Hamvas Béla szépírói munkái közül még hármat terveznek kiadni (Forrás: Medio Kiadó)
Az Ördöngösök című regény az író pályafutásának korai időszakában keletkezett, akkoriban, amikor abbahagyta az újságírást, és elkezdődött az a négy év, amit a „lángoló eredménytelenség korszakának” nevezett. Olyan külső és belső fordulatot jelentő események történtek életében ebben a négy évben, 1926 és 1930 között, mint szakítása az újságírással, első feleségével kötött házassága és húszéves könyvtárosi szolgálatának kezdete.

A „tudatosan megtisztított magasabb életterv megvalósításának első időszaka is ez, mint mondja: »daimónom megismerésének« ideje, amely mindazonáltal bensőleg korántsem mondható csendesnek. Feldühödve »szennyen, alacsonyságon, becstelenségen« ekkor fogalmazza meg először a nevetés »divinális attitűdjével« azokat a meglátásait, amelyeket a »megzavart, rongált létezés sajátosságaiként azonosít«” – fogalmazott a kiadó vezetője, Palkovics Tibor a mű utószavában.

Másfél hónap alatt született meg a mű, amelynek címe egyértelműen Dosztojevszkij Ördögök című regényének eredeti címére utal. Az erős filozófiai indíttatású író ebben a korai művében áthallások érezhetők a huszadik század legnagyobbjának tartott  Karnevál című regénnyel, visszatérő alakok  és szinte egyazon alapfelvetés. Az Ördöngösök víziója is a maszkok mögötti emberek forgataga, az egymás fel nem ismerése, az összetévesztés. Hamvas Béla szerint olyan mélyen gyökerezik ez az emberben, hogy nem képes belőle kikeveredni. Az Ördöngösökben is a megszállottság különböző formáit látjuk.

Mint a kiadó vezetője lapunknak elmondta, az eredeti kézirat konkrét utalásokat tartalmazott Schumann Karneváljára, de ezeket az író később törölte. Az új kiadványban  most felsorakoztatják ezeket a hivatkozásokat.

„Az Ördöngösök alaphangja is éppen ez a hangoltság nélküli megzavarodás, az öröktől való meg nem érintettség, ahol kivétel nélkül mindenből, a legmagasabb dolgokból is mániákus megszállottság lesz. Ez a szövevény az, ahol a szakadatlan összetévesztés által minden csak a homályt növeszti, s ahol mindenki elérhetetlen a másik számára” – fogalmazott az utószóban Palkovics Tibor.

Hamvas Béla visszatekintve így fogalmazott a műről: „Nos ez a pokoli nyavalya az, aminek e mű az arcába nevet. Valójában ez a nevetés itt ennek az örvénylésnek az egyetlen ellenpólusa és világossága, de ez a hang az, amelyről minden időben fel lehet majd ismerni engem itt, ebben az egyszeriségemben és mulandóságomban.”

Hamvas Béla kéziratainak gondozója lapunknak azt is elmondta, hogy a szerző szépírói munkásságából még három művet terveznek kiadni: az 1929-ben íródott Nehéz nem szatírát írni címűt, a Beszélgetés az Akropoliszont, valamint a Nem mind arany ami réz című 1956-ban született vígjátékát.