdőjelezzem. Biztosan kijelenthető, nem fogom felvetni az egykori tárcavezető visszavételét, ám ettől még ezt a testület bármelyik tagja javasolhatja. A döntés nem az enyém, hanem a közgyűlésé, ahol demokratikusan szavazunk minden, oda került felvetésről.
– Várhatóak 2016-ban olyan kiugró nemzetközi érdeklődésre számot tartó rendezvények, mint a Tudomány Világfóruma?
– A Magyar Tudomány Ünnepét természetesen jövőre is megtartjuk, de ennél nagyobb szabású találkozót most nem szervezünk. Ugyanakkor a hazai és nemzetközi közösség érdeklődésére számot tartó konferenciából ismét sok lesz.
– Mi lesz Magyarországon két évtized múlva?
– Nehéz erre felelni. Úgy gondolom, hazánk az EU tagja marad, s a tudományban, de főleg a volt szocialista zónában mindenképpen vezető, kezdeményező helyet-szerepet tölt majd be. Úgy látom, erre megvan az esélyünk, lehetőségünk. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a környező országokban élő magyar kisebbségeket, akiken keresztül szintén kiválóak a kapcsolataink az ott dolgozó tudományos közösségekkel. Ezen kötődések ápolása, erősítése a magyar tudomány szempontjából akár hivatásnak is felfogható feladat.
– Nem forgathatja fel fenekestül ezt az egészet – hirtelen mást nem említve – például a nyakunkon lévő klímaváltozás?
– Kétségtelen, ez a társadalom számára az egyik legkiemeltebb tudományos kérdés, amelyre nekünk viszonylag hamar választ kell találnunk. Tenni kell mindezt annak ellenére, hogy az emberek tudatában ez nem szerepel még a kellően fontos helyen. Jó lenne felmérni, milyen sebességgel történnek az események, mik a hatások és a kilátások, a következmények. Abban, hogy jó kérdéseket tegyünk fel s azokra helyes választ adjunk, egyként hatalmas tere van a természet- és a társadalomtudománynak is. Itt a hagyományosan jó magyar szakemberek roppant sokat tehetnek azért, hogy a nemzet és az ország sikerrel vészelje át a nehéz időket.