Migránsrali

Fejenként legalább ennyit tettek le előre az Ausztriában megfullasztott menekültek.

Ez a két és fél ezer dollár az alap, amennyiért indulhattak, durván duplája a köztes költség. Ez nem csak heveny becslés, tucatnyi, zömében a tengerentúlon bejegyzett honlap kínál ilyen szolgáltatást, megvan a napi árfolyam is. Szíriai migráns vagy, esetleg az szeretnél lenni? No problémo, virítsd a zöldhasút. Líbia kissé drágább, ott a hülye tenger. Albániából viszont már last minute áron lehetsz „illegális bevándorló”. Kapsz „kontaktszemélyt”, megfelelő GPS-koordinátát, elég, ha az okostelefont idejében töltöd. Ami egyébként már egyfajta szimbólummá vált, széplelkű portálok lelkesen magyarázzák, hogy Afrikában az újszülöttnek is ájfónja van, mert hát e nélkül nem találna el a másik faluba. S hogy miből? Miből telik az illegálismenekült-létre? Hát kérem szépen a család összefogott, háborús zónákban rendszerint az ingatlanpiac is remekül prosperál. Nyilván ha valaki piacra akarja dobni otthonát, kifogástalan neveltetésű közgazdászcsemeték licitálnak rá, és nem kiskorú Kalasnyikov-üzérek.

Kékre fulladt gyerekek a teherautó platóján, kereskedelmi tévék bájos kitakarásával – idegborzoló halálnak és a csatornán nem hirdető póló márkajelzésének ez jár. Mi meg kapjunk szívünkhöz és pénztárcánkhoz, mert hát dráma van, vazze, emberek! Nem celeb, aki nem segít! Nem is lehet belőle!

Egy orosz újságírónő megcsinálta a Macedóniából Magyarországig vezető migráns-ralit. Darija Aslamova nem tagadta, erőteljes prekoncep­ciókkal indult, nyilván a legnépszerűbb moszkvai lap, a Komszomolszkaja Pravda szerkesztője is azt rendelte. Aztán rájött, hogy ez a történet nem egy édi-bédi, kicsi aranyos gyerekekről és terhes anyákról szóló vasárnapi különkiadásba való. Pedig látott ilyeneket is, akik nyíltan megmondták neki, hogy „tanácsadóik” javasolták, jöjjön a kölyök is, az pluszpénz Németországban. Mert az a cél, ott „ingyen van minden”, lesz orvosi ellátás, szállás, majd segély és dőzs. Aztán, Belgrád főterén keserűen kifakadt a „háborús zónából a halál elől menekülni kényszerült”: a „rohadt szerbek” csak átutazó engedélyt adnak, pedig lenne pénze a közeli ötcsillagos szállodára is, és egyébként sem gondolta volna, hogy Európa eddig látott része ennyire csóró.

És itt egy pillanatra álljunk meg!

Senki sem gondolja, hogy szerencsétleneket ne kellene segíteni, a fenti példából sem az a következtetés, hogy minden csador alatt dollárkötegek bújnak meg. Nyilván van ilyen, meg olyan menekült. Meg Darijának is rá kellett jönnie, hogy „asszonynak kuss a neve”. Ezt már Szegeden tapasztalta. A migránsokat begyűjtő buszból kiszálló, jó karban lévő fiatal fér­fiak – brüsszeli felmérések szerint a menekültek kétharmada az – pofátlan lelkesedéssel vették át a segélyvizeket és szendvicseket, majd bármilyen nyelvű köszönöm nélkül káromkodva távoztak. A helyi segélyszervezet lelkes arcú aktivistanői nem értették a dolgot, az újságírónő nyelvet beszélve számon kért. Jött a válasz: „Milyen ország ez? A nőket kiengedik az utcára? Idős asszonynak otthon a helye! Meg ez a fiatal is? Hát nincs rajta semmi ruha! Nálunk már férjhez sem mehetne, tizenöt év után már ki venné el. És egyáltalán, hol a te férjed, aki kienged ide?” A férj, egy horvát újságíró éppen fotózott, karakteres egyéniségének köszönhetően a történet ezúttal nem fulladt „kulturális konfliktusba”.

Ott, akkor. A Keleti pályaudvarnál már követeltek, „járandóságukat” kérték számon, vonatot ostromoltak.

Mit lehet ezzel az egész történettel kezdeni? Matteo Renzi olasz miniszterelnök kimondta az egyetlen választ: „Európának nem meghatódnia, hanem cselekednie kell!” Korábban az ausztriai rémálomra volt egy másik reakció is: „Európának le kell sújtania a migránsokat kihasználó embercsempészekre, és biztosítania kell a migránsok emberi jogai­nak védelmét.” Ezt Josh Earnestnek, a Fehér Ház szóvivőjének sikerült elmondania.

Irak, Afganisztán, Líbia, Szíria – ha az Egyesült Államok nem oszt arra demokráciát, a lőtéri kutya nem akart volna Európába jönni.

Pedig a megoldás akár egyszerű is lehetne. A világbékét most hagyjuk a következő szépségkirálynő-választásra. De ha Oszamát sikerült elkapni, a G. I. Joe-k az embercsempészbandákra is lecsaphatnának. A hű NATO-szövetséges Törökország lezárhatná határait Szíria felé, Görögországba reformok helyett inkább szögesdrótot kellene importálni. Az olasz menekültmentő hajó pedig egy csábos kanyart téve Líbia, a kiinduló pont kikötőibe is szállíthatja a migránsokat.

Túl egyszerű ez?