Soktényezős vita a Dél–kínai-tengeren

A Spratly-szigetek zátonyain légi támaszpont is épült (Fotó: Reuters - u.S. Navy)

Az elmúlt hetekben ismét heves nyilatkozatháború robbant ki Kína és az Egyesült Államok között a Dél–kínai-tenger vitatott hovatartozású szigetei miatt, miután Peking minden eddiginél nagyobb építési munkálatokba kezdve egyre magabiztosabban igyekszik kisajátítani a több térségbeli ország által is követelt területet. A két nagyhatalom közötti – egyébként sem feszültségmentes – diplomáciai légkört tovább terheli, hogy az amerikai–kínai munkacsoport megalakításának tizedik évfordulója alkalmából múlt héten rendezett washingtoni találkozón az Egyesült Államok „egy hatalmas kibertámadással” is megvádolta Kínát – számolt be a Reuters hírügynökség. A tanácskozás hangulatát azonban – a kétoldalú kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok jelentőségének szükségszerű hangsúlyozása mellett – kétségtelenül Peking dél–kínai-tengeri területi törekvései határozták meg, így az amerikai képviselet nem mulasztott el hangot adni „mély aggodalmának” a világ egyik legfontosabb hajózási és kereskedelmi útvonalának számító s egyben kőolajban és földgázban is rendkívül gazdag területen való – amerikai érdekeket is sértő – kínai terjeszkedés miatt, amelyet „a lehető leghatározottabban” el is ítélt.

A vitatott területeket egyébként – különböző történelmi és jogi érvekre hivatkozva – hat ország tekinti sajátjának. A leghevesebb viták a vietnami felügyelet alá tartozó, a kínai infra­strukturális beruházásoknak is teret adó Spratly- és Paracel-szigetcsoportok körül folynak: az utóbbiak felett Kína és Vietnam követel teljes szuverenitást, míg az előbbiekre Malajzia, a Fülöp-szigetek, Tajvan és Brunei is igényt tart. Kevésbé ismert tény, hogy nem Kína volt az első ország, amely építkezésekbe kezdett a területen, hiszen körülbelül másfél évtizede Vietnam és a Fülöp-szigetek is hajtott végre hasonlót, bár kétségtelenül Peking csak az elmúlt egy évben nagyobb volumenű beruházásokat vitt véghez, mint az összes többi állam együttvéve – részletezte lapunknak Matura Tamás Kína-kutató. Mint mondta, az összesen csaknem hat négyzetkilométernyi, Kína által mesterségesen feltöltött terület nemcsak mennyiségileg, minőségileg is eltér az eddigi fejlesztésektől, hiszen a homokkal feltöltött szigetcsoporton Peking jelentős haditechnológiai felszerelést is állomásoztat, sőt, a szigetek egy része láthatóan kifejezetten légitámaszpontnak épült.

Ez teljes összhangban van azzal a Kínai Népköztársaság által nemrég kiadott Fehér könyvvel, amelyben részletezi a megújult globális kihívásokra reagáló új, „aktív” védelmi politikáját – folytatta Matura Tamás. A megszokottnál sokkal rövidebb terjedelmű dokumentumban ugyanis Peking leszögezi, hogy szakítva az eddig jellemzően szárazföldi védelmi katonai stratégiával, mostantól – a fokozódó amerikai jelenlét és „a kockázatokat jelentő neokolonializmus” miatt – a tengerészeti biztosítékok erősítésére, illetve a tengerentúli érdekek védelmére helyezi a nagyobb hangsúlyt, ezzel egyértelműen jelezve az ország új biztonságpolitikai törekvéseit – értékelt a Kína-kutató.

Mivel azonban Washington fenn kívánja tartani dominanciáját a csendes-óceáni térségben, és éppen emiatt nem fog engedni az eddigi status quóból sem, Kína láthatóan nagyon komoly vitába keveri magát a mesterségessziget-építéssel, a konfliktus végkimenetele ugyanakkor egyelőre megjósolhatatlan – mondta Matura Tamás. Más kérdés, hogy mennyire éri meg Pekingnek vitába bonyolódni, hiszen a Dél–kínai-tenger straté­giai adottságai rendkívüli jelentőségűek számára. A terület felügyelete egyrészről megakadályozná, hogy blokád alá tudják vonni a Kínai Népköztársaságot egy esetleges konfliktus esetén, másrészt pedig nagyon meg tudná nehezíteni az északkelet-ázsiai országok, főként Japán és Dél-Korea ellátási útvonalának zavartalanságát – magyarázta a Kína-kutató. A terület feltételezett tenger alatti szénhidrogénkészletei legalább ennyire fontosak, hiszen Peking főként a Közel-Keletről, Kelet-Afrikából és Dél-Amerikából, vagyis nagyon messziről kell, hogy importálja a kőolajat, ráadásul az Egyesült Államok által felügyelt tengereken át. Ha tehát ezt legalább részben ki tudná váltani olyan lelőhelyekkel, amelyek gyakorlatilag Kína partjai mellett találhatók, akkor óriási geostratégiai előnyhöz jutna – tette hozzá Matura Tamás.

Arra sajnos van esély, hogy az éles diplomáciai szóváltások és verbális fenyegetések fegyveres konfliktusba csapnak át, bár láthatóan ebben egyik fél sem érdekelt, és a tartózkodást is jól jelzi, hogy helyi összetűzés esetén mindig parti őrségi egységeket küldenek a térségbe, s nem pedig a haditengerészetet – mutatott rá Matura Tamás. Egy eszkalációs folyamat elindulása ugyanakkor nem csak a politikusokon múlik, hiszen egy apró félreértés vagy egy egyszerű katona megremegő keze is elég lehet ahhoz, hogy a szócsatározásból fegyveres összetűzés legyen. Egy ilyen folyamatot nem biztos, hogy az országok vezetői meg tudnának fékezni, hiszen a „nagyok” diplomáciai játszmájában ez már arról szólna, hogy ki rántja el előbb a kormányt, ami pedig komoly arculatvesztéshez vezetne belpolitikai és nemzetközi viszonylatban egyaránt.

Nagyon sok kutató úgy véli, hogy a mostani Kelet-Ázsia jövője a száz évvel ezelőtti Európára emlékeztet, vagyis a hegemóniaváltás egy újabb világháborút okozhat – magyarázta Matura Tamás. A kérdés az, hogy a 21. századi Ázsia elköveti-e a 20. századi Európa hibáit. Az ezzel kapcsolatos vélemények eltérőek, az eddigi jelek ugyanakkor azt mutatják, hogy Kína felkészül egy esetleges konfliktusra – tette hozzá. Mint mondta, az egész szigetvita hátterében Peking és Washington „erőpróbája” teszi még feszültebbé a helyzetet, hiszen az Egyesült Államok térségbeli szövetségi rendszerének a jövője múlhat azon, hogy hogyan reagál Kína agresszív terjeszkedésére. A kis országok tehát belerángathatják a „testőr” szerepet felvállaló Egyesült Államokat egy olyan konfliktusba, amelyet a közvetlen amerikai érdek nem kívánna meg, de Washington presztízse alapjaiban kérdőjeleződne meg globálisan, ha nem állna ki szövetségesei mellett – mondta Matura Tamás. Az Egyesült Államok a jelenlegi globális viszonyok között nem engedhet meg magának egy ekkora veszteséget Kínával szemben, így könnyen dominóhatás indulhat el.

Minden a terv szerint halad

Kína a napokban befejezi a Spratly-szigetek zátonyainak, szigeteinek – amerikai részről élesen bírált – mesterséges területfeltöltését, minderre azonban az előzetes tervek szerint került sor – írta közleményében kedden a külügyminisztérium. A Lu Kang szóvivő által jegyzett bejelentés ugyanakkor leszögezi: a feltöltés után Peking létesítmények építésébe kezd majd a területen. Mint írták, a Spratly szigetcsoport zátonyain folyó építkezések „törvényesek, reálisak és indokoltak”. A közlemény szerint Kína továbbra is elkötelezett a békés fejlődés mellett, szomszédaival baráti kapcsolatokra törekszik, hadserege védelmi jellegű, a térségi béke és a stabilitás híve.