Donald, a király

Mindez persze sok szempontból már most is igaz, de az elnökválasztás után ez szinte hivatalos rangra emelkedik.

Az első variáción ugye világos, ha Amerika bölcs polgárai Donald Trumpba helyezik bizalmukat, minden csupa móka és kacagás lesz. Egy elnöki tájékoztató a Fehér Házban lesöpri nézettségben az összes stand-up komédiás műsorát. Az extravagáns milliárdos semmiben sem tesz lakatot a szájára, legyen szó mexikói migránsokról vagy ex- és jövendőbeli feleségekről, idegesítő műsorvezető nők menstruációs ciklusáról. A kőbunkó „egyszerű ember” szerepét tökéletesen alakító ingatlanmágnás – elnézést, de őt idézzük – „szarik” a politikai korrektségre, tökéletesen ráérezve az amerikai alsó középosztály elit elleni undorára. Hogy ő is ennek az elitnek a része? Hát persze, de mögötte nem valamilyen párt- vagy lobbiérdek áll, ő a magányos cowboy, aki szétlövi a fél várost, átveri a hamiskártyást, szétissza a bárpultot, majd meghajtva a táncosnőket, ellovagol a naplementébe. De népszerű a középosztály módosabb rétegei-ben is, hiszen adócsökkentésről beszél, leállítaná a hihetetlenül költséges, de leginkább csak papíron és tanácsadó szervezetek bankszámláján létező obamai reformokat is. Bármennyire abszurd, még demokrata szavazókat is elcsábíthat ezzel, no meg azzal, hogy a szemébe köpi a republikánus vezéreknek, hogy elég a dinasztiákból! Ha a túloldal Clinton-klánt épít, ő nem hagyja az újabb Bush herceget trónra jutni.

Bunkó a nőkkel? Hát az, sőt. Szóvivője szerint Trump felesége ellen nem lehetett nemi erőszakot elkövetni, hiszen az egy házasságban értelmezhetetlen fogalom. Kelly, az exnej meg hallgat, mert azért százmillióra rúgó végkielégítés is van a világon – a magyar nyelv előnye az angollal szemben, hogy bizonyos kifejezések több síkon is találók. Amúgy a kiszólás után végzett közvélemény-kutatások szerint az amerikai nők többségének is bejött a bitang macsóstílus, nyilván ez nem New Yorkra vagy Washingtonra igaz, de a „globalista nagyvárosok” egyébként sem képezik a republikánus népszerűségi listákat messze vezető Trump célközönségét.

Itt Hillary Clinton vezet, mindig és mindenekfelett. Az utóbbi hetekben elsősorban Trumpból él – állítólag exelnök férje, a jó Bill biztatta fel Donaldot, foglalkozzék már lelkesebben a politikával. Hillarynek most van lehetősége feministának és jogvédőnek lenni, a Szex és New York rajongótábora már most rohanna rá szavazni, és a Cosmopolitanből is választási újság lesz jövő ilyenkorra. Mindez tényleg kapóra jön a demokraták első számú elnökaspiránsának, mert piárosai bármennyire is akarták eddig „fiatalossá és szexivé” tenni a kampányát, az nem nagyon ment. Hillary Clinton, a férjével ellentétben, száraz és unalmas, ha pedig harsány, a közönség jó részének irritáló. A szakértelem dolgot eleve nem nagyon erőltették, Hillary külügyminisztersége objektíven nézve sem volt világrengető siker, háborút nem zárt le, csak újakat alapozott. Az átlagamerikainak meg az jut eszébe róla, hogy a „nagysasszonynak” derogált, hogy ne a régi e-mail címét használja a miniszteri irodában, aminek következtében még az internetes hírszerzés terén gyerekcipőben járó burundi wanyoro törzs segédsámánja is tisztában volt az amerikai külügyér levelezésével.

Jelen állapot szerint Donald Trump vagy Hillary Clinton lesz az Egyesült Államok következő elnöke. A korábbi republikánus sztárjelölt, Jeff Bush nem tud szabadulni bátyja háborús szellemétől, meg aztán vérunalmas ember. Ráadásul a latin szavazatokra pályázó Marco Rubio floridai és a bevándorlók ellen kampányoló Ted Cruz texasi szenátorral együtt sem éri el Trump népszerűségi indexét. Hillary Clintonnak jelenleg nincs esélyes vetélytársa.

Trump vagy Clinton? A közvélemény-kutatók most Clintont hozzák ki győztesnek, de a szavazás jövő novemberben lesz. Más lesz-e Amerika bármelyiküktől a „szórakoztató-unalmas” faktort leszámítva? Sajnos vagy szerencsére, nem. Ronald Reagan karakteres hollywoodi és Barack Obama trendi megújhodási elnökválasztási kampánya győzelemre vezetett, az amerikai politika azonban érdemben nem változott ettől. A Fehér Házat gazdasági lobbik befolyásolják a meghatározó kérdésekben, némi elhajlás, egyéni vircsaft lehet, de a lényeg marad. Vonatkozik ez hangsúlyozottan a külpolitikára.

Így Magyarországon is kár izgulni. Változás legfeljebb annyi lesz, hogy melyik kampánypénzelő szeretne jobban megismerkedni nagykövetként a kék Dunával.