Vélemény és vita
Liberális valóság
Nem lennék most szívesen sem Zoran Milanovic, sem Tomislav Karamarko helyében.
Félreértés ne essék, nem a vasárnapi választások eredménye miatt. Hiszen kellő alkudozás után a vesztes szociáldemokrata kormányfő is megtarthatja miniszterelnöki székét, és a győztes jobboldali Karamarko is hatalomra juthat. Ezért mentek politikusnak, nincs miért félteni őket. Tegnap azonban olyan csapás érte őket, amire aligha számíthattak ép ésszel: Budapestről üzentek nekik! Nem a külügyből vagy a miniszterelnökségről, Szijjártó vagy Orbán akár papírforma is lehetett volna, diplomáciai rutin, emiatt nem nyúl rakijás üveghez a zágrábi vezérjelölt.
Az üzenet azonban a Magyar Liberális Párttól, annak is a külpolitikai szakértőjétől, Szent-Iványi Istvántól érkezett. Az egykori SZDSZ-es politikus nyilván ért hozzá, hiszen 2010-ben, a választások előestéjén Bajnaiék még gyorsan kiküldték Szlovéniába nagykövetnek, a jelek szerint bizonyos szinten a hála is politikai fogalom. Nos, Fodor Gábor csúcsszakértője most kedvesen odaszólt a még ki tudja, milyen összetételű új horvát kormánynak, hogy bezony a magyar liberálisok „elvárják”, hogy normalizálják a kétoldalú kapcsolatokat.
Isten az égben, boze moj! Mi lesz most velünk? Miképpen bír ellenállni ilyen nyomásnak egy horvát politikus? Ez még Tito marsallt is megviselné, pedig ő Hitlerrel és Sztálinnal is szembeszállt…
A magyar közéletben szép hagyományai vannak a kretén közleményeknek, eddig azonban ezek javarészt megmaradtak belpolitikai szinten. A fél tucat tagját hatszor annyi szakértővel, tanácsnokkal és egyéb számlaadóval spanoló Fodor-egyletnek azonban ez ma már szemmel láthatóan nem elég. A történetről leginkább egy bizonyos Münchhausen báró rémlik fel, aki délutáni szunyókálásából felriadva hadüzenettel fenyegette meg a Brit Birodalmat, mivel késett a menetrendszerű teája.
A derék német báró sztorija egy szép mese, Fodorék „diplomáciai jegyzéke” meg a magyar liberális valóság.