„Amikor már fogy az energia, nem elég csak türelmet kérni”

– Elfogadta az Országgyűlés a jövő évi költségvetést, amely az egészségügynél is azt az elvet alkalmazza, amelyet a büdzsé egészén: sok területnek emeli a finanszírozását, ám csak mértékletesen, apránként. Az ágazat szempontjából az egyik legfontosabb kérdés a béremelések mértéke. Mire lehet számítani jövőre?

– Az alapszámokat nézve az egészségügyre fordítható összeg ötvenhárommilliárd forinttal nő, ami az utóbbi évek legnagyobb költségvetési növekménye. Ebből tizenötmilliárd forintot kifejezetten béremelésre költünk majd. Ezen túl a háziorvosi, házi gyermekorvosi praxisoknak szánt újabb tízmilliárdos többlet is ide tartozik úgy, hogy az ez évi tízmil­liárd pluszként kerül be a finanszírozásba. Pozitív fejlemény, hogy a jelenleg bérkiegészítésként nyújtott fizetésemelés beépül az illetménybe, és ennek következtében növekednek a mozgóbérelemek, vagyis az ügyeleti, készenléti díjak. Fontos, hogy 2012–13-ban elkezdődött az orvosok fizetésének emelése, ami átlagosan tizenöt-húsz százalék közötti pluszt jelentett, viszont a többletet nem alapbéresítették. Mivel a már említett túlmunkadíjak kiszámítása még az emelés előtti fizetésekre vonatkozott, tulajdonképpen a mostani lépéssel tesszük egésszé az akkori növekedést. A rezidensek számára hétmilliárdos pluszt különítettünk el, ami a migráció lassítása miatt kiemelten fontos. A nekik indított ösztöndíjprogramot mindenkire kiterjesztettük, illetve a majdani szakorvosi bérüket hozzáigazítjuk a rezidensképzés alatt kapott, emelt jövedelmükhöz. Jelenleg ennyit tudunk biztosan teljesíteni, százszázalékos béremelésekre nincs lehetőség.

– Néhány hete az egészségügyi dolgozók országos demonstrációt tartottak, amihez több érdekvédelmi szervezet csatlakozott, illetve ma is utcára vonulnak. Mennyire érezte ezt akkor időszerűnek és jogosnak?

– Ugyanezt tulajdonképpen megtehették volna 2008-ban is, amikor a tizenharmadik havi bért elvették tőlük, de 2009-ben is utcára vonulhattak volna, amikor negatív irányba mozdultak el az egészségügyi bérek. Hogy miért most tüntetnek, arra több magyarázat is lehet. Tavaly és 2015-ben sem tartalmazott a költségvetés jövedelemjavító intézkedéseket, a kórházak tényleges megsegítése is ez év közepéig húzódott, ez fokozta az elégedetlenséget. Az érdekvédelmi szervezetek, kamarák, szakszervezetek pedig ezt az eszközt választották. Mostanában egyébként is könnyebben lehet az utcára kivinni az embereket.

– Említette a kamarák és érdekvédelmi szervezetek aktívabb munkáját. Kijelenthető, hogy a döntés-előkészítésbe is jobban bevonják őket?

– Mindenképpen intenzív a kapcsolat, főként a Magyar Orvosi Kamarával és a Magyar Gyógyszerészi Kamarával, de tárgyalunk a szakdolgozói szervezetekkel is. Viszont nekik is jeleztem, hogy arról tudunk egyeztetni, ami a hatáskörömbe tartozik. Generális, nagymértékű béremelésről sajnos nem tudok velük egyeztetni, mert nincs rá felhatalmazásom, hiszen van egy költségvetési keret, amelyen belül lehet mozogni. Viszont arról tudok tárgyalni, hogy pél­dául a jövő évi bevezetés helyett már az idén júliustól feloldjuk a mozgóbérek befagyasztását, ahogy az ösztöndíjakról vagy az újonnan induló programokról is.

– Az egészségügy minden országban nehéz területnek számít, ám figyelve a munkáját úgy tűnik, felvett egyfajta közvetítő szerepet az egészségügy szereplői és a döntéshozók között, míg ez korábban nem volt jellemző. Lát ebben igazságot?

– Egyrészt a helyzet folyamatosan változik, amihez másként nem lehet alkalmazkodni. Másrészt a rendszeren belülről kerültem ebbe a pozícióba, így talán jobban átlátom, hogy mikor kezd veszélyes irányba haladni egy folyamat. Huszonöt éven keresztül – kórházigazgatóként én és a többi intézményvezető is – minden egyes Semmelweis-napon azt mondtuk, hogy köszönjük a munkát, tudjuk, hogy nem elég, ami van, türelmet és kitartást kérünk. Amikor viszont már fogy az energia és a türelem, akkor lehet, hogy másra van szükség, mint kitartást kérni. A fő probléma, hogy nagyon leterheltek a dolgozók, és 2014-ben nem folytatódott az a béremelési folyamat, amely 2012-ben elkezdődött. Akkor ez nagy dolog volt, mivel a válság közepén az orvosok és az ápolók kaptak először pluszpénzt. Ám a többlet nem épült be az alapbérbe, így megmaradt a bizonytalanság is, hogy ezt a „hatalom” bármikor visszaveheti, ahogy például 2008-ban visszavonták a tizenharmadik havi fizetést. Szintén probléma, hogy amíg egy országban válság van, addig az állampolgárok többé-kevésbé azonosulnak a helyzettel, amikor viszont elkezdődik a növekedés, láthatóan több lesz a pénz a korábbiakhoz képest, és rögtön felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem jut több belőle például az orvosoknak is.

– Valahol ez azért jogos igény.

– Természetesen az. De azt is látni kell, hogy mind az ágazat finanszírozása, mint a bérezés most kezd el visszakúszni a tíz évvel ezelőtti reálértékre. Ez a fő baj, mivel olyan nagyságrendű pénzt vontak ki az egészségügyből, amit még az elmúlt néhány év bővítései is csak idáig tudtak eljuttatni. Ezt pedig nyilvánvalóan érzik az emberek is.

– Áttérve a kórházak helyzetére, mostanra minden intézmény megkapta az adósságai rendezéséhez szükséges összeget.

– Mielőtt kérdezne, azért szögezzük le, hogy ez hatalmas lépés. Nem tudom, mikor volt utoljára példa arra, hogy a központi költségvetésből kivettek plusz hatvanmilliárd forintot az egészségügynek.

– Igen, viszont éppen az, hogy ekkora tartozás halmozódott fel, azt jelzi, hogy szűk az a keret, amelyből a kórházak képesek gazdálkodni – túl azon, hogy lehet még javítani a rendszer hatékonyságán. Néhány héttel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy pontosan felmérik, mekkora összeg hiányzik a kórházak kasszájából és lehetőség szerint emelik a finanszírozást. Így lesz?

– Törekedtünk arra, hogy egy bizonyos határidőig minden lejárt kórházi adósságot rendezzünk, hiszen így látható lesz, hogy mennyi a tényleges működési hiánya a rendszernek. E tekintetben tiszta lappal indultak az intézmények, tehát nem lehet azt mondani, hogy ez és ez az adósság még régről maradt meg. Körülbelül egyébként éppen egyhavi finanszírozás összege az, ami most a kórházaknak hiány­zik. A kormánytól pedig van arra ígéret, hogy ezt pótoljuk.

– Az adósságrendezés előtt az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) bekért minden számlát és dokumentumot a kórházaktól, szállítóktól. A vizsgálat után beszámoltak arról, előfordult, hogy ugyanazért az eszközért nem ugyanazt az árat kérték. Mi ennek az oka?

– Azoknál az intézményeknél, amelyek nagyobb tartozást halmoztak fel, a beszállító cégek egy idő után már beépítették a kamatot az árakba.

– Vagyis emögött nem egy igazságtalan árszabási rendszer áll.

– De, előfordult ilyen is. Mivel a kórházak önállóan intézték a beszerzéseiket, voltak eltérések, ám elméletileg ezek most letisztulnak. Április 1-jével lépett életbe az az utasítás is – összhangban az adósságok állami átvállalásával –, amely egységes beszerzési portfóliót és számlarendet ír elő. Vagyis jóval átláthatóbb, visszakövethetőbb rendben kell működni, ez pedig az ÁEEK mint fenntartó felelőssége lesz.

– Zajlik az új budapesti kórház helyszínét illetően a találgatás, illetve minden kerület magának szeretné az intézményt. Mennyire tartja időszerűnek, hogy megépüljön egy új létesítmény úgy, hogy sok budapesti ellátó szorulna komoly fejlesztésre?

– A beruházás szükségessége azon a kormányülésen vetődött fel, amelyen a 2014–20 közötti egészségügyi stratégiát tárgyaltuk. A fővárosi ellátással az a probléma, hogy nincsenek olyan központok, amelyek a sürgősségi és a hatékony betegellátás szempontjából kellenének. Sok kórház van, amely ellát különböző feladatokat, ám teljes körű szakmai spektrum csak egy-két helyen van. Egyre feszítőbb probléma azonban, hogy vidéken szinte mindenhol megújultak az kórházak, míg Budapesten nem, s emiatt kezd óriási kontraszt kialakulni. Emellett főleg Budáról nagyon hiányzik egy modern kórház, amelyben a szükségleteknek megfelelő sürgősségi központ is van. Mivel a Fidesz-frakció támogatta az elképzelést, elindult a helyszín keresése. Előrelépés is történt az ügyben, mert a jövő évi költségvetésbe bekerültek az új budapesti kórház előkészítési és tervezési költségei, ez pedig annyit jelent, hogy komoly a szándék.

– Már elkészült az új alapellátási törvény tervezete – a szabályozás sok éve várat magára. Hogy érzi, kellőképpen átfogó lett?

– Úgy érzem, igen. Sok olyan problémára adhat megoldást, amire a jelenlegi szabályozás nem. A legfontosabb cél, hogy az alapellátást és a háziorvosi, házi gyermekorvosi rendszert kimozdítsuk abból az állapotból, amelyben most van, vagyis a financiális és szakmai lejtmenetből visszahozzuk. A háziorvosoknak szánt hiteltámogatás egyébként nagyon lényeges eleme a dokumentumnak. A fiatal pályakezdők elmondták, a legnagyobb problémájuk, hogy nem tudják megvenni maguknak a munkához szükséges praxist, mivel nincs ingatlanfedezetük arra, hogy saját hitelt vegyenek fel, de a szülők sem tudnak adott esetben besegíteni. Érthető, hiszen több millió forintos költségről beszélünk. A másik lényeges elem a népegészségügy, amely új irányt ad a folyamatnak. Azért kell jobban erősíteni az alapellátást, mert jelenleg a teljes egészségügy rendszerét nézve nincs egy olyan bázis, amelyre támaszkodva meg tudjuk változtatni a jelenlegi rossz arányokat. Mostanra a legtöbb ember kórházban gyógyul úgy, hogy csökkent az ágyszám, az ellátottak száma viszont folyamatosan növekszik. Ezt az ország nem tudja finanszírozni a jelenlegi forrásokból. Ezért minden erőfeszítésünknek arra kell irányulnia, hogy a betegeket lehetőleg helyben vizsgálják ki és lássák el.

– Mennyiben változtat ezen az intenzívebb népegészségügyi fellépés?

– A terület erősítése minden ciklusnak feladata volt, több-kevesebb sikerrel. Lényeges, hogy mostanra az uniós forrásoknak köszönhetően több pénz jut ennek erősítésére, mint korábban. Ezenkívül az, hogy egy betegséget korán felfedeznek és kezelnek, nem csak emberéleteket ment meg, hanem sokkal olcsóbb, mintha már előrehaladott állapotában tennék ugyanezt. Ezért fontosak pél­dául az államilag szervezett és finanszírozott szűrések. Ebben Magyarország nem áll rosszul, világviszonylatban is példaértékű, amit népegészségügyi vonatkozásban elértünk. Gondolok itt a népegészségügyi termékadóra, a nem dohányzók védelmére, a HPV elleni védőoltás ingyenessé tételére vagy akár a már említett emlő- és méhnyakrákszűrésre, de most tervezzük a népbetegségnek számító vastagbéldaganatok országosan kiterjesztett szűrését is. Az, hogy mi a szűk egészségügyi büdzséből ezt biztosítani tudjuk, mindenki által elismert törekvés, így ez csak jó irány lehet.

---

Elismerések a Semmelweis-nap alkalmából

Ügyeleti rend szerint működnek ma az egészségügyi ellátók – a Semmelweis-nap alkalmából zárva lesznek a gyógyszertárak, a háziorvosi rendelők és a szakrendelők is. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) közlése szerint a háziorvosi rendelők bejáratánál, jól látható helyen fel kell tüntetni a legközelebbi felnőtt- és gyermekorvosi ügyelet címét és telefonszámát, míg a gyógyszerellátást a legtöbb településen szintén ügyeleti rend szerint biztosítják. A mentők a munkaszüneti nap ellenére is teljes kapacitással dolgoznak, így országszerte hétszáztizennyolc mentőegység riasztható. A Semmelweis-nap alkalmából Zombor Gábor és Mészáros János egészségügyi koordinációért felelős helyettes államtitkár tegnap szakmai elismeréseket adott át, megköszönve a kitüntetettek kimagasló teljesítményét.