Sarkosan fogalmazva

Ez mindig így volt, legfeljebb hetekkel, hónapokkal később történt meg, mert nem létezett internet. Annak pedig különösen nehéz a sorsa, aki „túlságosan” igazat mond vagy ír, mert az igazság a legveszélyesebb elvont fogalom, ráadásul a fejünkbe verték, hogy abszolút igazság nem létezik, csak viszonylagos, a gyilkos is áldozat, az áldozat is vétkes, mert bűnre csábította a magáról kissé megfeledkezett személyt. A gépi kommunikáció fejlődésével egyre több ember számára válik munkaköri kötelességgé a hazudozás vagy az igazság elfedése. Az úgynevezett „értelmiség” jelentős része valószínűleg tisztában van ezzel, körülbelül úgy, ahogyan a rossz terméket drágán áruló ügynökök gondolkodnak: amíg van elég bolond, aki megveszi a selejtet, nincs baj, mindenkinek élnie kell valamiből. Ez a megélhetési cinizmus rendszerektől független, a moralizálás szép dolog, de értelmetlen, mert a vélt vagy valódi igazságot legfeljebb forradalmak idején szokták nyilvánosan kimondani, aztán a forradalmakat vagy leverik, vagy a győztes forradalmárok hirdetik az ő igazságukat. Ma véleményszabadság van, de „függetlenséggel” ritkán lehet találkozni, ahogyan a politikában sem. Az önkormányzati választáshoz közeledve programokról alig hallani, unalmas frázisokat ismételgetnek, mindenütt élhető, biztonságos, gyarapodó települést ígérnek a jelöltek, szebbet és jobbat, mint eddig volt, átlátható gazdálkodást és több munkahelyet. Móra Ferenc könnyesen vidám elbeszéléseiben gyakran megemlékezik az egykori korteshadjáratokról, amikor egy-egy szavazat ára egy kiló só és öt liter petróleum volt – ebben az időben a falusi boltba csak sóért, petróleumért, gyufáért jártak az emberek, a többi megtermett otthon. A „célszörű szögény embörök” igazsága ilyen egyszerű volt, a politikát úri huncutságnak tartották, újságot pedig akkor olvastak, ha valamit újságpapírba csomagoltak a vásáron. Minden tiszteletem a valóban függetlenként induló jelölteké, de hát a függetleneket is egyik vagy másik „oldal” támogatja, ha pedig nem, megnézheti magát. Akkor már csak a só és petróleum modernebb formájában bízhat ebben az igen jeles demokráciában. Jó emberek kerestetnek mindenütt, de csak utólag derül ki az alkalmasság. Reménykedjünk a közmondás igazában: akinek az Isten hivatalt ad, észt is ad hozzá.