Drukkolunk

Volt már pár ilyen alak a szomszédaink közt, akinek a távozásáért a közügyek iránti valamelyest érdeklődést tanúsító magyarok drukkolni szoktak.

Ha csak az 1989-et követő éveket tekintjük, ilyen volt például a szlovák Vladimir Meciar és Ján Slota, az ukrán Leonyid Kucsma vagy a szerb Tomislav Nikolic.

Magyarfaló, korrupt gazemberek.

De ez iménti közbeszúrás csak egy dramaturgiai elem. Hiszen a lista még hosszú, és bizony előkelő helyet foglal el rajta a román Gheorghe Funar, Vadim Tudor vagy Adrian Paunescu, Nicolae Ceausescu egykori udvari költője is. Ugyanakkor nem csak szlovák, ukrán vagy román vérszívói voltak, vagy vannak külhonba szakadt nemzettársainknak.

Szlovéniában élt például a kevésbé emlegetett Misko Kranjec író, aki eredetileg Krányecz Mihály néven született. Kranjec elemi iskoláinak többségét Magyarországon végezte, de egész életében nehezen beszélt magyarul, s helyesírása is némileg hibás volt. Ennek ellenére leplezetlen ellenszenvvel írt a magyarokról, agresszívnak, ostobának, erőszakosnak, uralkodni vágyónak festette le őket.

Kranjec szellemisége ma is érezteti hatását. Zmago Jelincic Plemeniti, a radikális és magát „baloldali nacionalistaként” meghatározó Szlovén Nemzeti Párt frakcióvezetője javaslatot tett arra, hogy a muravidéki magyar és a tengermelléki olasz kisebbség mandátumát szüntessék meg a parlamentben. Három éve Joze Sukic Sándorvölgyön élő szlovén állampolgár magyarellenes kampányba fogott a Muravidéken. Nyílt leveleket intézett a helyi hatóságokhoz, valamint a szlovén állami szervekhez. Egyik írásában hosszúbelűnek nevezte a magyarokat, akik felelőtlenül herdálják az állampénzeket, luxuskörülmények között élnek, és miattuk éhezik háromezer muravidéki szlovén.

Ez tehát a közelmúlt, s azok lajstroma, akiket szívesen látnék mindenféle süllyesztőkben, felelős tisztségekben vagy közügyek irányítóiként.

Azóta Kárpátalján élő testvéreinket háborúba sodorták, Szerbia az Európai Unióba igyekszik, s Belgrád látványosan próbál megfelelni éppen mindenkinek. A Muravidéken most csend van, s az újabban az energiafüggőség miatt Robert Fico szlovák kormányfő is inkább a négy fal közt szidja a magyarokat, mint nyilvánosan. Nem úgy román kollégája, akinek bűnlajstroma végeláthatatlan. Ennek egyik fő eleme a marosvásárhelyi magyar orvosoktatás évekre történt elgáncsolása. Aztán ott van még a székely szimbólumok és elöljárók ellen folytatott hadjárat, valamint Székelyföld tervezett szétdarabolása a közigazgatási átszervezés ürügyén. De Victor Ponta miatt nem kerülhetett végső nyughelyére a székely írófejedelem, Nyirő József sem, akinek a hamvai után Bukarest valóságos hajtóvadászatot indított. Az autonómiaformák elutasítása pedig már csak hab a tortán a szocialista utódpárt vezetőségében.

A doktori disszertációját más szerzőktől összelopkodó Ponta alól azonban az elmúlt hetekben látványosan kiszaladt a talaj. Júliusban kénytelen volt visszalépni pártja elnöki tisztségéből, hogy ne rontsa annak megítélését, miután a korrupcióellenes ügyészség bűnvádi eljárást kezdeményezett ellene, mert valós munkavégzés nélkül, hamisított tevékenységi beszámolók alapján vett fel havi két-háromezer eurós ügyvédi honoráriumokat.

Miután pedig pártján belül is megingott a támogatottsága, a kormányfő kedden bejelentette: nem akar újabb miniszterelnöki mandátumra pályázni jövő év őszén. Mint hozzátette: ez nem azt jelenti, hogy soha többé nem akar már kormányfő lenni, de a jövő évi választásokat illetően azt tartja fontosnak, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) a jelenlegi koalíciós partnerekkel együtt a választások után ismét többséget alkothasson a parlamentben.

Nos. Én nem csak azért drukkolok, hogy ez az egyébként ereje teljében levő magyarfaló soha többé ne térjen vissza, hanem annak is, hogy Románia népe végre egy jobbközép kormányra bízza sorsa irányítását.

Ennél többet Orbán Viktor sem kívánhatott, amikor idén Tusnád­fürdőn azt mondta a román–magyar viszonyról, hogy bizalmi alapon álló, gyakorlatias és eredményes együttműködés a két ország kormányai között 2012-ig volt.

Victor Ponta ezután lett kormányfő.