Európa lángjai

A migránsok azt, ami éppen a kezükbe kerül, a migránsellenesek meg lehetőleg a bevándorlókat, s ha őket nem sikerül, hát menedékhelyeiket. Hogy biztosabb legyen. Hát ha a kitoloncolásuk nem is, de a háborgó lelkiismeret megnyugtatása.

Európa gyújtogat. Most ilyenje van.

És közben egy, a jogaiban ezerszer és ezerszázszor megalázott és megtiport nemzeti közösség csendben, méltóságteljesen gyertyáért, száraz fenyőágért, nyírfavesszőért nyúl. Az autonómiára törekvő székelység történetének egyik legnagyobb közösségi performance-ára készül: ma este őrtüzekkel és az ég felé irányított fénycsóvákkal világítja ki a Székelyföld történelmi régió határait. A Székely Nemzeti Tanács nagyszabású rendezvényét – amelyre a székelyek nagy meneteléséhez hasonlóan több tízezer résztvevőt várnak – természetesen a magyar pártok és politikai szervezetek is támogatják.

A székelyek tehát erőt mutatnak. Ugyan már két és fél évtizede gyűjtik ezt az erőt, de mindvégig békés eszközökhez nyúltak igazukért, jussukért, az önrendelkezésükért. Összeteheti a két kezét valamennyi, a többséghez tartozó román, hogy még huszonöt évvel Ceausescu megbuktatása után is szépen, bár egyre változatosabb eszközökkel kéri a székelység: saját életéről, jövőjéről ne Bukarestben döntsenek mindenféle jelenkori fanarióták, hanem helyben, a székely bércek alatt szülessenek a sorsformáló határozatok.

Összetehetik a kezüket és imádkozhatnak. Hogy mindig szorult a székelybe a büszkeség, a konok akarat mellé emberség is. Mert a székely nem gumiabroncsot éget, nem román megyékből érkezett autókat gyújtogat, nem a hagymakupolás templomok mellett csiholja a szikrát…

Nem.

A székely most tűzfalat emel, és egyúttal megmutatja a határait. A földrajzi mezsgyéit anyaföldjének. Korlátait tűrőképességének.

A székely tűzfal még nem hozza el október 25-én automatikusan az autonómiát, de közelebb hozhatja azt. Románhoz, magyarhoz egyaránt. Mert ha valóban látványos lesz a megmozdulás, ha valóban tízezrek vesznek részt benne, akár jelképesen a bolygó minden pontján, az valóban erőt sugároz majd.

A béke erejét fejezi majd ki. Mert így tapasztalhatják meg az autonómiát a leginkább elutasító székelyföldi románok főleg, hogy a székelyek csak békés eszközökkel képzelik el nem csak önrendelkezésük kivívását és megteremtését, hanem annak működtetését is.

Legyen a székely tűzfal egy precedens- és hagyományteremtő esemény. Jöjjön el minden esztendőben a nap, amikor a székelyek a „setétséget” hívják segítségül – no nem azért, hogy a leple alatt fondorlatos módon cselekedjenek, hanem azért, hogy megmutassák: hol vannak azok a határok, amelyek között derék emberek próbálnak ellenállni a nagy bedarálásnak. És hol a fény, amely irányt mutat, amely egyszer csak utat vág a nagy-nagy sötétségbe.

És legyen a székely tűzfal majdan ünnepnap. Amikor az embert próbáló autonómiaharc végső győzelmét ünnepli majd székely, de akár ott élő román is.

Mert el kell jöjjön az a nap.

Hiába gyújtogat Európa, Abdul, Ahmet, Georg és Fritz.

Örökké nem halványíthatják el a székely gyertyák fényét.