„Az országot és Európát kell védenünk”

Rogán Antal: Még nem egyeztettem Orbán Viktorral arról, hogy más poszton folytatnám a munkámat (Fotó: Csudai Sándor)

– Szeptemberben még Fidesz-frakcióvezetőként kezdi a munkáját, vagy igazak azok a hírek, hogy Orbán Viktor miniszterelnök kabinetfőnöke lesz?

– Ez év május elején három évre, ellenszavazat nélkül választottak meg frakcióvezetőjüknek a Fidesz képviselői. Vállaltam és komolyan veszem ezt a feladatot, erre koncentrálok. Eddig is segítettem a miniszterelnök munkáját, a jövőben is ezt fogom tenni. Amennyiben a kormányfő úgy látja, hogy más poszton kellene ezt tennem, akkor azt majd megbeszéljük. Ilyen egyeztetés azonban még nem volt közöttünk. A frakció őszi menetrendjét most készítjük elő: kihelyezett képviselőcsoport-üléssel kezdünk szeptember 16–18-án. Híreszteléseket egyébként nem kívánok kommentálni.

– Elégedett a frakció elmúlt hónapokban végzett munkájával?

– Feszes, nehéz év van mögöttünk. Soha nem volt még példa arra, hogy egy naptári év leforgása alatt az Országgyűlés két költségvetést is elfogadjon. Most ezt vittük véghez, ezért komoly elismerés illeti a képviselőinket. A frakció fegyelmezetten folytatta le a vitákat, jó költségvetést raktunk össze, a jövő évi büdzsé körül alig voltak politikai viták. Ez az adócsökkentés költségvetése – az adócsökkentés tényét még az ellenzék is kénytelen volt elismerni. Az utóbbi egy évben a költségvetéssel párhuzamosan nagyon sok témával foglalkoztunk a parlamentben, de az utóbbi két hónapban ezek közül kiemelkedik a gazdasági bevándorlás témaköre.

– Erre valóban a szerb–magyar határon létesített biztonsági határzár a legjobb megoldás?

– Az év elején már láttuk, hogy a bevándorlásból nagy baj lehet, sőt, ennek jelei már tavaly megmutatkoztak. Novemberben–decemberben ugyanannyian lépték át a határt, mint az előző tíz hónapban összesen. Ha ez a tendencia folytatódik, az idén két-háromszázezer fölé is emelkedhet a Magyarországon keresztül az unióba illegálisan bejutni szándékozók száma. Ezért különösen indokolt a szerb–magyar határon a műszaki határzár mielőbbi, novemberi átadása. Lehet erről vitatkozni, de én személyesen nem tudok jobb megoldást ennél. A világ más részein – például az Egyesült Államokban a mexikói határon vagy éppen Európa különböző pontjain – az a tapasztalat, hogy a határzár felállítása után mindenütt egyhetedére esett vissza az illegális határátlépők száma. Azért is fontos a határzár, mert az Európai Unió szerint is a balkáni útvonal, aminek a végén Magyarország van, fontosabb bevándorlási irány lett, mint a Földközi-tenger térsége.

– A Fidesz és a kormány ezzel kapcsolatos lépései népszerűség-
növekedéssel is jártak. A bevándorlást a kormányoldal politikai termékké is alakította.

– Megfordítanám ezt a gondolkodást. Szerintem helyes dolog, ha egy politikai párt vagy a kormány beszél azokról a kérdésekről, amelyeket az emberek is fontosnak tartanak, és azokban az ügyekben intézkedéseket hoz. A bevándorlás ilyen ügy, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az erről szóló nemzeti konzultációban jóval több mint egymillióan vettek részt. Az eddigi konzultációk közül ez volt a második legsikeresebb. A bevándorlásból tehát politikai terméket nem mi, hanem az emberek csináltak. Azt, hogy valós problémáról van szó, az elmúlt hetek, hónapok történései világosan bebizonyították. Egész Európa erről és a görög válságról beszél, nincs olyan uniós csúcsértekezlet, ahol az illegális határátlépők ügye ne kerülne elő. Ha az Európai Unió rosszul kezeli ezt a problémakört, egész Európa nagy bajba kerülhet.

– De bevándorlók a hatvanas-hetvenes évektől érkeznek Nyugat-Európába. Mi az, amiben más ez a mostani hullám, mint a korábbiak?

– Nyugat-Európa növekvő gazdaságainak néhány évtizede valóban szükségük volt munkavállalókra, de a bevándorlás ideológiai kérdés az európai baloldal számára. A vezetőik úgy gondolják, a bevándorlók nem kötődnek európai nemzetekhez, így az erősödő bevándorlásnak az lehet az eredménye, hogy erősödik majd a nemzetek fölött álló Európa gondolata. Ez a gondolkodás végső soron veszélyezteti az európai nemzetek létét. Ezt pedig nem fogadhatjuk el. Ha a demokrácia mintaországának tartott Egyesült Államok is építhetett határzárat a mexikói határvonalára, Magyarországnak is szabad. A finnyás európai és hazai baloldal, amely az amerikai értékeket mindig nagy elismeréssel emlegeti, erről a tényről valahogy elfeledkezik. Az amerikaiak határzárának ugyanaz a célja, mint a miénknek: meg akarják védeni vele az országukat a bevándorlás túlzott mértékétől. Minden országnak képesnek kell lennie a világon arra, hogy megvédje a saját határait. Február elején a kormány még abban bízott, lesz uniós megoldás a kérdés kezelésére, de ilyen megoldás nem született. Magunknak kellett lépni, hogy megvédjük Magyarország és az Európai Unió határait.

– Orbán Viktor miniszterelnök a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni merénylet után kezdett beszélni a bevándorlás veszélyeiről, annak elutasításáról. Miért fogadta olyan nagy nemzetközi felzúdulás a kijelentéseit?

– A miniszterelnök valós problémákról beszélt akkor is. A bevándorlással már régóta foglalkoztak az unió vezető politikusai, csak februárra elérkezett az őszinteség ideje: már nem lehetett szőnyeg alá söpörni a bevándorlás keltette feszültségeket.

– Ezek szerint a magyar kormányfő a véleményével több uniós vezető politikus álláspontját is kimondta?

– Még egyszer mondanám: februárban mi még abban bíztunk, hogy lesz közös európai uniós megoldás az illegális bevándorlás kezelésére. Az Európai Bizottság, az unió intézményei képtelenek voltak megfelelő megoldást találni. A kvótajavaslattal viszont „vajúdtak a hegyek és egeret szültek”. A kvóták ugyanis nem távol tartják a bevándorlókat, épp ellenkezőleg, azt üzenik számukra: nyugodtan jöhettek, mert úgyis befogadnak benneteket. Szinte nonszensz, de Brüsszelben, az uniós belügyminiszterek legutóbbi találkozóján már olyan megállapodás körvonalazódott, hogy ne csak a közösség országaiban, hanem esetleg Törökországban vagy más nem uniós államok táboraiban elhelyezett emberek számára is állapítsunk meg kvótát. Ez teljesen elfogadhatatlan, hiszen azokat is beleértik a kvótába, akik még el sem indultak a hazájukból. Tömeges népvándorlás alakult ki: az embereket arra biztatják, hagyják el otthonaikat, a hazájukat. Ennek több oka is lehet. Észak-Afrika és a Közel-Kelet több állama – Líbia, Szíria, Irak – szétesett, megszűnt a központi hatalom, emellett a bűnszervezetek üzletet látnak az embercsempészetben, és nincs kizárva az sem, hogy az Iszlám Állam vagy különböző hasonló szervezetek ezzel próbálják meggyengíteni Európát. Európának erre reagálnia kell, de nem lehet a befogadás a válaszunk, mert az európai nemzetek nem képesek eltartani ennyi gazdasági bevándorlót. Magyarország sem tud a bevándorlók számára munkahelyeket teremteni. Az a felelős magatartás, ha kimondjuk: nem tudunk és nem is akarunk gazdasági bevándorlókat befogadni. Mivel nem született egységes európai válasz az ügyben, ezért kellett a saját válaszunkat megadni az illegális bevándorlásra. Ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint a tizenötödik-tizenhatodik században, a déli magyar határon Európa déli határát kell megvédenünk.

– Az Európai Bizottság az eddig felajánlott két és fél milliárdos összegen túl nyújt majd támogatást a bevándorlási problémák kezelésére?

– Minden segítséget szívesen veszünk, de a bizottság által eddig felajánlott támogatás nem old meg semmilyen problémát. Mindössze annyira futja a bizottságtól, hogy Budapesten rendeznek egy bevándorlásról szóló konferenciát valamikor szeptember végén. De ha arra várnánk, hogy ebből mikor születhet cselekvés, akkor nagy bajban lennénk. Ez azért érdekes, mert azok a döntéshozók, akik ezzel a témakörrel foglalkoznak, így például a német, bajor, osztrák konzervatív belügyminiszter, érzik a problémát, s kimondják, hogy Magyarországnak meg kell védeni a határait, támogatják a magyar megoldást. Csakhogy ezek a politikusok Németországban és Ausztriában is a baloldali pártokkal koalícióban kormányoznak, tehát ezek a kormányok kétnyelvűvé váltak ebben az ügyben. Ugyanis a konzervatívok szocialista kormányzati partnerei az európai baloldal ideo-
lógiai nyomása miatt másként beszélnek. Persze, megoldással ők nem tudnak szolgálni.

– Lázár János már bejelentette, hogy miniszteri pozíciója miatt nem jelölteti magát újra Fidesz-alelnöknek a párt őszi tisztújító kongresszusán. Ön frakcióvezetőként most is tagja a testületnek, de van-e ambíciója a „teljes jogú” tagságra?

– Egyelőre nem beszéltünk arról, hogy a mostani elnökségből kinek milyen tervei vannak, ki akar újra alelnök lenni. A Fidesz olyan párt – és azt szeretném, ha ilyen is maradna –, ahol nem az egyéni ambíciók számítanak, hanem az, hogy a közösségnek milyen céljai vannak. A politikai közösség céljainak ismeretében keresi meg mindenki a helyét, és fogadja el azt a munkát, ami az aktuális helyzetben nem biztos, hogy megegyezik a saját ambícióival. Ha csak az ambíciók számítanának a Fideszben, akkor könnyen az MSZP sorsára jutnánk. Az MSZP-ben hirtelen etalonná vált, kizárólag egyéni ambíciókban hívő Gyurcsány Ferenc szét is verte a szocialistákat.
A Fideszben régóta hagyomány, hogy minden kongresszus előtt leülünk és megbeszéljük, mik a céljaink, és hogy ki milyen feladatot szeretne. Mindenki ennek ismeretében dönt a saját ambíciójáról. Tehát a tisztújítás előtt most is először a fideszes politikustársaim véleményét kérem majd ki, és ahhoz igazítom a saját álláspontomat.

– Van-e javaslata a frakciónak a várható államtitkárcserékkel kapcsolatban?

– Frakcióvezetőként örülnék annak, ha visszakapnánk néhány olyan embert a kormányból, akiket a képviselőcsoport a szakmai munkában kiválóan használhatna. A kormány nyert velük, a frakció viszont veszített. Én is ott leszek azon az augusztusi kormánykonferencián, ahol a kormányzat értékeli a saját munkáját. Elmondom akkor a frakció véleményét is.
A magyar közjogi berendezkedés egyértelmű: a kormány tagjairól egyedül a miniszterelnök dönt.

– Miért volt szükség korai költségvetésre? Rendszer lesz-e belőle?

– Mindenképpen rendszer lesz belőle, a 2017-es és a 2018-as költségvetést ugyancsak így szeretnénk elfogadni, ez segítené a kiszámíthatóságot. A gazdasági élet szereplői számára a gazdasági év lezárása, tervezése éppen az április végi, május eleji időszakra esik. Ha akkor már ismerik a következő évi költségvetést, s főleg az adótörvények intézkedéseit és számait, előre tervezhetnek, kiszámíthatóbbá válik a jövő. Ezt nem pusztán én gondolom így.

– Netán tesztelték a befektetőket?

– A Magyarországon működő nagyvállalatok közül például az Audi vezetősége kifejezetten pozitívan beszélt arról, hogy már ismerik a 2016. évi adótörvényeket és a költségvetési számokat. Ez valóban erősíti a befektetési hajlandóságot. Éppen ezért gondolom, ezt kell tenni a jövőben is. Nem csak Magyarországon vélekedünk úgy, hogy a költségvetésnek év közben kell elkészülnie. Igaz, hogy Németországban nem zárják le a büdzsét júniusban, de addigra már mindenki előtt ismertek a költségvetési folyamatok, valamint a fő számok.

– Eközben itt vannak a görög fejlemények, az orosz–ukrán konfliktus, valamint a Fed esetleges kamatemelése. Hogyan kezelik majd a 2016-os költségvetéssel kapcsolatban felmerülő kockázatokat?

– A kockázatok talán nagyobbak az eurózónában, mint az eurózónán kívül. Magyarország szerencsére nem tagja az eurózónának. Nem lennénk az eurózóna pénzügyminisztereinek  helyében, hiszen ők azok, mármint az eurózóna tagjai, akik megfizetik a görög konszolidáció árát. Nem tudom, hogy ez a helyzet meddig tartható. Jelenleg az sem világos, van-e megállapodás, és ha igen, akkor miben. Egyáltalán, a megállapodást végrehajtják-e vagy sem. Ami biztos, hogy izgalmas ősz elé nézünk.

– Ezek szerint jobb, hogy nem euróval fizetünk Magyarországon?

– Igen. Mert az önálló pénz jelenleg növeli Magyarország gazdasági mozgásterét. Meg kell nézni, hogy azok a kelet-közép-európai országok, amelyek nem tagjai az euróövezetnek – rajtunk kívül a lengyelek és a csehek –, hasonlóképpen gondolkodnak. Nem törekednek rá, hogy belépjenek az eurózónába.

– Ha már említette a 2017–2018-as költségvetést, meddig maradnak a különadók?

– Semmit nem szabad önmagában nézni. Amikor 2010-ben kormányra kerültünk, ki kellett alakítanunk egy választ arra a problémára, amit
a gazdasági válság jelentett, valamint a költségvetés elképesztő helyzete okozott. Abban a szituációban voltunk, mint a görögök. Lehet, hogy kisebb államadóssággal, de hasonlóan magas államháztartási hiánnyal és hasonlóan kilátástalan helyzettel.

– A görögök továbbra is krízisben vannak, nálunk azonban nő a gazdaság.

– Azért, mert a magyar válságkezelés – szemben az unió és a valutaalap által erőltetett görög recepttel – sikeres. A magyar reformok működnek. Leszorítottuk a költségvetési hiányt, stabilizálódott az államháztartás helyzete, elkezdett csökkenni az államadósság. És növekszik a gazdaság. Utóbbiból valóban keletkeznek többletforrások, csak azt kell nézni, mi segíti a bővülést. Magyarországon azért is van növekedés, mert nem megszorításokkal kezeltük a válságot. Megváltoztattuk a közteherviselést, fizessenek a multinacionális vállalatok és a bankok is! Emellett pedig adót csökkentettünk, hogy a családok levegőhöz jussanak. Csökkentettük a személyi jövedelemadó kulcsát, és újra jár a gyermekek után a családi adókedvezmény. A polgári gazdaságfilozófia lényege az, hogy a gazdasági növekedés által megteremtett többlet maradjon az embereknél. Örülnék neki, ha a Fidesz novemberi kongresszusán elfogadhatnánk egy memorandumot, amely kimondja, hogy a polgári berendezkedés egyik fontos eleme az adócsökkentés. A gazdasági növekedésből származó többletforrásokat adócsökkentéssel kell visszaadni a magyar családoknak. Nem működik az a modell, hogy a külföldről idetelepedett multinacionális cégek eltartanak bennünket. Magyarországnak 2010 előtt csupán 1,8 millió adófizetője volt, ebbe majdnem tönkrement. Jelenleg több mint négymillióan dolgoznak, és sokkal többen adóznak, mint négy vagy öt évvel ezelőtt. Képesek vagyunk a saját lábunkon megállni, szemben Görögországgal vagy az unió más, válság sújtotta térségével. Ezt az állapotot meg kell tartani. S ez vonatkozik a közteherviselésre is, így az úgynevezett különadókra is. Lehet ezeket mérsékelni, átalakítani, de új közteherviselés nélkül nincs adócsökkentés.

– Véget ért a jegybank kamatcsökkentési periódusa, hogyan látja, bevált ez a módszer?

– Emlékezzünk csak vissza, 2012-ben volt az a pillanat, amikor a monetáris tanács új, külsős tagjait elsőként javasolta az Országgyűlés gazdasági bizottsága. Akkor került napirendre a kamatcsökkentés. Ha visszatekintünk a hétszázalékos alapkamatra, ma már abszurdnak tűnik ez a szint. Pedig csak három éve volt. Helyes, hogy megvalósult a kamatcsökkentés, és az is fontos volt, hogy a kamatcsökkentési politika óvatos, megfontolt, lépésről lépésre történő intézkedés volt. Először is kimondhatjuk, kamatcsökkentés nélkül nem tudtuk volna olcsó forinthitelre váltani a devizahiteleket. Másodszor: kamatcsökkentés nélkül nem lehetett volna mérsékelni az államadósság kamatterheit. Háromszázmilliárd forinttal mérséklődtek az államadósság kamatterhei. Harmadszor: kamatcsökkentés nélkül nem lett volna gazdasági növekedés, nem tudott volna beindulni a vállalati hitelezés. A hétszázalékos kamatszint mellett a növekedési hitelprogram elképzelhetetlen lett volna.

– Eközben számos új, monetáris eszközt is bevet az MNB, de nem fontosabb ennél, hogy összhangban van-e a monetáris és a fiskális politika?

– Az összhang a normális állapot a világ bármely pontján. Nem ismerek olyan közgazdasági iskolát, amely azt mondja, az az egészséges, hogy eltérő célokat tűz ki maga elé a monetáris és a fiskális politika. Ellenkezőleg: az a helyes, ha a kormány és a jegybank azonos célokat képvisel és azonos célokért dolgozik. Természetes az együttműködés, és közben a jegybanki függetlenség garantált. A Magyar Nemzeti Bank új vezetése már bebizonyította, hogy vannak olyan eszközök, amelyekkel segíteni lehet a gazdasági növekedést.

– Csak ez a jegybanki menedzsment képes erre?

– Simor András korábbi jegybankelnöknek mikor jutott eszébe, hogy növekedési hitelprogramot csináljon? Soha! Ehhez képest az elmúlt esztendőkben a különböző jegybanki programok is hozzájárultak a gazdasági növekedéshez. Az új jegybanki vezetés két év leforgása alatt lendületet adott a magyar gazdaságnak, megvalósult a növekedési fordulat.

– Milyen adóhivatalt szeretne a Fidesz Vida Ildikó távozását követően?

– Először is szeretném rögzíteni, Vida Ildikót rengeteg alaptalan és nemtelen támadás érte. Soha egyetlen bizonyíték sem került elő, amely alátámasztotta volna azokat a vádakat, amelyeket az Egyesült Államok akkori követségi vezetése és az ellenzék megfogalmazott vele szemben. Vida Ildikót akkor is megvédte a Fidesz-frakció, és most is szeretném megvédeni a személyét. A magánéleti szempontjait megértem és elfogadom. Az új adóhivatali vezető pedig lehetőséget teremt arra, hogy az új, vállalkozásbarát szemléletet meghonosítsuk az adóigazgatásban.

– Konkrétan mit terveznek?

– Egyszerűbb ügyintézés kell. Az adóigazgatásban is meg kell valósítani a bürokráciacsökkentést.