A legtöbb kórház igyekszik megfelelni a tizennégy napos szabály által támasztott elvárásoknak, de a folyamat nem lesz zökkenőmentes – mondta a lapunknak adott interjúban Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke a várólisták csökkentését célzó törvénymódosításról. Kevés a CT- és az MRI-készülék az országban, illetve azoknak a szakembereknek a száma is, akik az ilyen jellegű vizsgálatokat el tudják végezni – mondta. Ezzel együtt szerinte az intézkedés célja alapvetően jó.
Velkey György: Folyamatos kontroll alatt kell tartani egyes vizsgálatok elrendelését (Fotó: Horváth Péter Gyula)
– Megjelent az Országos Egészségbiztosítási Pénztár tájékoztatója a június 1-jétől bevezetett, tizennégy napos szabályról, amely szerint daganatgyanú esetén az érintett betegnél két héten belül el kell készíteni a képalkotó diagnosztikát. Képesek teljesíteni a kórházak a feladatot?
– Ez a legnagyobb kérdés jelenleg. Előnyt jelent, hogy aki határidőn belül elvégzi a vizsgálatot, pluszpénzt kap, ami nagy motiváció. Ellenben nagy az erőforráshiány, vagyis kérdéses, lesz-e elegendő CT- és MRI-készülék, illetve megfelelő számú szakember, aki ezeket a vizsgálatokat elvégzi. Egyre több helyről hallom, hogy plusz késő esti, éjszakai, sőt akár hétvégi műszakokat illesztettek be a rendbe. Ez egyfelől jó, mert jobban kihasználják a gépeket. Ám szintén fontos tényező, hogy a munkaerő részéről ennek mi az ára, illetve hogy egyáltalán vállalja-e a plusz műszakot az az egyébként kis számú radiológus és asszisztens csapat, akik jelenleg Magyarországon dolgoznak a szakmájukban. Nehézséget jelenthetnek a munkaidő-direktívák is. A kórházak ugyanakkor igyekeznek megfelelni ezeknek az elvárásoknak, a cél pedig jó.
– Hely- vagy kapacitáshiány esetén az OEP átirányíthatja a beteget másik kórházba, annak érdekében, hogy valóban két héten belül elkészüljön a lelet. A vizsgálatért járó pluszdíj ebben az esetben is jár az intézménynek. Nem adhat ez okot a kórházak közötti „versengésre”?
– Egyáltalán nem kizárt, ez az intézkedés egyik veszélye lehet. Amennyiben „elhalásznak” egy-egy beteget, az a vizsgálatot elvégezni nem tudó kórháznak a TVK, azaz a teljesítményvolumen-korlát csökkenését jelenti. A „verseny” szempontjából ez azért nem szerencsés, mert értelemszerűen ott van nagy kereslet, ahol erősebb a diagnosztika és nagyobb a rutin, és tény az is, nem minden lelet egyforma. Így pedig TVK-csökkenés állhat elő azoknál az intézményeknél, ahol nagyobb a kereslet ezekre a vizsgálatokra. Erre pedig oda kell figyelni.
– Az elmúlt időszakban új CT- és MRI-készülékeket adtak át. Milyen arányban van az elvégzendő vizsgálatok száma a rendelkezésre álló gépek kapacitásával?
– Míg Dániában vagy Ausztriában körülbelül harminc CT-gép jut egymillió lakosra, Szlovákiában és Lengyelországban pedig tizenöt, addig Magyarországon ugyanez a szám hét. MRI tekintetében még rosszabb a helyzet. Jelenleg zajlik egyébként egy uniós program, így lehetőség nyílik több régi szerkezet cseréjére. Ezek a gyorsabb gépek is segíteni fogják majd a tizennégy napos szabály gördülékenységét. Mindezek dacára ez a folyamat azért nem lesz zökkenőmentes.
– Többször felmerült már a kórházak hatékonysága kapcsán, előfordul, hogy nem feltétlenül indokolt vizsgálatokat is elvégeztet egy szakorvos, így annak költsége kidobott pénz. A daganatgyanú képdiagnosztikájánál lesz ennek valamilyen kontrollja?
– Ez reális probléma, hiszen minden attól a szakorvostól függ, aki elrendeli az adott vizsgálatot. Fontos kérdés tehát, hogy az adott daganatgyanú mennyire megalapozott. Tartunk attól, élve az új lehetőséggel, kevésbé indokolt esetben is elrendelik a képalkotó diagnosztikát, így kiemelten figyelni kell mostantól arra, hogy tényleg csak szükség esetén fektessenek be valakit az MRI- vagy CT-készülékbe. Tehát ezt folyamatos kontroll alatt kell tartani.
– Áttérve a kórházi adósságok rendezésére, elméletben az intézmények már megkapták a nekik arányosan járó összeget. Valóban megtörtént a kiutalás?
– Igen, az Állami Egészségügyi és Ellátó Központ már átutalta az összegeket. Ez alól csak az egyházi kórházak jelentenek kivételt, ám ott másfajta eljárás szükséges, így az indokolt. Tehát némi lemaradás még van.
– A bejelentés szerint a március 31-én fennálló tartozásállományt rendezi az állam. Van valamilyen adata arról, hogy azóta mennyi termelődött már újra?
– A legutóbbi mérés áprilisi, és akkor még nem történt meg a kifizetés, tehát tovább nőtt az összadósság állománya, mintegy négymilliárd forinttal. A következő néhány hónapban nehéz lesz a folyamatot követni, hiszen az intézményekből a most kapott pénzeket július végéig kell továbbutalni az előírt szerződések megkötését követően. Így igazán tiszta képet az adósság változásáról majd csak augusztusban fogunk látni.
