Fordulat

Ajánlom a kétkedők figyelmébe – mellesleg azok közé tartozom én is –, hogy pillantsanak rá a Magyar Nemzeti Bank friss kiadvá­nyára, mely a hitelezési folyamatok alakulásáról szól. Végre a vállalati bankkölcsönök tekintetében nem hitelleépülés zajlik, amely a világgazdasági krízis óta megfigyelhető, és  mindenképpen visszafogja a beruházási tevékenységet, hanem pont az ellenkezője.

Izgalmas téma-e a bankkölcsönök állományának alakulása? Hogyne, miután csak egy hitelezési fordulat segíti tartósan növekedési pályára a gazdaságot, ehhez pedig úgy tűnik, monetáris fordulatra is szükség volt!

Ki gondolta volna, hogy a Matolcsy György vezette jegybank másfél esztendő leforgása alatt úgyszólván teljesen átstrukturálja eszköztárát?! Márpedig a monetáris politikai fordulat és a gazdaságtörténeti rekord tagadhatatlan, amelyhez nem pusztán „nagypolitikai akarat” kellett, hanem együttműködés – a bankokkal és vállalkozásokkal. Tegyük hozzá: a nemzetközi befektetői klíma eddig jó volt, bár az orosz–ukrán konfliktus, valamint a devizahiteles mentőcsomag pénzpiaci hatása rizikós tételnek minősülhet.

Visszatérve a monetáris reformokra, a nyáron meghirdetett új intézkedésekről – például a jegybanki kötvény betétté alakítása – még korai lenne ítélkezni, ám a fontos tételek – a két százalék közelébe zuhanó alapkamat és a Növekedési Hitelprogram – már benne vannak a légtérben.

Még akkor is, ha folyamatosan csökkenő jegybanki alapkamat a vártnál talán kevésbé érezhető a gazdaságon. De ez annak tudható be, hogy hosszú időn keresztül a hitelek devizában voltak (és vannak ma is) „bejegyezve”. Az alacsony kamatszint ereje azonban „nőttön nő”: előbb-utóbb a forinthitelezés lesz a meghatározó. Persze alighanem a jegybanki Növekedési Hitelprogram az, amely svungot ad a hazai piaci szereplőknek. A jegybanki projekt „első szakaszos” hiteleit szétkapkodták, de korai még fanyalogni a második rész eredményein. Különösen akkor, ez ugyancsak a friss MNB-s szám, ha immár nyolcezer hazai kis- és közepes vállalkozás juthat alacsony kamatozású hitelhez. Mellesleg korábban szakértők azt jósolták, hogy 2016-ig tarthat a hitelleépülés, vagyis elméletileg két évet már előre megnyertünk.

Remélhetőleg a korábban asztalfiókokban megbúvó fejlesztéseiket is előveszik a vállalkozások, a beruházásokhoz persze kellenek az európai uniós források is, továbbá ezerszámra a kivitelezhető üzleti tervek, no és a piac!

Miközben Magyarországot ellepték a növekedési hitelprogramos hirdetések – a csecsemőtől az aggastyánig már mindenki ezt fújja –, tény az, hogy 2,5 százalékos kamatra bankkölcsönhöz jutni egész Európában, még a fejlett Lajtán túl is specifikum. De a várva várt hitelboom – itt elsősorban a vállalati szegmensre kell koncentrálni –, csak akkor következhet be, ha a jegybanki „pótlék” mellett az érintett kereskedelmi bankok is érdekelve lesznek a kölcsönök kihelyezésében. Ezért is nagyon nem mindegy, hogyan zajlik majd le a devizahitelek kivezetése, abból milyen szerepet vállal magára a Magyar Nemzeti Bank, valamint esetleges „háborús körülmények” között zajlik-e le az ügy, hisz az érintettek az Alkotmánybíróságra és az Európai Bizottsághoz szaladgálnak. A tét hatalmas, mert eddig a politikai stabilitást, a makrogazdasági egyensúlyt és a növekedést sikerült megőrizni– megkockáztatom: valószínűleg hosszú idő óta először –, és ez lenne a minimális feltétele a fenntartható gazdasági gyarapodásnak. Utóbbira pedig felettébb szükség lenne, mert májusban még úgy ünnepeltük Magyarország  tízéves uniós tagságát, hogy a 2004-es gazdasági fejlettségi állapothoz képest néhány százaléknyi javulást tudtunk csak felmutatni.

Nem kell hozzá jóstehetség, hogy a következő évekre az állam megerősödését prognosztizálhatjuk a gazdaságban, azonban az sem lényegtelen, hogy ez az állam és a piac közötti erőviszonyok fitogtatásával jár-e majd, vagy a „békés egymás mellett élés” jegyében.

Ugyanis a monetáris fordulathoz gazdaságpolitikai is kell. A következő hónapokban kiderül, hogy lesz-e, és az is: mekkora mélységű lesz.