Egymillió maláriás megfertőződésért lehetnek felelősek a duzzasztógátak

A Nemzetközi Vízgazdálkodási Intézet (IWMI) és a Nemzetközi Agrárkutatási Konzultációs Csoport (CGIAR) szakemberei ezerkétszázhatvannyolc fekete-afrikai vízgyűjtő medencére terjesztették ki a vizsgálatukat és megállapították, hogy kétharmaduk fekszik maláriagócpontokon.

Ez azt jelenti, hogy nagyjából tizenötmillió ember él olyan víztározók öt kilométeres körzetében, ahol fennáll a halálos kimenetelű trópusi betegség elkapásának kockázata. A tanulmány vezető szerzője, Solomon Kibret szerint ez legalább négyszerese a korábban becsült adatoknak.

A kutatók szerint a hatalmas vízgyűjtők ideális tenyészhelyet jelentenek a maláriát terjesztő Anopheles szúnyogfajok nőstényeinek.

"A gátak állnak az afrikai fejlesztések jelentős részének középpontjában. Egyértelműen számos haszonnal járnak: hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez és az élelmiszerbiztonsághoz, ám számolni kell a maláriával kapcsolatos mellékhatásaikkal is, különben aláássák a fenntartható fejlődéséért tett erőfeszítéseket az országban" - húzta alá Kibret.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján évente nagyjából százhetvennégymillió maláriás megbetegedés történik Fekete-Afrikában. A szakemberek szerint az afrikai kormányoknak mérlegelniük kellene a hatalmas gátak építésével járó ökológiai és egészségi következményeket.

A gátak újratervezésével, szúnyoghálók szétosztásával és a maláriaszúnyogok lárváival táplálkozó halak betelepítésével csökkenteni lehetne a fertőzések számát - vélik a tanulmány szerzői.

A témában úttörőnek számító tanulmány szerint a következő néhány évben megépülő hetvennyolc új duzzasztógát évente további ötvenhatezer új maláriás esetet fog eredményezni a régióban.