Belföld
„Jogi vitákban nem lehet jelentősége a politikai nézetnek”
Péterfalvi Attila az infotörvény módosításáról: felelőtlenség előre azt állítani, hogy sérti az állam alapjogvédelmi kötelességét
– A nagy vitát kavart, nemrég a parlament által elfogadott módosítás szerint közérdekű adat igénylésekor költségtérítés állapítható meg, a teljesítéssel kapcsolatban felmerülő összegek mértékéig. Mit jelent ez pontosan, miben változik az ügymenet?
– A mostani módosítás hatályba lépése előtt a vonatkozó szabályokat az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló, 2011-es törvény határozta meg. Eszerint az adatokat tartalmazó dokumentumról vagy annak egy részéről, tárolási módjától függetlenül, az igénylő másolatot kaphatott. Az adatot kezelő szerv a másolat készítéséért, az azzal kapcsolatban felmerült költség mértékéig terjedően, ellentételezést állapíthatott meg, amelynek összegéről az igénylőt még a teljesítés előtt tájékoztatni kellett. Az új szabály hatályba lépésével azonban változik az adatigényléskor kérhető költségelemek szabályozása. A törvénymódosítás nyomán ezek a következők lesznek: egyrészt az adatokat tartalmazó hordozóeszköz költsége, másrészt az adathordozó kézbesítésének költsége, valamint – ha az igénylés teljesítése az ügyben eljáró munkaerő aránytalan mértékű igénybevételével jár – a folyamat teljesítésével összefüggő ráfordítás ellentételezése.
– Mi alapján szabhatják ki ezeket a díjakat?
– Az előbb felsorolt költségek megállapítható mértékét jogszabályban kell meghatározni. E tekintetben nem változik a törvény, hiszen az eddig is előírta, hogy a legmagasabb kiszabható összeget jogszabályban kell meghatározni.
– Az ellenzéki pártok szerint a módosítás indokolatlan mértékben korlátozza a közérdekű adatok nyilvánosságát, ezért alaptörvény-ellenes. Jogos a korlátozástól való félelem?
– Erre a kérdésre általánosságban nem lehet választ adni. Pontosan ismerni kellene, melyik új szabályról, milyen indokok alapján állítja valaki, hogy az alaptörvény-ellenes. Hozzáteszem, az érvek és ellenérvek összevetésekor csak azok megalapozottsága, igazságtartalma számít, tehát egy jogi vitában nem szabad jelentőséget tulajdonítani az érvelő politikai nézeteinek. De nem akarom megkerülni a kérdést. Maradjunk az előbb felvetett témánál, a közérdekű adatigénnyel kapcsolatos költségtérítési szabályok megváltoztatásánál. A kiindulópont az, hogy az alaptörvény szerint az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége. Megsérti az állam e kötelezettségét azzal, hogy megengedi az adathordozó, a kézbesítés és – aránytalan munkaerőráfordítás-szükséglet esetén – a munkaerő-ráfordítás költségeinek felszámítását a közérdekű adatigényléssel összefüggésben? Felelőtlenség lenne előre kijelenteni azt, hogy a törvénymódosítás megsérti az állam alapjogvédelmi kötelezettségét, ugyanis a jelenlegi dokumentum önmagában nem jár ilyen következménnyel. Ahhoz, hogy alaptörvény-ellenes helyzet alakuljon ki, további körülményeknek is fenn kellene állnia. Például olyan egyéb jogszabályok megalkotásának, amelyek irreálisan magas, a közérdekű adatigényléseket ellehetetlenítő költségeket vezetnek be, vagy olyan joggyakorlat kialakulásának, amelyben az adatot kiadó szervek a rendelkezésükre álló lehetőségekkel – például a költségszabályokkal – visszaélve megpróbálják késleltetni, akadályozni a közérdekű adatigények teljesítését.
– Éppen ettől tartanak a kritikusok.
– Bízom benne, nem ez lesz a jövő útja, hanem az, hogy a végrehajtási jogszabályok bölcs belátással korlátozni fogják a lehetséges költségtérítés mértékét, az adatbirtokos szervek tevékenységét pedig olyan jogalkalmazási kultúra hatja majd át, amely összhangban van az alaptörvénnyel. A NAIH ezt mozdítaná előre a rendelkezésére álló eszközökkel, például a jogszabályok előkészítésében való részvétellel vagy az adatbirtokos szerveknek szóló jogi iránymutatások összeállításakor. Nem fogjuk szó nélkül hagyni, ha azt látjuk, hogy bármilyen illetékes a törvényi lehetőségekkel visszaélve megpróbál irreálisan magas, a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot sértő költségtérítést kicsikarni az adatigénylőtől.
– A változás ellenzői szerint viszont, ha egy adat nyilvános, akkor bizony semmilyen szabállyal nem lehet korlátozni a hozzáférhetőségét. Nincs igazuk?
– Kérdés, mikortól beszélhetünk korlátozásról. Teljes és korlátlan nyilvánosságról csak az interneten közzétett adatok esetében lehet szó, mert ezek gyakorlatilag azonnal és teljesen ingyen hozzáférhetők bárki számára. A korábbi adatvédelmi törvénnyel szemben e területen történt a legnagyobb előrelépés az infotörvény hatályba lépésével, és ez most sem változott. A kötelező elektronikus közzététel korlátozására vonatkozó törvénymódosítási szándék nem tapasztalható, és ezt örvendetesnek tartom. A jogszabály előkészítésekor javasoltam azt a kiegészítést, hogy amikor egy állami szerv észleli, hogy valamilyen közérdekű adat iránt felerősödik a közérdeklődés, akkor azt mihamarabb tegye közzé az interneten. Egyébként a közérdekű adatok kezelésére vonatkozó, a sajtóban sokszor kritizált új szabályok megalkotása nem a NAIH ötlete volt.
– Szintén félelem, hogy a hivatalnokok lényegében szabad kezet kapnak a mérlegelésben. Valóban lesz lehetőségük visszautasítani bármilyen közérdekű adatszolgáltatást?
– Egy törvény hatásainak számbavételekor nem elég a szöveget elolvasni, azt is figyelembe kell venni, a jogalkalmazók miként értelmezik az előírásokat, úgymond, milyen jogalkalmazási kultúra alakul ki. Egészen friss módosításról van szó, amelyet a közérdekű adatot kezelő adatgazda szerveknek meg kell ismerniük és ki kell alakítani a helyes, az alaptörvénnyel összhangban álló joggyakorlatukat. Ha mégsem így történik, hanem – feltéve, de meg nem engedve – azt fogjuk tapasztalni, az adatgazdák az információszabadság korlátozására próbálják felhasználni az új szabályokat, akkor hatóságunk a törvényben meghatározott jogkörében eljárva akár törvénymódosítást is kezdeményezhet a közérdekű adatok nyilvánosságához való jog érvényesülésért. Ám egyelőre nem érdemes ennyire előreszaladni.
– Tudna példát mondani olyan esetre, amely kifejezetten nagy munkatöbbletet jelentett az adatok kiadásakor?
– A saját hatósági gyakorlatunkból egyetlen ilyen esetre emlékszem. Egy igénylő azt kérte, válogassuk ki a hozzánk érkezett beadványokra adott állásfoglalásaink közül azokat, amelyek megfelelnek az általa megadott szempontoknak. Sajnos olyan feltételeket adott meg, amelyek nem szerepeltek az ügyviteli nyilvántartásunkban, ezért sok ezer aktát kellett egyenként átolvasni és értékelni az általa megadott szempontok alapján.